Szombat előfizetés 2017

A békefolyamat visszafordíthatatlanságáról

Írta: Jehuda Lahav - Rovat: Archívum, Izrael, Külpolitika

Schiller-Szombat_banner-02_700x100px_Corsa_20160223

A sajtó többnyire a közel-keleti békefolyamat akadályairól és a felek nézeteltéréseiről ír. Akadályok, nézeteltérések és válságok persze vannak és lesznek, s ez a minden tárgyalásra jellemző jelenség hatványozottan érvényes egy olyan egyedülálló viszály ren­dezésére, mint az arab-izraeli konfliktus. Egyedülálló min­denekelőtt az, hogy a palesztin-izraeli viszály (amelynek az arab-izraeli viszály csak függvénye) egy ország egész területére vonatkozik. Erdély, például, bármelyik államhoz tartozott a történelem folyamán, Magyarország, illetve Románia területének csak egy része. Ezzel szemben Izrael, (illetve Palesztina) egész területe képezi a vita tárgyát és a palesztinok, épp úgy, mint az izraeliek, történelmi, politikai, gazdasági vagy kulturális érvek alapján egyaránt maguknak követelhetik az ország egész területét. Közrejátszik a konflik­tus ötven éve alatt kialakult kölcsönös bizalmatlanság, amely gyanakvást és félelmeket szül, óvatosságra int, és nagyon megnehezíti az elkerülhetetlen kompromisszum elérését. Ezért történhet meg, hogy válságokkal tarkítva hetekig tar­tanak a tárgyalások olyan kérdésekről, mint például, hol tűzhető ki a palesztin lobogó, vagy hogy a határátkelőhe­lyeken az izraeli rendőrök fizikailag legyenek jelen, vagy csak elektronikus eszközökkel ellenőrizzék az érkezőket. (Egyébként – a vietnami béketárgyalások kezdetén 77 napig csak a tárgyalóasztal formájáról folyt a vita…) Azóta megál­lapodást írtak alá az izraeli hadsereg gázai, illetve jerikói kivonulásának időpontjáról. De ez korántsem végleges.

Mindez bizonyára érdekes és fontos, az erről szóló hírek azonban elvonják a figyelmet más – hosszútávon fontosabb – jelenségekről. Egy izraeli újság egyetlen napi összefog­lalójából például arról értesülhettek az olvasók, hogy a liba­noni miniszterelnök még nem tartja időszerűnek a találkozást izraeli kollégájával. Husszein jordán király viszont, aki titok­ban már sok órát töltött izraeli vezetők társaságában, most már nyilvánosan is hajlandó találkozni Rabinnal. Asszad szír elnök genfi sajtótájékoztatójára nem engedték be az izraeli tudósítókat, ezzel szemben Katar külügyminisztere „szívesen látott vendégeknek” nyilvánította az izraelieket és Simon Peresszel megtartott londoni találkozásáról is tájé­koztatta őket; Arafat pedig egymás után ad izraeli lapoknak exkluzív interjúkat. Áprilisban egyébként Katarban nemzet­közi konferenciát rendeznek a fegyverszállítmányok ellenőr­zéséről és a konferenciára „természetesen az izraelieket is meghívjuk”, mondta a katari külügyminiszter. Az öbölbeli államok földgázt szeretnének szállítani Izraelnek, amely azonban Egyiptom hasonló ajánlatát is fontolgatja. Jordániával szakértői tárgyalások folynak egy közösen működtetett csatorna felépítéséről a Vörös-tenger és a Holt­tenger között: más szakértők egy közös turista útvonal létesítéséről beszélnek a „Fűszeres út” mentén, a negevi sivatag és a híres jordániai Petra érintésével. Tunéziában és Marokkóban is nagy reményeket ébreszt a jövendő izraeli turizmus.

Párizsban többoldalú tárgyalások folynak a közel-keleti térség gazdasági fejlesztéséről. Többek között felvetődött a sivatag visszaszorítására irányuló terv, amelyet Szaudi Arabia és Izrael közösen valósítanának meg úgy, hogy Riad vállalná a finanszírozást, míg Izrael a szükséges szakértelem­mel és tapasztalattal „szállna be”.

Arafat húzza-halasztja a tárgyalásokat Izraellel, hogy minél nagyobb engedményeket csikarjon ki, de közben árgus szemekkel kíséri Asszad szíriai elnök manővereit, nehogy megelőzze és hátrányos helyzetbe hozza. Ugyanakkor a jordániaiak sem tétlenek: a palesztinokkal egy jövendő kon­föderáció megalakulásáról tárgyalnak, egyidejűleg Izraellel a békeszerződésről. A palesztinok is ügyesen próbálják kiját­szani egymás ellen tárgyalópartnereiket: megszakították a tárgyalásokat egy jordán-palesztin fejlesztési bank megalapításáról, azzal érvelve, hogy izraeli bankok sokkal jobb feltételeket kínálnak nekik. Ki hitte volna akár egy évvel ezelőtt, hogy szóba kerülhet egy izraeli tőkével megtámoga­tott PFSZ bank ötlete. Azóta a bank már meg is alakult. Izraeli, egyiptomi, jordániai és más építészeti vállalatok azonban máris mérlegelik a jövendő palesztin autonóm terület fejlesztési lehetőségeit.

Még az izraeli ellenzék sem marad ki a játékból, amely a szeptemberi izraeli-PFSZ megegyezéssel jutott lendületbe: a Likud kinyilvánította, hogy Izraelnek nem a PFSZ-szel, hanem – ha már muszáj – inkább Jordániával kellene tárgyalnia. És persze, Szíriával is, feltéve, ha Izrael nem tesz számottevő engedményeket.

Szó sincs többé kizárólagos kétoldalú tárgyalásokról. A politikai tárgyalások kizárólagossága is a múlté. Az elmúlt hat hónapban áttekinthetetlenül szövevényes, sokoldalú kapcsolatok alakultak ki. A békefolyamatot mai szakaszában talán egy bonyolult, összefonódott villanyhálózathoz lehet hasonlítani. A folyamat visszafordíthatatlan, mert a hálózat egyetlen pontjáról sem lehet a villany áramlását meg­szakítani. Minden egyes résztvevő csak saját magát kapcsol­hatja ki a hálózatból – ha elég ostoba, hogy ezt megtegye.

Címkék:1994-03

A honlap további használatához a sütik használatát el kell fogadni. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás

Hírek

ZÁGRÁB: A horvátországi Zsidó Hit­község felháborodottan tiltakozott Franjo Tudjman köztársasági elnöknél, annak készülő kegyeletsértése ellen. A háború alatti horvát bábállam...

Rachel, „La Marseillaise”

A XIX. század már ismert sztárokat: David Garrick és Sarah Siddons a londoni szín­padok ünnepelt színészei voltak, Párizsban viszont Rachel...

Close