Széder Krakkóban

Írta: Arnold Rosenfeld - Rovat: Archívum

Széder Krakkóban

Pészah a kedvenc ünnepem, gyermekkorom boldog em­lékei kapcsolódnak hozzá. Ezért egy kicsit elszomorod­tam tavaly tavasszal, ami­kor rájöttem, hogy kelet-európai utam miatt Krakkóban ragadok Pészahra. Ak­kor még nem sejtettem, hogy megment a Ronald S. Lauder Alapítvány.

A nagybefektető és a kozmetikai bi­rodalom örököse tucatnyi kelet-európai városba – csak Lengyelországban Krak­kóba, Gdanskba, Lodzba, Varsóba és Wroclawba – juttatja el a zsidó közössé­gek számára szükséges kellékeket. Fenntartja a zsinagógákat, rabbikat, zsi­dó iskolákat, imakönyveket, maceszt küld, és repülőgéppel széder esti va­csorát.

Olykor az Alapítvány zsidókat is „sze­rez”. Egyrészt, a Lauder Alapítvány által támogatott varsói Zsidó Történeti Inté­zet (Jewish Historical Institute) segít a lengyeleknek abban, hogy genealógiai kutatómunkát végezzenek, amely gyak­ran fed fel zsidó származást. Másrészt magukhoz csalogatják az olyan vándo­rokat, mint jómagam.

A Lauder programba úgy kerültem, hogy felhívtam a Történeti Intézet veze­tőjét, Yael Reisnert, hogy útmutatást kérjek tervezett kelet-európai kutatá­somhoz. Mikor megtudta, hogy nincs programom széder estéjére, Michael Shudrick rabbihoz, az Alapítvány var­sói emberéhez irányított. Rabbi Shudricktól a következő rejtélyes üzenetet kaptam: „Menjen a Kupa utca 18-ba, az Izaak zsinagógába”. Kértem egy krak­kói telefonszámot arra az esetre, ha kérdéseim adódnának.

Mikor megérkeztem Krakkóba, felhív­tam a számot, ami nem volt más, mint Sasa Picoric rabbi mobiltelefonjának száma. A rabbi motorkerékpárjával épp ügyes-bajos dolgait intézte. A technika világában járatos fiatal haszid lelkesen invitált a nyolc órakor kezdődő széderre, és biztosított afelől, hogy sem a költségekkel, sem az élelmiszer nem lesz probléma, akárhány további ven­déget hozok is magammal.

A szédert a Kazimierzben, Krakkó történelmi zsidó negyedében, a magas fal mögött található, fehér Izaak zsina­góga emeletén tartották. A tágas termet a Lauder Alapítvány Krakkói Zsidó Ok­tatási Központja és ifjúsági csoportja más rendezvényein készült fényképek és dekorációk díszítették. Vagy félóráig gyülekeztek az emberek, így alkalmam adódott szinte mindenkivel megismer­kedni, mielőtt leültünk volna a széderhez.

A körülbelül harmincfőnyi társaság mintegy kétharmada fiatal, sikeres len­gyel volt. Én magam reformzsidó va­gyok, és megkönnyebbülten vettem észre, hogy amikor sorba álltunk a kéz­mosáshoz és az étkezés előtti imához, legtöbbjük szintén nem tudta, mit csi­nál, amikor a vizet csapkodja és maga elé morog. A vendégek között volt azonban néhány amerikai, akik folyé­konyan olvastak héberül, és egy pár kö­zépkorú lengyel is, akik végig ismerték a széder „forgatókönyvét”.

A Jugoszláviában született és New Yorkban tanult Sasa rabbi gördüléke­nyen, kedvesen és ihletetten vezette az estét, hol lengyelül, hol héberül, sőt né­ha még angolul is. A haggadát a Lauder Alapítvány támogatásával fiatal, fölké­szült rabbik csoportja külön lefordítot­ta lengyelre.

Az asztalnál a magas, fiatal New Jersey-i Lawrence mellett ültem, aki a he­lyi orvosegyetemen tanul. Tetszik neki a város – mondta -, de a lengyelországi élet bizonyos vonásai lehangolják, leg­inkább a kellemetlen megjegyzések­ben előbukkanó csökevényes antisze­mitizmus. Asztaltársaságunk másik tag­ja a belga-amerikai Allen, kinek krak­kói felmenői vannak, és lengyel meny­asszonya, aki épp most tér be. Ő me­sélt a helyi ingatlanpiacról, amiben „utazik”, de engem is érdekel. Nehéz a zsidóknak visszaigényelni korábbi krak­kói családi házaikat, mert a városi ható­ságok megfizethetetlenül drága felújítá­si munkákra kényszeríthetik őket, még olyan épületek esetén is, ahol a jelenle­gi bérlők csekély lakbért fizetnek. A kazimierzi történelmi ingatlanok felvásár­lásáért indult verseny legnagyobb nyer­tesei a német befektetők.

