Szombat előfizetés 2017

1848 tavasza: Rendelet az antiszemita zavargások ellen

Írta: Sándor Pál - Rovat: Archívum, Történelem

Schiller-Szombat_banner-02_700x100px_Corsa_20160223

Amikor Pesten, március 15-én kitört a forradalom, a pozsonyi születésű 26 esztendős Dux Adolf Nemzeti-dal fordításával, Diósy (Diósi) Márton hírlapíró pedig, az Első Magyar Zsidó Naptár szerkesztője ki a szabadságharc idején Kossuth titkára lett ünnepi vezércikkel köszönti a nagy eseményt. Egykorú feljegyzések szólnak arról, hogy e történelmi napon a Táncsicsot kiszabadító lelkes tömeg egyharmada zsidó volt, és a forradalom másnapján, amikor Pesten megkezdődött a jelentkezés a nemzetőrségbe, a lajstromozottak egynegyede fiafaijai közül került ki. A körülbelül 300 ezer lelket számláló izraelita odaadó híve a polgári átalakulásnak és a nemzeti önrendelkezésnek, mert ezektől remélte saját polgári és politikai jogainak emancipációjának elnyerését.

Csalódnia kellett! Egy héttel március idusa után több polgári jogot iktat törvénybe a pozsonyi diéta az utca hangulatának nyomására kirekeszti a honi zsidóságot mind a városi polgárjogok gyakorlásából, mind a nemzetőrségből. Az ország nagyobb városaiban Pozsonyban, Nagyszombatban, Vágújhelyen, Székesfehérvárott, Győrött, Szombathelyen, Kassán, Temesvárott, Pesten antiszemita zavargások törtek ki. Ezek társadalmi bázisát főként a német és a magyar ajkú céhpolgárság képezte. Ez a réteg látott versenytársat a honi zsidó kereskedőkben és iparosokban Pozsonyban március 19-éről 20.-ára virradóan nemcsak tettlegességre, a zsidó lakosok otthonaikból történt kiűzésére került sor, harmincat meg is öltek. A polgári egyenlőség kivívásának fényes napjait a beárnyékoló antiszemita zavargásokat az ekkor még csak dezignált Batthyány-kormány miniszterekből álló Országos Ideiglenes Bizottmány működésével kívánta megfékezni. E Bizottmány tagjai Klauzál Gábor, Pulszky Ferenc, Szemere Bertalan -, kiknek a miniszterelnök fölhatalmazása alapján joguk volt katonai erőt is alkalmazni a zavartkeltőkkel szemben, az alábbi rendeletet adták ki az ország alispánjainak. Ezt a szöveget meghagyva a régies kifejezéseket a mai helyesírás szabályai szerint közöljük. (Először Lőw Immanuel, szegedi főrabbi, a neves orientalista tette közzé a Magyar Zsidó Szemle 1884. évi kötetében.)

Alispán Úr!

Midőn a hazában mindenki a szabadságnak örvend, midőn az eddig némi ellentétben állott nemzetiségek is szeliden összesimulnak, midőn a jogegyenlőségnek érzete világörömmel tölt el minden kebelt, midőn az isteni gondviselésnek a hálaáldozatot a különféle vallások papjai egymás mellett a legbékésebb egyetértésben mutatják be: ily nevezetes korsza­kában a fejlődésnek, a szabadságnak, az összeolvadásnak, a türelemnek, és az egyenlőségnek, váratlanul meglepő azon jelenet, hogy a hazának Mózes vallású lakosai ellen, némely városokban türelmetlen, erőszakos mozgalom mutatkozik.

Mi sietünk rendelkezni minden ily fenyegető alakban mutatkozott mozgalom ellenében és némely helyekről máris örömmel értesültünk kívánt sikere iránt.

De egyszersmind szükségesnek tartjuk Önt is figyelmeztetni e jogellenes irányú mozgalomra, mely odább terjedése által csak elhomályosítaná eddigi békés átalakulásunk tiszta dicsőségét.

