Szombat előfizetés 2017

„A diaszpórával való kapcsolat erősíti Izraelt”

Írta: Bokor Judit - Rovat: Archívum, Izrael

Schiller-Szombat_banner-02_700x100px_Corsa_20160223

Interjú Elan Ezrachival, a Melitz Intézet diaszpóra osztálya vezetőjével

Régi villa a Hananya dombon, a Cion heggyel átellenben. Jeruzsálem egyesítése előtt ebben az utcában húzódott a határ Jordánia és Izrael között. Itt-ott még ma is látni az egykori szögesdrót-kerítés rozsdás darabjait. A házban szolid méretű kutatói szobák, könyvespolcok, dossziétárolók, számító­gépek, ez a Melitz Intézet, a cionista nevelés egyik izraeli központja. A diaszpóra-osztály vezetője dr. Elan Ezrachi, ő mondja:

  • Néha olyan képzettel lehet találkozni, hogy zsidónak lenni Izraelben nem probléma, hiszen mindannyian héberül beszélünk, történelmi országban élünk, a lakosság többsége zsidó, nincs asszimiláció, nincs vegyes házasság. A kívülállók tehát azt gondolhatják, hogy minden egyszerű. De mi másképpen vélekedünk: egy nagyon bonyolult szi­tuációban élünk, nagyon sok problémával kell foglalkoz­nunk, és megpróbáljuk kialakítani a kultúrák keveredésének, a vallási különbségeknek, a gazdasági különbségeknek, a palesztinokkal kapcsolatos izraeli-arab konfliktusnak egy lehetséges megközelítését.
  • Milyen tevékenységet fejtenek ki a világ különböző országaiban élő zsidók körében?

Az intézet mintegy tízévnyi fennállása után elkezdtünk a diaszpórával is foglalkozni – addig a szabrék első generációja számára készítettünk iskolán kívüli oktatási anyagot -, bár nem a diaszpórában dolgozunk. Itt, Izraelben teremtünk kapcsolatot a csupán látogatóba érkezőkkel. A diaszpórában ma a zsidó nevelés általában abból áll, hogy a fiatalok és az érdeklődő felnőttek valamelyest megtanulnak héberül, is­merkednek a vallási tradícióval, a Bibliával, a történelemmel. De szerintünk a zsidó nevelés egyik kulcseleme látni és megtapasztalni az országot és megérteni a különbséget az Izraelben és a diaszpórában való zsidó élet között.

  • Miért olyan fontos önök szerint, hogy mond­juk egy Magyarországon élő zsidó többet tudjon a cionizmusról és a judaizmusról, a zsidó kulturális tradícióról?

A cionizmus olyan ideológia volt a korai éveiben, amelynek fő célja az volt, hogy minél több zsidót hozzon ide véglegesen. Ma már kevésbé várjuk el a távolban élő zsidóktól, hogy megváltoztassák a státusukat és izraeliekké váljanak. Ugyanakkor a különböző országokban élő zsidó embereknek tudniuk kell, milyen szerepet játszik Izrael az életükben. Először is Izrael a zsidó emlékek színhelye, a zsidó kultúra egy nagy szegmensének az emlékei innen szár­maznak. Van itt egy hely például, nem messze Tel-Avivtól, ahol kialakítottak egy bibliai parkot. Egy nagy területen, alapul véve a Bibliát, valaki elültetett fákat, virágokat, min­denfajta vegetációt, olyan növényeket, amelyekről a Biblia ír. És ott minden teljesen konkrét, a maga fizikai valójában érzékelhető. Szóval a diaszpóra számára az első nagyon fontos dolog, hogy a klasszikus zsidó emlékek itt vannak. És ez centrális eleme a zsidó nevelésnek: mindenkinek, aki itt megfordul, központi élmény a történelemmel, az ősi zsidósággal való találkozás. A másik elem az, hogy a judaizmus itt nem absztrakt tudás, amelyet csak könyvekből és intellektuális körökben lehet megismerni, hanem minden­napi tapasztalat. A judaizmus itt tulajdonképpen próbát állt ki: az, amiben hiszünk, valóban működik-e? Itt mi a hét minden napján zsidók vagyunk. Ez a többségi kultúra.