Szintén a csoportba tartozott Allen barátja, Dan, aki azután vette Lengyelország felé útját, hogy leszerelt az ame­rikai hadseregből, amelynek kötelékében a belgiumi NATO főhadiszálláson dolgozott. Abban bízik, hogy a hadse­regben szerzett kapcsolatai révén beszerzési üzletet épít ki, amely biztosítja majd Lengyelország számára a NATO-hoz való csatlakozáshoz szükséges fegyvereket és felszereléseket.

Volt köztünk egy Massachusetts-i tu­rista házaspár is, akik nem zsidó barát­jukkal, egy elegáns pozsonyi fiatal hölggyel jöttek. Orosz zsidók, anyja és fia, szintén csatlakoztak hozzánk. Azután kerültek kapcsolatba a Lauder központtal, hogy Oroszországból Krak­kóba költöztek a jobb megélhetés re­ményében. Az anya épületgépész, a fia számítógépes szakember.

Annyira tetszett az este, hogy vissza­mentem a második széderre is, amit, mivel egyedül voltam turista, végig len­gyelül és héberül tartottak. Azt is meg­tudtam, hogy jóllehet a krakkói zsidó közösség kicsi, sokat politizálnak. A csoport bennfentesei jóllakottan érkez­tek az Izaak zsinagógába, mert előtte már részt vettek a 16-ik századi Remuh zsinagóga Lauderénél régebbi közössé­gének széderén.

Mindkét este fiatal lengyel lányok – egyik-másik talán egy kicsit zsidó – sza­ladgáltak ide-oda, készítették el és szol­gálták fel a vacsorát. Az amerikaiak el­magyarázták nekem, hogy sok fiatal lengyel lány szeret a zsidó közösség környékén csellengeni. Ahogy később hallottam, Lengyelországban Krakkót az önjelölt zsidók központjának tekin­tik. Ki gondolta volna, hogy eljön a nap, amikor egy lengyel zsidó akar lenni?

A zsidó örökség fonák módon sokat számít Lengyelországban, amely mo­hón várja a turisták elköltött dollárjait. A krakkói piac tele van zsidókkal: har­minc-hatvan centiméteres, fából fara­gott, fekete kaftános, pajeszos karika­túrákkal. Egy fényes brosúra buszos utazást hirdet Auschwitzba – csak egy rövid út – és menet közben megállhat az ember megnézni a festői szépségű sóbányákat is. Egy másik, az egykor Kazimierzben élő zsidó közösség régi zsi­nagógáit, temetőit, és egyéb emlékeit bemutató városnézést ajánl.

Később, Varsóban egy taxisofőr ké­rés nélkül elsorol egy csomó zsidóság­gal kapcsolatos információt. Elmeséli, hogy zsidó turisztikai tanfolyamon vett részt, amelyet az Orbis, a lengyel állami idegenforgalmi iroda szervezett.

Zsidó újjászületésről van tehát szó, mint ahogy egyesek állítják? Az bizo­nyos, hogy a Lauder Alapítvány tevé­kenysége megakadályozza, hogy a ju­daizmus feledésbe merüljön Lengyelországban, és egy kissé újjáépíti azt, amit Hitler mindörökre el akart törölni. Az Alapítvány által kiépített infrastruktúra sokak számára könnyebbé és elérhe­tőbbé teszi a vallás gyakorlását, a ma­gamfajta véletlenszerű látogató, a kül­földre települtek, mint Allen, Dan és Lawrence, vagy a judaizmushoz alig-alig kötődő lengyelek számára.

A fejlődés ellenére, a kicsiny lengyel gyülekezetek és az óriási turista csapa­tok együtt sem jelentik az egykor a len­gyel nemzet egytizedét és a zsidó világ egynegyedét kitevő hatalmas közösség újjászületését. Olyan fejlődés ez, mint mikor egy hatalmas fatörzs kivágása után előbukkannak az apró hajtások.

A Forwardból fordította Füzéki Eszter

Címkék:1999-04

[popup][/popup]