„A trauma okozta seb gyógyítható” – Beszámoló a KÚT konferenciájáról

Írta: Békés Vera Anna - Rovat: Archívum

„A trauma okozta seb gyógyítható”Beszámoló a KÚT konferenciájáról

1990-ben Virág Teréz szervezte meg a magyar holokauszt-túlélők első beszélgetőcsoportját. A KÚT-nak elne­vezett csoport, bár természetesen vál­tozó résztvevőkkel és vezetéssel, az­óta is működik. Azonos maradt az összejövetelek célja is, melyet az ala­pításkor Virág Teréz a következőkép­pen fogalmazott meg: „A csoportnak, bár tagjai önmagukat egészségesnek tekintik, mégis van terápiás hatása. Is­meretes, hogy Magyarországon a holo­kauszt okozta trauma feldolgozását megnehezítette a háborút követő, 40 évig tartó diktatórikus rendszer, na­gyon sok zsidó család eltitkolta szár­mazását, múltjáról, szenvedéseiről nem beszélt. A csoport azt a célt szol­gálja, hogy megkönnyítsük a résztve­vőknek azt, hogy beszéljenek múltjuk­ról, és ezzel feloldjuk a generációk kö­zötti kommunikációs zárlatot is. Több alkalommal hangzottak el olyan be­számolók az első generációs résztve­vők részéről, amelyekről saját gyerme­keikkel, házastársukkal soha nem tud­tak beszélni. A fiatalabb résztvevők ezzel olyan titok ismerőivé váltak, amit viszont szüleiktől eddig soha nem tudhattak meg. Mindez – érthető módonegyben mindhárom generá­ciónál a zsidó identitás megerősödé­sét, vállalását eredményezi.”1

Néhány évvel később a beszélgető­csoportokon részt vevő pszichológu­sok, pszichiáterek és pedagógusok Vi­rág Teréz vezetésével létrehozták a tár­sadalmi traumatizációra, elsősorban a holokauszt-túlélők pszichoterápiájára specializálódott szakrendelést, amely megtartotta a KÚT nevet. A KÚT szel­lemi alapvetése szerint „a társadalmi traumatizáltság abban különbözik az egyéb traumáktól, hogy mindennél ha­tékonyabb rombolást végez, továbbá, hogy ez a rombolás nemcsak az érin­tett egyénben hoz létre tudattalanul is fájdalmas sérülést, hanem képes hatni a második, sőt a harmadik generációra is. (…) A trauma okozta seb azonban gyógyítható.2

A KÚT tevékenysége a későbbiek so­rán folyamatosan bővült: az egyéni szakrendelésen kívül munkatársai be­szélgetéseket szerveztek középiskolá­sok számára az előítéletekről és a holokausztról, valamint értelmileg sérült gyerekek számára kreatív csoportos foglalkozásokat vezettek, majd 1995-től a rendelőben kialakított módszerek széles körben való bemutatása érdekében a KÚT rendszeresen jelentetett meg tanulmányköteteket, 1996-tól pe­dig kétévente rendezett szakmai konfe­renciáin mutatta be munkáját és leg­újabb eredményeit.3

A KÚT életében fordulópontot jelen­tett megalapítója, karizmatikus szelle­mi és szakmai vezetője, Virág Teréz há­rom évvel ezelőtti, váratlan halála. Bár az alapítvány munkája Bárdos Kata­lin, az alapító lányának vezetésével tö­retlenül folytatódott, a KÚT stábjának ettől kezdve már nem csupán a KÚT-hoz fordulók pszichés problémáival, de saját gyászával, valamint útkeresésé­nek kérdéseivel is szembesülnie kel­lett. E gyászmunka sikerességét jelzi, hogy a KÚT szellemiségére jellemző újí­tások sora azóta is folytatódott: hason­ló területeken tevékenykedő szerveze­tekkel (így a Ferenczi Egyesülettel és a Párbeszéd a toleranciáért munkacso­porttal) alakít ki együttműködést, meg­kezdte a holokauszt-túlélők otthoni el­látását, továbbá új, fiatal szakemberek­kel bővíti csapatát.

A két évvel ezelőtt szervezett emlékkonferencia4 után a 2003 novemberé­ben megrendezett KÚT-konferencia cí­me, a Múlt és jövő határán,5 az új tár­sadalmi kihívásokon kívül a KÚT-on be­lüli megújulás nehéz folyamatára is utal. Virág Teréz az első KÚT-konferenciát6 a következő szavakkal nyitotta meg: „A konferencia célja, hogy egy­részt hírt adjunk saját munkánkról, másrészt fórumot teremtsünk mind­azoknak, akik – hozzánk hasonlóan – a társadalom ütötte sebek gyógyításán munkálkodnak.”

Ez a konferencia mind szerkezeté­ben, mind tematikájában még inkább e célkitűzést tartotta elsősorban szem előtt. A KÚT munkájának bemutatásán, valamint a társadalmi traumatizáció té­májában tartott előadásokon és filmve­títéseken kívül sor került a témakör leg­különfélébb területeivel foglalkozó munkacsoportok bemutatkozására, il­letve az eltérő nézőpontok megvitatá­sának teret adó kerekasztal-beszélgetésekre is. A program tartalma e formai újításnak megfelelően nem korlátozó­dott a holokauszttrauma kérdéskörére, hanem helyet kapott a mai társadalmi traumák és hatásaik, valamint ezek feldolgozási lehetőségeinek tárgyalása is.