Most nincs másról szó, mint egyedül arról, hogy az Izráeliták eddig nyert jogaikat folyvást élvezhessék, hogy az ország határain belöl akik vannak, itt békében lakhassanak, és keresetmódjaikat annak rendje szerint a törvények korlátai közt, háborítatlanul folytathassák, és hisszük, hogy ha a háborgatók jogellenes viseletök iránt felvilágosíttatnak, lehetetlen be nem látniok, miképpen midőn másnak, bárkinek szabadsága ellen kikelnek, magok válnak érdemetlenekké azon szabadságra, mellyel bírnak.

És amennyiben Izráelitákat eddigi jogaikban, mind lakásaikra, mind keresetmódjaikra nézve a törvények védik és a törvényt tiszteletben tartani minden jó és becsületes polgárnak szent kötelessége; amennyiben továbbá éppen a törvények szentségének érdekében nem lehet tűrni, hogy az újjászületett hazának bármely néposztálya már meglévő jogaiban háboríttassék: Önnek kötelességébe tesszük:

1-ör. Miután hazánknak ez új napjaiban annyi előítéletek végképp megszűntek, és az új átalakulásban annyi ellenszenvek sírjokat lelék: igyekezzék Ön oda munkálni, hogy az Izráeliták elleni előítélet vagy ellenszenv is elenyésztetvén, a törvények megoltalmazó erejének jótékonyságát ők is teljes mértékben érezhessék. Itt most nincs arról szó, hogy ők a legközelebbi országgyűlésen hozandó rendeletileg új jogokat gyakoroljanak, hanem hogy megnyert törvényes jogaikban ne háboríttassanak.

2-or. Miután vagyon és személy biztossága mindenkinek törvények pajzsa alá van helyezve, eszközölje Ön, hogy az senki által meg ne sértessék, minden (értsd: mindenki), aki e részben magát bűnössé teszi, az okozandó kárért egész vagyonának értékéig felelőssé tétetvén.

3-or. A közrend és csend és a törvények megtartása a Nemzetőrség erejében találván megdönthetetlen támaszát, miután jól elrendezett álladalomban erőszakosságok nem türetethetnek, a törvényes rend fenntartását eszközölni fogja Ön mindannyiszor, amennyiszer ellene tettleges mozgalmak mutatkoz­nak. Éspedig eszközölni fogja azon Nemzetőrség által, melynek kezében van letéve a haza legnagyobb kincse, ti. a szabadság, mely azonban megszűnt uralkodni ott, hol a jogok kölcsönösen tiszteletben nem tartatnak. És reményijük, hogy a Nemzetőrség segedelme szükségtelenné teszi a sorkatonaság közbejöttét; mely csak ott használandó, hol egyenesen a személy- és vagyon-bátorság támadtatik meg.

4-er. Egyszersmind Ön az Izráelitákat se mulassza el komolyan figyelmeztetni, hogy kivált jelen körülmények közt mindent kerüljenek, miáltal magok ellen ingerültséget idézhetnek elő.

Ezekre kívántuk Önt figyelmeztetni, részint a törvény szentsége által biztosított személy- és vagyonbiztosság érdekében, részint átalakulásunk dicsőségének érdekében, mely ha efféle erőszakos előítéletes kitörések által meg nem homályosíttatik, a legtisztább fényben fog átragyogni az utókorra e három szeretetteljes jelszó alatt: szabadság, jogegyenlőség és felebaráti szeretet.

Kelt Pesten április 3-án 1848

A miniszteri Országos ideiglenes bizottmány:

Klauzál Gábor, m. k.

Szemere Bertalan, m. k.

Pulszky Ferenc, m. k.

 

 

 

Címkék:1993-03

A honlap további használatához a sütik használatát el kell fogadni. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás

Hahn István tudományos pályakezdése

Hahn István nyolcvan esztendeje született, s közel egy évtizede hunyt el. Szerkesztőségünk az alábbi írással tiszteleg az egykori rabbi, a...

Még egyszer a diózásról

A Szombat szerkesztősége módot adott rá, hogy elolvassam Bihari József professzor úr levelét, amiben egyebek között megjegyzéseket fűz a lapban...

Close