A Mazsök háza táján – Ingatlanügyek

Írta: Cs. M. - Rovat: Archívum

Egy évvel ezelőtt a Magyarországi Zsidó Örökség Közalapítvány (Mazsök) kura­tóriumi üléséről szóló beszámolónkat azzal fejeztük be, hogy amint az ingat­lanügyekre került a sor, a kuratórium határozatképtelenné vált, noha a dön­tés csupán egyszerű többséget igényelt volna. Talán szerepet játszott ebben az a tény, hogy a kuratórium tagjai közül senki nem vált meg szívesen egy ingat­lantól sem, így megállapodás – akkor – csak a végső döntés elhalasztásáról született. Ez a helyzet azonban két ok­ból is tarthatatlanná vált. Egyrészt az in­gatlanok egy része olyan rossz állapotú, hogy sem eladni, sem bérbe adni nem lehet őket (ráadásul a korábbi bérlő is elhagyta a Tüköry utcai épületet, mond­ván, kinőtte annak területét), másrészt már több mint egy éve határozat szüle­tett arról, hogy egy vagy több ingatlan eladásából kellene fedezni a többi re­noválását. A cél, természetesen, a rendbe hozott épületek nyereséges üzemeltetése.

Mindez azért is lényeges, mert a ko­rábbi titkár, Sebes Gábor eltávolítása­kor az ingatlanügyek megoldatlansága volt az egyik fő érv – mint korábbi tudó­sításainkban arról többször beszámol­tunk -, bár ennek a kérdésnek a gyors és hatékony megoldására az immár egy éve hivatalába lépett Vályi György sem látott sok esélyt. Vályi megválasz­tásakor, Korányi László javaslatára, megegyezés született arról, hogy az új titkár prémiumának mértékét az előző­leg kitűzött célok (például sikeres ingat­lanértékesítések) sikeres teljesítéséhez kössék. Mos, lehetséges, hogy ez ösz­tönzőleg hatott, mivel a Mazsöknek végre sikerült túladnia az Orgona utcai ingatlanon, amire több ajánlat is érke­zett. Ezen ingatlan értékesítésénél egyébként külön nehézséget okozott annak felemás állapota, hiszen a szo­bák beosztása miatt sem lakóépület­ként, sem irodaként nem volt maradék­talanul kihasználható. A vásárló tehát költséges átalakításokra kényszerült. Mindezek ellenére a korábban körülbe­lül 180 millióra becsült épületet jóval magasabb áron, 241 millióért sikerült eladni egy magánszemélynek. A kurató­riumi határozat értelmében az ingatla­nok értékesítéséből származó összege­ket kizárólag a többi ingatlan felújításá­ra illetve újak vásárlására lehet fordíta­ni. Legsürgősebben talán a Tüköry és a lassan három éve üresen álló Bajza ut­cai épületek szorulnak renoválásra, melyekben az elavult épületgépészeti szerelvények teljes cseréje is szüksé­gessé vált. Hogy melyik lesz az első, az csupán attól függ, melyiket sikerül előbb kiadni. A felújítás elvégzésére már több cég is tett ajánlatot, a munká­latokat viszont mindaddig nem kezdik meg, míg a jövőbeni bérlők igényei nem ismertek. Amíg azonban a pénz nem kerül felhasználásra, ugyancsak a kuratóriumi határozatnak és a közala­pítványok működési előírásainak megfelelően az összeg kincstárjegyekbe fektetve biztosít hozamot.

A Mazsök ugyanakkor nem mondott le arról a korábbi elképzelésről sem, hogy a jelenleg hasznosítatlan épüle­tekbe olyan bérlőket keressen, akik magukra vállalnák a felújítás költségeit, majd a későbbiekben „lelaknák” azt. Több ingatlan esetében – ilyen a Vár­ban található Burg Hotel, egy balatoni üdülő és a boszniai követség épülete – hosszabb távú bérleti szerződés van ér­vényben. Érdemes megemlíteni, hogy a Mária utcai épületet jelenleg is hét, kisebb-nagyobb cég és szervezet bérli, a Tüköry utcai épülettel kapcsolatban pe­dig – ahová a gazdaságosabb működés érdekében nemrég a Mazsök is áttette székhelyét – több érdeklődővel folyik egyeztetés. Az ingatlanügyekben tehát, mint Vályi György fogalmazott, „nagy erőfeszítések történtek, részleges sike­rekkel”.

Jogi problémák

Az utóbbi időben a Mazsök kuratóriu­mában két személy tevékenységével kapcsolatban is felmerült a kérdés, va­jon jogszerűen töltik-e be tisztségüket. Egyikük, Tímár György, a közalapítvány felügyelőbizottságának elnöke 2002 jú­niusában, a pénzügyminiszternek írott levelében lemondott posztjáról. Ennek ellenére továbbra is ebbéli minőségé­ben végzi munkáját (vizsgálatokat kez­deményez, összehívja a felügyelőbizott­ság üléseit, leveleket fogalmaz), mond­ván, amíg a kormány nem nevez ki mást a helyére, ő köteles ellátni az elnöki te­endőket. Más vélemények szerint az ala­pító okirat kimondja, hogy az elnöki megbízatás a lemondással egy időben megszűnik. Többen Tímár számlájára ír­ják azt is, hogy a Mazsök nem vásárolta meg a Kossuth mozit, amit az Intercom tíz évre előre kibérelt volna, pedig, mint a fentiekből kiderül: egy ingatlan, biztos bérlővel, jelentős bevételi forrás. Tímár György a túlzott kockázatra hivatkozva ellenezte a tervet, amit végül a kuratóri­um is elutasított.

