“Kétezer év óta semmi sem változott…” – Beszélgetés Assi Dayannal

Írta: (Gervai András) - Rovat: Archívum

„Kétezer év óta semmi sem változott…”

Beszélgetés Assi Dayannal

Filmrendező, színész, író, publicis­ta. Tizenkét filmet írt és rendezett, huszonötben játszott, több könyve jelent meg. Az egyik legismertebb izraeli művész. A legendás tábor­nok, egykori hadügyminiszter Moshe Dayan fia. Október elején Buda­pesten járt a filmjeiből rendezett ve­títéssorozat megnyitóján.

  • Előnye vagy hátránya származott abból, hogy Dayannak hívják?

  • Izrael nem banánköztársaság, nem volt semmilyen jelentősége, hogy ki az apám. Azonkívül annyira különböztem tőle.

  • Szerette az ön filmjeit, színészi ala­kításait?

  • Szerette, de azt hiszem, az írásai­mat jobban élvezte. Mindig azt kérdezte, meg tudok-e élni a filmezésből.

  • Készült róla film?

– Nem, bár tizenöt évvel ezelőtt az amerikaiak rendeltek tőlem forgató könyvet – rengeteg pénzt fizettek érte, de végül nem lett belőle semmi.

  • Politikai természetű vitáik nem vol­tak?

  • A Jom Kippur-i háború idején na­gyon összevesztünk. Úgy éreztem, a há­ború számunkra nagy kudarc volt, apámnak le kellene mondania.

  • Baloldali?

  • Igen, régi vágású baloldali vagyok. S a nővérem is az: munkáspárti képviselő, főleg az emberi jogokkal foglalkozik. Nagybátyám pedig Ezer Weizmann volt köztársasági elnök.

  • Elsősorban írónak, rendezőnek, vagy színésznek tartja magát?

Írónak. Sok könyvet publikáltam: regényeket, novellákat, verseket. Régóta írok politikai tárgyú cikkeket, esszéket is különböző újságokba. Most jelent meg egy kötetem, ami kb. négyszáz cik­kemből mintegy ötvenet tartalmaz. A filmkészítésnek is legszebb, legjobb fá­zisa a forgatókönyvírás. Rendezni igazá­ból nem szeretek.

  • S akkor miért nem csak írással fog­lalkozik?

  • Abból nem tudnék megélni. Izrael­ben senki sem tud megélni csak íróként.

  • És rendezőként?

  • Úgy könnyebb. Az ember dolgozhat a filmgyártásban, a közszolgálati, keres­kedelmi és kábeltévéknek. A tevékeny­ségek – rendezés, szereplés, írás – válto­gatása azért is hasznos, mert akkor mindegyiket hobbinak érezhetem. Nem görcsölök be, nem ijedek meg attól, hogy elrontok valamit, nem érzem a tét nagyságát.

  • Mi a közös a műveiben?

Mindegyik filmem komédia, ame­lyekben nincsenek jó vagy rossz figurák. Leginkább az élet értelme és a halál iz­gat. Különösen az utolsó három, triló­giát alkotó, s Budapesten is vetített fil­mem – a Tel-Aviv árnyai, a Baum úr és az Elektromos ágymelegítő – filozofikus jel­legű. Az egyetemen is filozófiát tanul­tam. Irodalmi munkáimat is valamifaj­ta egzisztenciális szorongás, az élettel és a halállal való szembenézés félelme hatja át.

  • Sohasem érezte a filmes végzettség hiányát?

  • Nem. Remélem, nem hat nagyképű­ségnek, ha azt mondom: jó társaságban vagyok Fellinivel, Antonionival, Bergmannal, akik sohasem tanultak filmcsinálást. Nem hiszek a tehetség tanítható­ságában. Annak meg, amit ma taníta­nak, nincs sok értelme.

  • Első filmjére nehéz volt összegyűj­teni a pénzt?

  • Egyáltalán nem. Annak idején a mai­nál több magánbefektető működött a filmszakmában. A hazai televíziózás kez­dete előtt az izraeli film nagyon nyeresé­ges volt.

  • Az 1975-ben készült Halfon Hillt mi tette kultuszfilmmé?