A harmadik elem a zsidó politikai tapasztalat jelentősége.

Izrael nemcsak olyan hely, ahol héberül beszélnek és szom­baton tartanak pihenőnapot, de ez a zsidó hatalom realitása is. A saját életünkért való felelősségé, az állampolgári kötelezettségeké. Egy egész ország önálló fenntartásáé, a hadseregé, a közigazgatásé, az egészségügyé. A negyedik ok pedig, hogy a demográfiai számításokat figyelembe véve Izrael hamarosan a legnagyobb zsidó közösség lesz a világon. Ötven éven belül a világ zsidóságának legnagyobb része itt fog élni. Ma is már majdnem annyi zsidó él itt, mint az USA-ban, itt kb. 4,7 millióan, ott talán 5,5 millióan. Az amerikai szám csökkenőben van, az izraeli növekvőben. Ötven év múlva a világ 13 milliónyi zsidóságából mintegy 7 millió izraeli lesz. Tehát e szempontok határozzák meg Izrael centrális szerepét, a diaszpórabeli zsidók életében még akkor is, ha pl. a magyar zsidók úgy döntenek, hogy Magyar­országon szeretnének élni. És az izraeliek ezt egyre inkább respektálják.

  • És hogyan gondolkodnak Önök a diaszpórabeli asszimilációról?

Tudom, hogy ma különösen a liberális országokban – én leginkább Amerikát ismerem – a zsidó család alapelemei felbomlottak, a zsidó kultúra, a zsidó identitás fenntartásának esélyei minimálisak. Ebből a szempontból ellene vagyok az asszimilációnak. Ugyanakkor a legkevésbé vágyom egy olyan rendszerre, amely erőszakkal, az emberek ter­rorizálásával akarja fenntartani az identitást. Nem látom semmi morális és gyakorlati értelmét annak, hogy arra neveljük a gyerekeinket, hogy ne legyenek kapcsolatban nem-zsidókkal. Liberális személyiségeket kell nevelnünk, akik az emberi lények respektálását tartják elsődlegesnek, meg kell engednünk, hogy egyenlő kapcsolatot tartsanak fenn az autonóm személyiségekkel, mindaddig, amíg respek­tálják egymást. Magyarországon, azt gondolom, most egy nagyon érdekes dilemma merül fel. Megpróbálnak létrehozni egy közösséget ott, ahol a zsidó tradíciók nagyon halványak, és megpróbálják motiválni az embereket, hogy zsidóbbá váljanak. Zsidó anélkül is lehet az ember, hogy zsinagógába járna. Jelentheti azt is a zsidósága, hogy időnként elmegy Izraelbe, és kapcsolatot tart fent vele. Ha a magyar kultúra toleráns ezzel kapcsolatban, megengedi ezt, akkor minden rendben. Annak állítása viszont, hogy a kettős lojalitás nem lehetséges, az, véleményem szerint antiszemitizmus.

Másrészt Izrael felelősnek érzi magát az egész világ zsidó életének fejlesztéséért, mert az izraelieknek is szükségük van arra, hogy tudják, hogy a világon a zsidók gondolnak rájuk. Sok éven át – ma már ez változóban van – Izrael izoláltnak érezhette magát, egyedül a világ egy feszültségekkel teli pontján, folytonos harcban. A diaszpórával való kapcsolat egyike azoknak a dolgoknak, amelyek erősítik Izraelt. Ha viszont megkérdezzük az izraelieket, mi a fontosabb: segíteni az arab falvakat ebben az országban vagy a magyar zsidókat Magyarországon, akkor sokan azt fogják mondani, hogy az arabokat. Mert ők velünk élnek!

 

Címkék:1994-10

A honlap további használatához a sütik használatát el kell fogadni. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás

Hírek a világból

Az új olasz kormány és Izrael Amikor az idén júliusban Antonio Martino olasz külügyminiszter Lon­donban járt, a brit zsidóság képviselői...

Marosvásárhely: Tegnap és ma

  Erdély ékszerdoboza volt egykoron Marosvásárhely, ahol egyetértésben, egymás megbecsülésében éltek magyarok, románok, szászok, zsidók és más népek az évszázadok...

Close