2008. július 1. / Ági Mishol
„A szerény szertartásra / kiküldött tisztviselő / átadta a papírokat. / Te, akinek soha nem volt bizonyítványa / egyszerre halotti bizonyítványod lett, / igazi, címeres, / mint azok, kik mindenből / kitüntetéssel vizsgáznak. / Azt is megkérdezték, vajon szeretném-e / ha átírnák apám halotti bizonyítványát. / Aztán magára hagyta a sírkő ikreket, / egymás mellett,/ és csengetett.”
|
|
Agi Mishol |
1.
Nem ismerlek,
az igazat megvallva
te se ismersz engemet.
Látom a rozsdálló drótot a szemedben,
esténként kiürül a lelked,
öledben tonhalsaláta,
mellette a kétszersült,
szemben a tévé.
Anyanyelved nem az anyanyelvem,
ezért szívesebben sétálgatunk:
jobb járni mint ülni,
jobb ülni mint feküdni,
jobb feküdni mint aludni.
Tehát sétálgatunk
és belém karolsz,
azt játsszuk, hogy valamikor
az anyád voltam,
most te vagy az én anyám.
2.
A kasztínai elágazásnál
rám bámulsz
a teherautóba zsúfolt
tehenek szeméből.
Ijedtségemben
a hátukra égetett számokat betűzöm,
forr a lámpa vöröse,
szemem a sárgának könyörög,
hogy válasszon el jobbot baltól,
életet a haláltól.
3.
A nőgyógyász aki a méhedet megvizsgálta,
Kartotékodba ezt írta:
„total collapse” –
odalett az Első Szentély.
4.
Éjjel az ágyamban
óhajod teljesítem:
oldalamon fekszem felhúzott térdekkel.
Aztán álomba süllyedek,
a barna angóra
blúzodba,
mely puha mint a szerelem,
és egyszerű mint a dió.
5.
Minden reggel apró szendvicseket
hozok, hogy
a szádban
szavakká legyenek,
hogy lekenyerezhesd a halált:
zabkenyerest,
búzacsírást,
pumpernickelt,
hétmagosat.
Csak egyed
a teljes kenyeret a halál
és a Semmi ellen.
6.
A küszöbön túl
a fénycsövek foglya –
öregasszony egy szál köpenyben
Istennel beszélget.
Valójában a galambhoz fordul,
aki a kórház
betonablakában toporog.
Fehér galamb,
tán szomszédod megszánod,
kibe a lélek hálni jár,
ki a függöny mögött
áramütésektől verdes
az ügyeletes
orvos kezében.
7.
A folyosón,
az ajtó mögött
a hordágy lesben áll:
targonca
a közeli rosszra vár.
8.
Nem kellett volna beáruljalak
a mentőknek.
Ha tehetném, kiszöktetnélek
az állatorvoshoz, hogy örökre elaltasson
e világból.
Átölelnélek és azt suttognám,
édesem, édesem,
csak addig, míg a halál görcsei elmúlnak,
amíg kell,
amíg újjászületsz
a másik oldalon.
9.
Köpenyeden
napról napra fakul
a vörösbegy,
én akárhonnan
visszatérek hozzád,
mint mobil a töltőjéhez.
…
11.
Csodálatos, ahogy tiszteletedre kibújnak
az ernyős madártej virágai,
látnod kellene
az egész kertet.
12.
Még nem meséltem neked
a fiókáján ülő hollóról.
Egy hónapja előre megrágom neki a diót –
azt se meséltem, hogy a szívemen ül,
és szereti ha fütyülöm az Aranjuez-t.
Őt is leírom,
akkor is, ha a történetben
csak mellékszereplő.
Ha most meghalna,
halála a tiedhez képest felesleges kerülő,
mondaná a mindentudó elbeszélő.
De a puszta jelenlétével is
beérjük.
Poe szerint minden holló
senki-már.
…
14.
A gyászjelentésben
egy mérnök mellé tettek.
Ki azután is, hogy e világot levetkőzte,
rangokkal ékeskedik.
De te,
végre mérnök oldalán vagy.
15.
A szerény szertartásra
kiküldött tisztviselő
átadta a papírokat.
Te, akinek soha nem volt bizonyítványa
egyszerre halotti bizonyítványod lett,
igazi, címeres,
mint azok, kik mindenből
kitüntetéssel vizsgáznak.
Azt is megkérdezték, vajon szeretném-e
ha átírnák apám halotti bizonyítványát.
Aztán magára hagyta a sírkő ikreket,
egymás mellett,
és csengetett.
Kint az utcán
úgy lépkedtem,
mint egy kislány,
aki papírszülei kezét fogja,
kik a szélben zizegnek.
Héberből fordította Uri Asaf
* az eredeti cím: Nérot néc-heháláv – Az ernyős madártej gyertyái (virág, melynek latin neve: ornitogallum umbellicum)
A „Hukát” komor és rejtélyes fejezet. Elhangzik benne a vörös tehén hamvának parancsolata, szó esik a szomjas és fáradt nép lázongásáról, és a vízfakasztásról, melynek Mózesre nézve szomorú
Az utóbbi időben egyre gyakrabban hallhatók olyan hangok, amelyek szerint az izraeli-palesztin megegyezés csak akkor lehetséges, ha a Hamasszal is tárgyalásokat kezdünk. Ilyesmit ma már nemcsak Európában, de az
Bécsbe készülünk Sávuot hosszú hétvégéjén, de nem fűlik hozzá a fogam. Mintha nem esne jól idegen közegben tölteni az ünnepet. Elindulunk, de az autópálya felé menet, rövid vívódás után, végül
Egy súlyos, krónikus betegségben szenvedő 17 éves fiúnak és beteg édesanyjának a sorsát szeretném megosztani Veletek, akik testvérek vagytok a hitben és készek vagytok két ember életben-maradásáért