  • Talán az, hogy az izraeli film törté­netében először tört meg egy tabut és kritizálta a hadsereget. Egyébként én is szolgáltam a hadseregben: 1987-ig az ejtőernyősöknél. Három háborúban is részt vettem, keményen harcoltam.

  • Pályáján akadtak konfliktusai a cen­zúrával?

  • Egyszer, vagy harminc éve. A televí­zióban sugározták egy munkámat, s ab­ban az egyik szereplő viccesen azt mondta valakiről, hogy öngyilkosságot követett el a nemzet érdekében. A hata­lom, a politikusok persze általában nem szerettek.

  • Az 1992-es Tel-Aviv árnyai az el­múlt évtized legnagyobb izraeli filmsi­kere. Mit gondol, miért?

  • Jól van megcsinálva és provokatív. Sok néző nem szerette az ideológiáját, vagy kifejezetten gyűlölte a véres befeje­zést. A kritikusok szavazatai szerint egyébként ez a film a legjobb a valaha készült 647 izraeli film közül. A Tel-Aviv árnyaiban politikai és társadalmi kérdé­sekkel – mindenekelőtt a terrorizmus és az agresszió problematikájával – foglal­kozom.

  • Bemutatták a filmet külföldön is?

A legtöbb filmemhez hasonlóan el­adták külföldre, például Németország­ban, Svájcban és Hollandiában a mozik­ban és a televízióban is játszották. Az amerikai vetítéseken főleg az Izraelről keveset vagy semmit sem tudó intellektuelek látták. Szerették a történetet, megértették: a pub Izrael és a világ szimbóluma, s a figurák, a külföldiek, a kívül­állók, drogosok, öngyilkosok ismerősek voltak a számukra.

  • Gyakran meghívják külföldre?

  • Most volt egy retrospektív vetítéssorozatom Dél-Franciaországban, a jö­vő héten pedig Párizsban lesz egy má­sik. De jártam a filmjeimmel Tallinnban egy fesztiválon, Szlovákiában és Lip­csében is.

  • Kelet-Európában milyen tapasztala­tokat szerzett?

  • Itt több az intellektuel, mint Nyuga­ton. Nagyobb a művészet ereje, mint például nálunk. Izraelben manapság jó­szerivel csak az orosz emigránsok olvas­nak, járnak koncertre. A többiek csak acidot, technót és amerikai szemetet hallgatnak.

  • Hol értik meg igazán a filmjeit?

  • Például az USA-ban.

  • Kik? A zsidók?

  • Szó sincs róla. Őket nagyon feldühí­ti, ha valaki kritizálja Izraelt.

  • Hogyan látja a békefolyamatot?

  • Én már a hatnapos háború után mondtam – azt hiszem, az országban elsőként hogy vissza kellene adnunk több területet, ahol a palesztinok álla­mot alapíthatnának. Jónak látom a bé­kefolyamat esélyeit, annak ellenére, ami most történik. A probléma alapvetően teológiai jellegű, a háború a két oldal vallásos, fanatikus fundamentalistái kö­zött folyik. A legutóbbi felmérés szerint az izraeliek 52-53 százaléka támogatja a megegyezést, még Jeruzsálem egy ré­szének átadását is. Ők megértik, a béké­nek nincs alternatívája. Az emberek 47- 48 százaléka azonban nem akarja a bé­két, nem bízik az arabokban. A rassziz­mus nagyon erős.

  • A tragikus megosztottság nem mér­gezi meg az emberi kapcsolatokat?

  • Természetesen mindenkit izgat a béke problémája, de a mindennapok­ban nem ezzel ébredünk és fekszünk, el vagyunk foglalva ezer más dologgal. A legfontosabb a gazdaság, amelynek a fejlődéséhez azonban a béke kedvező feltételeket teremt. Az igazi választóvo­nal a nem vallásosak és a fejlődést meg­állítani akaró ortodoxok között húzódik.

  • Következő filmje miről szól?

  • Jövőre izraeli-francia koprodukció­ban komédiát forgatok arról, hogy Jézus visszajön Izraelbe, és úgy találja, két­ezer év óta semmi sem változott. Zsi­dók, muzulmánok, keresztények sem­mit sem változtak.

Gervai András

Címkék:2000-12

[popup][/popup]