Szombat előfizetés 2017

5752 Kiszlév, Miskolc

Írta: MbJ - Rovat: Archívum, Hazai dolgaink

Schiller-Szombat_banner-02_700x100px_Corsa_20160223

Egyetlen magyar település városodása, felvirágzása sem fonódik úgy össze a zsidósággal, mint Észak-Magyarország központjáé. Az első zsidó adózó 1717-ben ״pályinka korcsmát” nyitott, s még abban a században hitsorsosai álltak a meggazdagodott, hazájukba visszatért, vagy más pályára lépett – addig a város kereskedelmét ellátó – görögök helyébe.

Mivel az iparosok céhébe nem vettek fel zsidókat, 1836-ban külön egyesületet alakítottak a szabók, a gombkötők, a festők, a vargák, a bádogosok, a tímárok, az aranyművesek, a mészárosok és a pékek. Az 1848-49-es szabadságharcban a zsidó céh tagjai nemzetőrként szolgáltak, az idősek pedig a honvédségnek felszerelést, ruházatot ajándékoztak. E tettükért és más érdemeikért 1861-ben a város vezetői az alábbi üdvözletét adták nekik át: ״Miskolc város képviseleti bizottmánya örömmel ragadja meg az alkalmat kimutatni rokonszenvét azon felekezet iránt, mely hazánk, városunk örömeiben és balsorsában velünk együtt érzett és együtt szenvedett.”

*

A Kazinczy utcai templom a város központjában magasodik ki környezetéből. Az utcának csak hátát mutatja, bejárata a kerítéssel óvott kertből nyílik. Vajon az építész tervezte így 1860-ban óvatosságból, vagy későbbi városrendezés vezette másfelé az utcát? A bejárat mellett díszes emlékmű, azon felsorolva az I. világháborúban elesett 176 miskolci zsidó ifjú. Ettől néhány lépésnyire, a mártírok csarnokában az előbbiekkel azonos családnevek, töredékei csak az elpusztítottaknak.

Ugyanebben az udvarban található a hitközség irodája is. A 45 éves Freund Jenő elnök, aki egy jól menő gmk vezetője, és a 78 évével is fiatalos ״ősmiskolci” nyugdíjas, Béres József alelnök mutatja be közösségüket.

– Kétszázhúszan vagyunk, s örömünk, reménységünk, hogy az ünnepeken, rendezvényeken két tucat tinédzser és gyerek is közöttünk van. Közülük többen Izraelben vakációztak, ketten kint maradtak tanulni, néhányan pedig a szarvasi táborban eszméltek zsidóságukra. Nem ritka az olyan család, ahol a gyerek vezeti vissza szüleit a hagyományokhoz. És akad olyan személy is, mint a város egyik vezető értelmiségije, akinek származásáról senki nem tudott, amíg fia, a hozzánk tartozással ״le nem leplezte”. Itteni társadalmi elhelyezkedésünk azonos a magyarországi zsidóság háború utáni rétegeződésével: javakorabeliek és a fiatalok között aránylag sok az értelmiségi. Jócskán vannak mérnökök, orvosok, ügyvédek, de természetesen munkás, kiskeresetű alkalmazott, kereskedő, iparos is akad sorainkban. A nyugdíjasok többsége egykori kereskedő, akik különféle kereskedelmi vállalat alkalmazottjaként dolgoztak az elmúlt évtizedekben. Rangtól, beosztástól, kortól függetlenül bizalmatlanul várják a holnapot. Ez utóbbihoz hozzájárul a város közbiztonságának romlása. Sötétedés után nem ajánlatos az utcán mászkálni, ezért kénytelenek vagyunk az esti imát szürkületre befejezni. Azért minden nap összejön a minjon. Van Talmud-óra és héber tanulás, decemberben felavatjuk a rituális fürdőt. A megye falvaiban még elvétve található zsidók is együtt töltik velünk a nagyünnepeket. …Amíg Miskolcon tíz férfi tud imádkozni, addig a templom összetart minket.

*

A zsidó közélet meghatározó személyisége a 43 éves dr. Matej Ferenc. Életútja nem szokványos. Édes- apja, akinek családját 1944-ben elpusztították, Sátoraljaújhelyre a háború után visszatérve keresztény nőt vett feleségül. Vallását ugyan meg nem tagadta, de 1945 után született két gyermekét nem a hagyományok szellemében nevelte, fiát Ábrahám szövetségébe sem vették fel. Matej Ferencet ruhaipari érettségije vitte civil munkavezetőként a sátoraljaújhelyi börtön ruhagyárába. Ott feltűnt pedagógiai képessége, s ennek hatására pályát változtatott: az Igazságügyi Minisztérium büntetésvégrehajtási intézményének állományába került. A rendőrtiszti iskola hallgatója, majd tanára, később a jogi egyetem elvégzése és budapesti szolgálat után 1983-ban a miskolci börtön parancsnoka lett. Jelenlegi rangja: ezredes.

Erőteljes testalkatú, szakállas férfi. Amint kezében imakönyvvel, kipával a fején ül a télen is fűthető imateremben, inkább nézném rabbinak, mint főtisztnek. Holott kitűnő szakember. Ő valósította meg magyar börtönben először az úgynevezett házaspári intimszobát. Papokat hívott a lelki segélyt igényelőkhöz, s a cigány elítéltekhez a városi cigány szervezetek képviselőit, köztük a Miskolci Nemzeti Színház egyik művé- szét.

Hogyan nézik főnökei, beosztottjai vallásosságát, itteni aktivitását?