A holokauszt többgenerációs hatásá­nak szociálpszichológiai vizsgálati meg­közelítéseiről és eredményeiről Erős Ferenc előadása adott áttekintést, Bó­dog Gyula pedig e traumának az iden­titás alakulására tett hatásait elemezte. Gondolatmenete elsősorban arra hívta fel a figyelmet, hogy a holokauszttrau­ma pszichoterápiájának alapvető fel­adata (szemben az egyéb, poszttraumatikus tüneteket eredményező egyedi megrázkódtatások kezelésével) az évezredes antiszemitizmus következ­ményeképpen kialakult, generációkon átöröklődő identitásproblematika fel­dolgozása.

A holokauszttraumával foglalkozó munkacsoportok közül Talyigás Kata­lin a holokauszt-túlélők és a megmentők közös élményfeldolgozását lehető­vé tévő Párbeszéd a toleranciáért pro­jekt munkáját ismertette. Az e program keretében működő, Kocsor Judit és László Klári vezette Ariadne csoport a csoporttagok részvételével mutatkozott be. A csoportban részt vevő holo­kauszt-túlélők és életmentők szemé­lyes történeteik fő momentumainak fel­villantásával engedtek bepillantást munkájukba.

Szintén első generációs túlélők keze­lésével foglalkozik elsősorban a Mazsihisz Szeretetkórházában működő hos­pice csoport. A Hegedűs Katalin ve­zette kezdeményezés a gyógyíthatatlan betegek számára nyújt – a hospice mozgalom szellemiségnek megfelelően – komplex (orvosi-fizikai, pszichés, va­lamint spirituális) ellátást.

A Pszichoterápia és hivatástudat kerekasztal-beszélgetés számos, a pszi­choterápia berkein belül hagyományos­nak tekinthető témán kívül a zsidóság kérdésének a pszichoterápiában való megjelenését taglalta – a terapeuta, a páciens, és kettőjük együttműködése szempontjából. A beszélgetés moderá­tora Mészáros Judit volt, beszélgetőtársai pedig Harmatit Péter, Hoyer Mária, Kapusi Gyula és Pfitzner Ru­dolf. Az izgalmas eszmecsere, majd az azt követő vita során a terapeuta és a páciens zsidóságával kapcsolatos, a közönséget is megmozgató kérdések merültek fel. Többek között szóba ke­rült, milyen értelmezést nyerhet a pá­ciensnek a terapeuta zsidóságát firtató kérdése; vagy hogy milyen jelentést hordozhat, ha egy nyíltan antiszemita nézeteket valló páciens zsidó pszichoterapeutát választ; mennyiben nehezíti a terápiás munkát a zsidó terapeuta szempontjából a zsidó pácienssel ér­zett sorsközösség, illetve megfordítva: jelenthet-e hátrányt a terapeuta nem zsidó volta a zsidó páciens problémái­nak átérzésében.

A konferencia a holokauszt tárgyalá­sakor – a korábbi konferenciákhoz ha­sonlóan – a cigányságot ért traumára is kitért. Varga Ágota Porrajmos című, több díjat nyert dokumentumfilmje nem csupán témája, de megközelítés­módja miatt is úttörő vállalkozás a ci­gány holokauszt bemutatására: a filmforgatáskor egykori csendőrök illetve azok hozzátartozói első alkalommal szembesülnek az áldozatokkal; az ül­döztetés idején zajlottakat a túlélők az akkori helyszíneken mesélik – sőt, gyakran éneklik – el.

A konferencia tematikájában a holo­kauszt problematikáján kívül helyet ka­pott az aktuális traumák kérdésköre. Az ezzel kapcsolatos előadások első­sorban a terror pszichológiájával, illet­ve annak különböző megjelenési for­máival foglalkoztak.

Békés Vera Anna a terrortámadások pszichológiai aspektusainak egyik leg­újabb elméletét ismertette, majd kitért az arab-izraeli konfliktusra adott egyé­ni, valamint kollektív izraeli reakciók le­hetséges pszichológiai értelmezéseire.

Az átélt trauma hosszú távú negatív hatásainak új pszichoterápiás feldolgo­zási módszerét mutatta be az Ormozsban dolgozó Oravecz Róbert. Az ún. EMDR (Eye Movement Desensitisation and Reprocessing) kezelési módszer egy bizonyos szemmozgás előidézésén keresztül képes átstrukturálni a páciens traumatikus élményanyagát – a szakirodalom és a pszichiáter tapasztalatai alapján látványos eredményekkel.

Pfítzner Rudolf, a magyar szárma­zású, Münchenben élő pszichoanalitikus az ÁVH börtöneiben fogva tartot­tak pszichológiai reakcióit elemezte: személyes élményeire is kitérve megrázóan mutatta be a rabokban zajló lel­ki folyamatok, deformációk sorát, amelyek a letartóztatástól való rette­géssel, a „csengőfrásszal” kezdődnek, majd az éjszakai kihallgatások borzal­maival, és az ablaktalan magánzárká­ban töltött idő reménytelenségével folytatódnak.

