Yehuda Lahav (Tel Aviv) / 2008. szeptember 27.
A múlt század 20-as és 30-as éveiben Chajim Lau az eperjesi ortodox zsidó hitközség rabbija volt. Különféle cselszövés következményeképpen (amelyekből, mint látható, akkor sem volt hiány), 1937-ben Lengyelországba kellett távoznia, mert nem intézték el csehszlovák állampolgárságát.
Így hát fiatalabb fiát, Boleket – ma Izraelnek hívják – aki Csehszlovákiában született, nyolc évesen Lengyelországból deportálták és a csodával határos módon túlélte Buchenwaldot. Voltaképpen, a csodának neve volt: Fjodor Mihalcsenkónak hívták. Ő egy foglyul ejtett szovjet tiszt volt, aki a lágerben ügyet vetett az elhagyott kisfiúra és – amennyire ez lehetséges volt – védelmébe vette. Gondoskodott, hogy a gyerek ne haljon éhen és hogy megvédje a hideg elől, valamiféle fülvédőt is szerzett neki. Azt a fülvédőt Bolek máig emlékében tartja. A háború utolsó napjaiban, amikor lövések süvöltöttek Buchenwald környékén, Fjodor saját testével védte Bolekot
A háború véget ért, Fjodor haza készült. Magával akarta vinni Bolekot és örökbe fogadni. De Bolek idősebb testvére is a lágerben volt, meggyőzte öccsét, hogy inkább Izraelbe – akkor még Palesztinába – menjenek, talán ott találják szüleiket. A kapcsolat a megmentővel megszakadt. Bolek – akiből idővel Izrael Lau, Izrael és Tel-Aviv főrabbija lett – csak azt tudta, hogy Fjodor Rosztovban lakott. Igyekezett megtalálni, de nem járt sikerrel.
Néhány hónappal ezelőtt azonban az amerikai Walters professzor a Michigani Egyetemről nyilvánosságra hozta kutatási eredményeit a Gestapo csak röviddel korábban a kutatók számára elérhetővé tett anyagairól. Feljegyzéseket talált bennük egy szovjet hadifogolyról, aki egy zsidó gyereket mentett meg – s még a megmentő és a megmentett mostani lakóhelyeit is felfedezte.
Izrael Lau rabbi Lazar moszkvai főrabbihoz fordult, akinek a rosztovi zsidó hitközség segítségével sikerült megtalálnia Fjodor Mihalcsenko lányát. Apja – mondta el a lány – sajnos két évvel ezelőtt elhunyt, de röviddel halála előtt hosszú beszélgetést folytatott egy orosz újságíróval, elmesélte élettörténetét és megemlítette a kis Bolek megmentését is. A beszélgetést DVD-re vették fel, Mihalcsenko lánya a felvételt a moszkvai rabbi rendelkezésére bocsátotta, aki Tel-Avivba küldte
A múlt héten a meghatott Izrael-Bolek Lau tel-avivi dolgozószobájában 63 év után ismét találkozott – igaz, csak a DVD felvétel közvetítésével – megmentőjével. „Nem volt köztünk sem közös nemzetiség, sem vallás, sem hagyomány, nem voltunk egyidősek – csak az kötött össze bennünket, hogy mindketten emberek voltunk”, mondta Izrael Lau. Levelet írt a jeruzsálemi Yad Vasem holokauszt-kutató intézetnek, hogy Fjodor Mihalcsenkó kerüljön a „Világ Igaza”-inak sorába.
A lányom születését követő sabbatkor az ő zsinagógájába mentem, ő hívott fel a Tórához, ő írta be Ráhel nevét a nagykönyvbe. Nem is mentem volna máshoz. 1991-ben, az (akkor talán még szépnek hitt)
Teljesen asszimiláns családban nőttem föl az I. kerületben. A Naphegy és a Krisztinaváros volt szűkebb pátriám, ahol minden utcát és minden lépcsőt ismertem. Gyerek- és ifjúkorom egy hajdan jobb napokat
2010. február 21 és 28 között nyílt hetet tartott Európa első Izraeli Kulturális Intézete (IKI), a Paulay Ede utca 1 szám alatt. Az intézet, mely a tervek szerint 2010 őszén nyitja meg kapuit a
Gyomorszorító asszociációink támadhatnak mindkét előadás bírósági tárgyalásjelenetét látva, ahol a tanút megmérgezik, a bírót megfélemlítik. A társadalomkritika a városi képviselőtestület