Jó szemmel és tisztelettel. Ha ugyanis a hit ismét szabadon vallható és vállalható, akkor ez megilleti a miénket is. Beosztásomnál fogva nekem mindig közölnöm kell tartózkodási helyemet. Titkárnőm, munkatársaim részére magától értetődő, hogy a hitközség irodájában keressenek, ha valamit jelenteni akarnak. Magatartásomat megérti vallásos katolikus anyósom, aki most jobban szeret, mint ״pogány” koromban. Tanárnő feleségem pedig, akivel két évtizede harmóniában élek, fontolgatja, hogy felveszi a zsidó vallást, hogy majd egyszer együvé temethessenek bennünket. Fiammal az idén metéltettük meg magunkat.

*

Még messzebbről indult a mindennapi héber ima felé Lapatonszky Zoltán. A diósgyőri gépgyár esztergályosa, nyugdíjas meo-vezetője keresztény család leszármazottja. A művelt, sokat olvasott ember a kötelező marxista stúdiumok során figyelt fel annak hiányos magyarázataira a szellem, az erkölcs szerepéről, a világ keletkezéséről. Mindez először Descartes filozófiájának követőjévé tette, majd a Bibliát, a Talmudot kezdte tanulmányozni. Bár forgatta az Újszövetséget, mindinkább a zsidó hagyomány hozta meg számára a lelki megnyugvást, s a kiegyensúlyozottságot. Knöpfler rabbi tanította és segítette, hogy zsidóvá lehessen. Az özvegyember három lánya tisztelettel veszi tudomásul, hogy apjuk a zsinagógában fohászkodik az Egyistenhez.

*

Fazekas György, a tíz éve elhunyt kitűnő újságíró szülővárosáról írt Miskolci toronyóra című könyvéből idézek: 1923״-ban vagy 24-ben történt, választás előtt, hogy a szociáldemokratákat támogató Reggeli Hírlap – (Fazekas édesapjának újságjáról van szó. A szerk.) – meg az ״egész zsidó banda” megfékezésére egyetemisták érkeztek Budapestről. Lehettek vagy százan, bikacsökökkel, gumibotokkal felfegyverkezve. Amikor a Városház térhez ért menetük, már zúgott a hírhedt ״Ergerberger-schwarcberger, minden zsidó gazember…” Közben a vasgyárból is megérkezett legalább kétszáz munkás, élükön a DVTK ökölvívói és birkózói. Negyven-ötven főnyi csoport a szerkesztőség udvarán és a nyomdában tartózkodott. Emlékszem a megérkező délceg jobboldali bandára. Azután a több ízben kivonuló mentőkre, akik elszállították sebesültjeiket. De nem járt jobban az a tíz-tizenkét gumibotos sem, akik a Kazinczy utcai zsidó templom ellentámadást szerveztek. A templomot övező épület utcai frontján nyolc-tíz kis üzlet, ezekben mérték a kóser húst is a mészárosok. Amikor az első gumibotütések zuhogni kezdtek a templomba érkezőkre, a mészáros segédek

és mesterek ott-termettek, rolóhúzó rudakkal verték a gumibotosokat. Néhányukat a Pece-patakba dobták…״

1991-re az üzletsorból egy maradt, a kóser mészárszék. Itt vásárolnak a helybeliek és sok arab, innen látják el a hitközség autójával 400 kilométeres körzetben a rituális szabályok szerint levágott állatok húsával Sátoraljaújhely, Ózd, Eger, Sárospatak, Mezőcsát és más helységek zsidóit.

*

A múltban Miskolc volt a zsidó nevelés egyik bázisa. Már 1784-ben iskolájuk nyílt, amelyet tanfelügyelő- ként Kazinczy Ferenc többször meglátogatott, és jelentéseiben elismerően szólt róla. 1944 júniusa előtt a hit- község elemi iskoláiban ezren tanultak, volt polgári fiúk és lányok részére, felsőbb leánytanoda, három jesiva és három Talmud Tóra, valamint tanítónőképző.

A régi iskolák közül három épületet a maiak visszaigényelnek. Nem oktatási célokra akarják használni, ahhoz sajnos nincs elég diák. Szükségük lenne egy szociális otthonra és egy vendégházra. Ez utóbbit azok a zarándokok vennék igénybe, akik rendszeresen érkeznek a világ minden részéből, hogy itteni néhány napos tartózkodás után felkeressék Nagykállóban, Bodrogkeresztúron, Olaszliszkán és más falvakban, Szlovákiában és Lengyelországban nyugvó szeretteik vagy caddikjaik sírját.

*

A vidéki hitközségekről írt korábbi riportjaim pesszimistának mondott hangvételéért kritikát kaptam. A fentiekben igyekeztem ezt elkerülni. Álljon itt most csupán a hideg tény befejezésül: a háború előtti Miskolc lakóinak egynegyede volt zsidó. Az ötvenes évek iparosításával felduzzasztott városnak csak egy ezreléke imádkozik héberül!

MbJ

Címkék:1991-12

A honlap további használatához a sütik használatát el kell fogadni. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás

Törékeny a MaCeSz

Szó sincs az alábbiakban pészáhi eledelünkről. A címben említett becenév a Magyarországi Cionista Szövetségé, amely két felvonásban tartotta küldöttgyűlését, meglehetős...

Jövőképtelenül

A Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetsége november 17-én tartotta zárszámadó képviselőtestületi ülését. Az 1990- es költségvetési évet kellett ״ad acta" tenni,...

Close