Az aktuális traumák pszichológiai ke­zelésének kérdésköréhez nyújtott érté­kes adalékot a Cordélia Alapítvány be­mutatkozása. Az alapítvány munkatár­sai, Hárdi Lilla vezetésével, a Magyarországon működő menekülttáborok nehéz, és pszichoterápiás szempontból mindenképpen rendhagyó körülményei között nyújtanak pszichés segítséget az ott élőknek.

A társadalmi megkülönböztetés kö­vetkeztében hátrányos helyzetben lé­vők segítését hivatott csoportok bemu­tatkozása során Godó Tivadarné Jamnik Judit a Kristály program a nők esélyegyenlőségéért tevékenységét is­mertette. Bár más szempontból, de szintén a női megközelítésmód, illetve a nők sajátos társadalmi szerepének különféle vetületeivel foglalkozott Pé­csi Katalin, aki az Esztertáska műhely tevékenységének bemutatásán kívül előadásában a holokauszttal kapcsola­tos irodalomban fellelhető női narratívákról beszélt.

Hoyer Mária – Virág Teréz nyomdo­kain haladva – a „női retorika hatalmát” elemezte a művészi alkotás és a pszi­choterápia folyamatában.

A konferencia tematikájában a holokausztoktatás kérdése kiemelt szerepet kapott: egyaránt témája volt előadások­nak, kerekasztal-beszélgetésnek, és az informális oktatással foglalkozó mun­kacsoportok bemutatkozásának.

Kovács Mónika, az ELTE oktatója ezúttal az amerikai és nyugat-európai holokausztoktatással kapcsolatos vi­tákban kikristályosodott alapvető meg­közelítésmódokról, illetve ezek lehet­séges előnyeiről és hátrányairól be­szélt.

A holokauszttal és az antiszemitiz­mussal kapcsolatos informális ismeretterjesztés gyakorlati tapasztalatairól számolt be Sziklai Klára, a Sziget Fesz­tiválon a holokauszt-emléksátorban tar­tott beszélgetések kapcsán.

A zsidó iskolában történő indirekt holokausztoktatás megvalósult formá­ját a Lauder Javne Iskola tanára, Gyár­fás Katalin és Jávor István filmrende­ző mutatták be: programjuk keretében az iskola diákjai maguk készítenek – és vesznek filmre – interjúkat holokauszt- túlélőkkel és megmentőkkel.

A holokausztoktatással foglalkozó, Szunyogh Szabolcs moderálta kerek- asztal-beszélgetés elsősorban a holokauszt-emléknappal kapcsolatban fel­merülő elméleti és gyakorlati kérdé­seket tárgyalta. A beszélgetésen a fent említett előadókon kívül még Darányi András és Miklósi László vett részt.

A konferencián végül természetesen bemutatkozott a KÚT rendelő munka- csoportja7 is: a kezdetekről és a napi munkáról Bárdos Katalin beszélt, majd bemutatkoztak a KÚT volt és jelenlegi munkatársai is. Sipos András KÚT cí­mű filmje ezután a beszélgetőcsoport történetének kezdeti időszakát elevení­tette fel. Virág Teréz munkásságát pe­dig Mátis Lilla filmje foglalta össze.

Békés Vera Anna

A KÚT Alapítvánnyal kapcsolatban to­vábbi információk találhatók a www.kut-alapitvany.hu címen. A KÚT be­szélgetőcsoportra és pszichoterápiá­ra a 06/1/317-6805-ős telefonszá­mon lehet jelentkezni.

Jegyzetek

  1. Virág Teréz: A holocaust szindróma megje­lenése a pszichoterápiás gyakorlatban. In: László Klári (szerk.): Magyar emlékmécsesek. Tanulmányok a KÚT pszichoterápiás rendelő gyakorlatából: holocaust-túlélők és leszárma­zottaik terápiája. SOTE Magatartás-tudomá­nyi Intézet, Budapest, 1995; 107-124.

  2. Részlet Lukács Dénes ajánlójából. In: i. m.

  3. A KÚT Alapítvány eddig megjelent kiadvá­nyait Id. a www.kut-alapitvany.hu honlapon.

  4. Az In memoriam Virág Teréz konferencia 2001. november 30-december 1-jén került megrendezésre.

  5. A konferencia fővédnöke dr. Lévai Katalin volt.

  6. Az 1996-os konferencia az Elhúzódó társa­dalmi traumák hatásának felismerése és gyó­gyítása címet viselte.

7 Tagjai: Bárdos Katalin, Becskeháziné Czenki Valéria, Békés Vera Anna, Borbándi János, Dénes Eszter, Dóczi Viktória, Gellért Csilla, Harmath Péter, Pálffy Judit és Tölgyesi Zsuzsa. A bemutatkozásban rajtuk kívül részt vett Krausz Éva és László Klári is.

Címkék:2004-01

[popup][/popup]