"Izraelnek ki kell vonulnia a megszállt területekről"

2008. október 1./  Illés Erzsébet 

 

Ehud Olmert, izraeli ügyvivő miniszterelnök nemcsak hazájában, de világszerte meghökkentést keltett, amikor egy hétfőn közzétett interjúban azt nyilatkozta, hogy Izraelnek csaknem az egyész Nyugati Partról, Kelet-Jeruzsálemből és a Golán-fennsíkról is ki kell vonulnia, ha békét akar a palesztinokkal és a szírekkel.

 

Ehud Olmert

„Amit most mondok Önöknek, azt egyetlen izraeli vezetőtől sem hallották még előttem” - vezettte be mondandóját Olmert az izraeli Yediot Aharonot riporterének, aki a Zsidó Új Év alkalmából kérte fel interjúra a távozóban lévő kormányfőt.

A palesztinokkal való békét illetően „döntést kell hoznunk. (…) Ez a döntés nehéz, szörnyű. Olyan döntés, amely ellentmond természetes ösztöneinknek, legbelsőbb vágyainknak, közös emlékeinknek, a zsidók kétezer éves imáinak. (…) Egyezményre kell jutnunk a palesztinokkal, ami a gyakorlatban azt jelenti, hogy vissza kell vonulnunk csaknem minden, ha nem az összes területről. Ha meg is tartunk bizonyos részeket, ugyanannyit kell adnunk cserébe a palesztinoknak, mert enélkül nem lesz béke.” – nyilatkozta az évtizedekig keményvonalas nézeteiről ismert, a 2007 novemberében indított békefolyamattal korábbi önmagát meghazudtoló politikus, aki saját bevallása szerint eddig nem volt kész arra, hogy ilyen mértékben szembenézzen a valósággal.


Jeruzsálem eddig megkérdőjelezhetetlennek tartott státuszát illetően azt mondta, hogy az izraeli szuverenitás fenntartása a város egésze felett, azaz az ország eddigi hivatalos politikája, 270 000 palesztint tart az izraeli biztonsági zónán belül, amely olyan, civilek ellen elkövetett terrortámadások veszélyét rejti magában, mint amilyeneket a jeruzsálemi palesztinok az utóbbi hónapokban végrehajtottak. Jeruzsálem keleti, többnyire arabok lakta részét Olmert szerint át kell adni a palesztinoknak, megtartva a szent helyek különleges státuszát.

A távozó miniszterelnök a szír béke kérdését is felvetette: Izraelnek előbb-utóbb ki kell vonulnia a Golán-fennsíkról, de Damaszkusz jól tudja, hogy cserébe fel kell adnia Iránnal való kapcsolatát és meg kell szüntetnie a Hezbollahnak nyújtott támogatást. „Igaz, hogy egy Szíriával kötött egyezmény nem veszélytelen” – mondta, „de azok, akik veszély nélkül akarnak cselekedni, költözzenek Svájcba.”

„Megalomániának” minősítette az Iránnal kapcsolatos izraeli nézeteket is. Tagadta, hogy Izrael egyedül képes lenne megtámadni Iránt és megakadályozni az atomfegyver előállítását. Véleménye szerint a nemzetközi közösség és nem egyedül Izrael feladata, hogy megoldást találjon az iráni ügyben. Amikor Iránról van szó, „Izrael elveszíti önértékelő képességét” – nyilatkozta a szoktlanul őszintére, vagy netán tudatosan provokatívra sikerült interjúban, amely komoly és feloldhatatlan vitákat gerjeszthet a pártok között a Tzipi Livni kormányfői kinevezésének feltételét jelentő koalícióalkotás során.

Ha Olmert a hirtelen szemléletváltást provokációnak szánta, elérte célját: sem az jobb, sem a baloldal nem hagyhatta szó nélkül a távozó miniszterelnök váratlan „megvilágosodását” és kemény kritikával illette az elhangzottakat. Avigdor Lieberman, a jobboldali Yisrael Beiteinu párt vezetője szerint Olmert „felelőtlenül veszélyezteti Izrael Állam létét.” Azok, akik az gondolják, hogy Izrael egyetlen problémája, hogy nem rögzítettek a határai – ahogy Olmert is az interjúban – „tudatlanok, akik nem értenek semmit és háborút provokálnak.” Yossi Beilin, a baloldali Meretz korábbi elnöke viszont azért bírálta Olmertet, mert csak most, távozása előestéjén tett ilyen engedményeket: „Olmert megbocsáthatatlan bűnt követett el azzal, hogy csak azután fedte fel valódi álláspontját, amikor már nem volt mit vesztenie.”