A dönmék és a nyilvánosság
A „dönme” török szó, jelentése: áttért. A dönmék formálisan iszlám hitű, de titokban zsidó hitet valló és gyakorló emberek, akik a mai napig hisznek Sabbataj Cviben, a zsidó történelem talán leghíresebb hamis messiásában. A zsidók számára roppant megpróbáltatásokat hozó XVII. században Európában és a Közel-Keleten hatalmas tömegek fordultak hittel Sabbataj Cvi felé, aki messiásnak kiáltotta ki magát. Amikor azonban a benne veszélyt érző oszmán hatóságok halálos fenyegetésére Sabbataj Cvi iszlám hitre tért, a zsidók csalódottan elfordultak tőle. Egy kisebb csoport azonban, azt hívén, hogy e színlelt áttérés a messiási terv része, követte a vezért, maga is színleg áttért, miközben titokban továbbra is a zsidó hitet gyakorolta. Az ő leszármazottaik a mai dönmék, akiknek túlnyomó többsége Isztambulban él. (1924-ig Szaloniki volt a közösség központja, de a Görögország függetlenné válása után végrehajtott görög-török lakosságcsere őket is elsodorta: hivatalosan iszlám hitűek, tehát törökök lévén távozniuk kellett. A nehéz szívvel végrehajtott távozás az életüket mentette meg: a náci megszállás idején a szaloniki zsidóság kilencven százaléka elpusztult.) Ma a közösségnek – saját becslése szerint – tizenöt-húszezer tagja van. A titoktartás hagyományát ma is őrzik: a gyerekek csak tizennyolc éves korukban tudják meg, mi az oka annak a sok furcsa szokásnak, ami a velük egykorúaktól megkülönbözteti őket. Többségük ugyanazokban az isztambuli városnegyedekben lakik, ahol a zsidók. Halottaikat a moszlim temetőben helyezik örök nyugalomra, de külön parcellákban. A külvilág gyakran sejti vagy tudja, mi az oka különállásuknak, de a régóta kialakult szokás szerint nem háborgatják őket. A modem és jómódú zsidó közösségekhez hasonlóan már az ő körükben is megjelent az asszimiláció és szekularizáció. Többségük azonban még a csoporton belül házasodik.
Miként a zsidók a toleráns befogadó országokban, sok dönme magas pozíciót tölt be a török gazdaságban, a tudományos életben és az államapparátusban is. Ahogy Európában egy évszázaddal ezelőtt, úgy ma Törökországban a zsidók inkább a gazdaságban jutnak fontos szerephez; az állami hivatalok, intézmények még nem nyíltak meg előttük. A külvilág szemében iszlám hitű dönmék előtt azonban nincsen ilyen akadály. Számos dönme található a baloldali értelmiségi elit soraiban. Sok török politikus rendelkezik dönme gyökerekkel – vallják a közösség tagjai. Mindenekelőtt Kemál Atatürk, a modem, világi Törökország megalapítója. Ami azonban a dönmék szemében büszkeség, az országban egyre befolyásosabb iszlám fundamentalisták szájából vád: a szekuláris Törökország megteremtője az iszlám vakbuzgók átkának első számú célpontja, akik örömmel veszik, ha lezsidózhatják a valóban szaloniki felmenőkkel rendelkező politikust.
Az elmúlt évben a közösség egyik tagja, Ilgaz Zorlu megtörte az íratlan hagyományt és könyvben mutatta be a külvilág számára nem is létező közösségüket. A szekuláris Törökország vallásos toleranciájától felbátorodva, másfelől az asszimiláció veszélyétől tartva Zorlu a hagyományos judaizmus felé próbált nyitni, itt azonban nem ismerik el zsidónak az évszázadok óta elszigetelten élő „titokzsidókat”. Zorlu még Elihu Baksi Doron izraeli szefárd főrabbival is tárgyalt: elmondta neki, hogy sok dönme alijázna, ha elismernék őket zsidónak. A főrabbi, aki akkor hallott először a dönmékről, a teljes betörést szabta a befogadás feltételéül, amit Zorlu nem akart elfogadni, hiszen a dönmék zsidónak vallják magukat, csak másfajtának. Hasonlóképp elutasító válaszban részesült Törökország főrabbijától, aki szerint csak zsidók és moszlimok vannak, a kettő között nem létezik semmi. Általában bizalmatlanok a zsidó közösség tagjai is, ha a sabbateánusok kapcsolatot keresnek velük. A hivatalos zsidóság elutasításán kesergő könyvet ugyanakkor nem fogadták rokonszenvvel a közösségen belül sem, ahol a titoktartás még mindig íratlan szabály: megjelenése óta Zorlu persona non gratának számít a titkos zsinagógákban, amelyeknek pontos helyét még a dönmék közül is csak az azt rendszeresen látogatók ismerik.
Címkék:1999-11