A másik személy Sessler György, a Mazsök korábbi gazdasági vezetője, akit különböző szakmai és pénzügyi indo­kokra hivatkozva még Sebes Gábor bo­csátott el. A pénzügyi bizottság által fel­kért, független könyvvizsgáló ugyan indo­koltnak és jogszerűnek minősítette a döntést, Sessler mégis kérte saját rehabi­litálását. Ezt a kuratórium visszautasítot­ta, Sessler pedig munkaügyi bírósághoz fordult, ami azt jelenti, hogy a Mazsökkel azóta is perben áll. Mindez nem is volna probléma, ha Sessler, az időközben el­hunyt Örley Pál utódjaként, nem jelent volna meg a Munkaszolgálatosok Orszá­gos Egyesülete (Műszóé) képviselőjeként a kuratórium ülésén. Az érdekellentéten alapuló összeférhetetlenségre – hiszen így beleszólása lehetne a vele foglalkozó kuratóriumi döntésbe is – Sesslemek kel­lett volna felhívnia a Műszóé elnökségé­nek figyelmét. Lebovics Imre, a Műszóé alelnöke körlevélben tájékoztatta a kül­dötteket arról, hogy Sessler megtévesz­tette őket, és nem számolt be a pereske­désről. (Sesslert ezenközben a Mazsihisz közgyűlése újjáválasztotta a számvizsgá­ló bizottságba, melynek az elmúlt ciklus­ban elnöke volt. – A szerk.) Eddig még egyik ügyben sem született hivatalos ál­lásfoglalás, s az erről nyilatkozók sem kí­vánták magukat megnevezni.

Kárpótlási hírek

A magyar és az osztrák kormány 2000. október 24-én kötött megállapo­dása értelmében az Osztrák Megbéké­lési Alap (ÖFV), a Mazsökön keresztül egyszeri pénzjuttatásban részesíti azo­kat a túlélő természetes személyeket, akik a holokauszt idején a mai Ausztria területén végeztek rabszolga- vagy kényszermunkát. Az egykori foglyok számát 40 ezerre becsülik. Az ÖFV 672 millió osztrák schilling (kb. 56 millió euró) erejéig vállalta a kifizetéseket, melyekből 2002 végéig mintegy 10,7 millió eurót juttattak el 1660 magyar jogosulthoz. A kérvények benyújtásá­nak határidejét egyébként 2003 szep­temberéig meghosszabbították, aminek elsődleges indoka, hogy a vártnál jóval kevesebb roma áldozat jelentke­zett. Még 2002 szeptemberében, Fó­nagy János vezetésével tárgyalások in­dultak a megállapodás módosításáról. Ezek célja, hogy a jogosultak maximáli­san lehetséges egyéni kielégítése után a fennmaradó összeget a Mazsök kö­zösségi célok finanszírozására fordít­hassa, pontosabban a túlélők szociális helyzetének javítására. Ez az úgyneve­zett Wallenberg-projekt, ami egy egészségügyi-szociális központ (elsősorban idősek otthona) megépítését és üze­meltetését foglalja magában. Ennek fenntartását a későbbiekben normatív állami és egyéni támogatásokból kíván­ják fedezni. Az osztrák fél – és a kura­tóriumban helyet foglaló amerikai kül­dött – kedvezően fogadta az elképze­lést, de döntés előreláthatóan csak a kérelmek végső beadási határidejének lejártakor várható.

A Mazsök ezenkívül életjáradékot biztosít a hatvanadik életévüket betöl­tött túlélőknek is: ez év februárjáig 56 személy érte el ezt az életkort, így a Ma­zsök megkezdte számukra ennek folyó­sítását.

A Svájci Humanitárius Alap kifizeté­sei gyakorlatilag lezárultak, csupán né­hány örököst keresnek még a Központi népesség-nyilvántartó Hivatal segítsé­gével és újsághirdetések útján.

Vályi György felhívja az érintettek fi­gyelmét, hogy az életvesztésért járó, 400 ezer forintos állami kárpótlást nem a Mazsök, hanem a Központi Kárrende­zési Iroda bonyolítja le – ugyanis sokan a Mazsöknek küldték vissza a megalá­zóan kevés, 30 ezer forintos, hasonló jogcímen kiutalt összeget. Abban az esetben azonban, ha valaki már fölvet­te ezt az összeget, azt beszámítják az új kárpótlásba. A 65 ezer elhunyt után 118 ezer jogosultról és örökösről tudnak, akiknek a felkutatása sokszor ne­hézségekbe ütközik, hiszen közülük csupán 33 ezren élnek Magyarországon – többségük Amerikába vagy Izraelbe költözött. Azok az érintettek, akiket még nem értesítettek levélben, a Köz­ponti Kárrendezési Iroda ügyfélszolgála­tán érdeklődhetnek, az 1116 Budapest, Hauszmann Alajos utca 1-3. címen.

Cs. M.

Címkék:2003-05

[popup][/popup]