“Magyar Zsidó Kulturális Egyesület – Lemondatták az elnökséget…”

Írta: g.j. - Rovat: Archívum

Lemondatták az elnökséget

Beszámoló a Magyar Zsidó Kulturális Egyesület június 14-i közgyűléséről

A közgyűlését (melyről nyári szünetünk miatt csak most tudunk beszámolni) korántsem a formalitások jellemezték. Az eseményre szinte teljes mértékben rányomta bélyegét a fél esztendővel korábban leváltott Simonyi Péter ügy­vezető elnök távozása, amely élesen megosztotta az akkori elnökséget és a tagságot is. Így történhetett, hogy a Si­monyi menesztésével egyidejűleg le­mondott elnökségi tagok egy része visszatért, és a közgyűlésen jól meg­szervezett csapat segítségével próbál­ták meg az elnökséget leváltani – akik közül a közgyűlésen összesen négyen voltak jelen. Az egyesület 76 tagja vett részt az eseményen, akik közül számo­san a helyszínen fizették be a szavazás­ra jogosító tagsági díjat.

Az elégedetlenek tábora nem késle­kedett sokat, és a közgyűlés megnyitása után azonnal a levezető elnök megvá­lasztására tett javaslatot, a közülük való Hámori István személyében. Korányi László elnök az alapszabályra hivatkoz­va közölte, hogy ez a tisztség őt illeti meg. „Ez az alapszabály már nem érvé­nyes, mert a tavalyi közgyűlés újat foga­dott el” – vetette ellen Garai Péter, az egyik lemondott elnökségi tag. Korányi László elismerte az ellenérv jogosságát, amivel azt a sajnálatos tényt szegezte szembe, hogy a tavalyi közgyűlésről ké­szült jegyzőkönyv elveszett, így az ak­kor elfogadott alapszabály nincs érvény­ben, mert nincs róla hiteles példány.

Ki ezért a felelős? Nem az elnökség? – vetette fel a kérdést az ellentábor.

A távozott ügyvezető igazgató a fele­lős – adta meg a választ az elnök – aki elveszítette a közgyűlésről készült mag­nófelvételt.”

És ezt miért csak most tudjuk meg?”- zúgtak a lázadók, amihez Garai Péter hozzátette: az ő alapszabály-mó­dosítási javaslata is eltűnt, amit az el­múlt közgyűlésen elhangzott javaslatok alapján állított össze.

Az ekképp kellően fölpaprikázott el­lentábor ekkor – föltehetőleg nem pilla­natnyi fölindulásában – elsőként tárgya­landó napirendi pontként az elnökség visszahívását javasolta, és azt – számbe­li fölényével élve – el is érte: a közgyű­lés nekilátott az ügy tárgyalásának. A számukra lényeges pontra sort kerítvén Garai Péter nyilatkozatot olvasott föl, melyben a jelenlegi elnökség szemére hányta, hogy hozzá nem értőek, antidemokratikusak, működésük alatt a szombat esték kivételével minden program megszűnt.

Gergely István elnökségi tag az in­dulatos manifesztumra nem kevésbé indulatos hangon válaszolt, előhozván a „csontvázat a szekrényből”: a mosta­ni hangoskodók azok az elnökségi ta­gok, akik Simonyi Péter ügyvezető el­nök eltávolítása után tiltakozásul mondtak le, holott az ügyvezető súlyo­san etikátlanul viselkedett.

Gergely István igen súlyos vádakkal, köztük egyesületi pénzek ellopásával il­lette a menesztett ügyvezető igazgatót, amire az ellentábor felháborodott zúgá­sa volt a válasz. Gergely István megerő­sítette: szavait a bíróság előtt is hajtan dó vállalni. A jelenlévő többi elnökségi tag is beszállt a vitába, erősen bírálván a távozott ügyvezető munkásságát: elis­merték szervezői érdemeit, de súlyo­san kárhoztatták teljes képtelenségét az együttműködésre, az ellenőrizhető munkára, melynek következtében az elnökség Simonyi távozása után üres kasszát és áttekinthetetlen elszámolá­sokat örökölt. Elnökségi üléseket hoz­tak föl példának, melynek nagyobbik része elmondásuk szerint azzal telt, hogy az ügyvezető gondjaira bízott ügy­menetet próbálták áttekinteni és kibo­gozni.

Az ellentábor, aki ezt a kérdést egyál­talán nem kívánta a középpontba állíta­ni, ekkor visszatért a számára fontos tisztújításra. Egyikük spontán módon szavazócédulákat húzott elő a zsebé­ből és javasolta nyomban megejteni a szavazást az elnökség visszahívásáról. Ezt a súlyos bizalmatlanságot kifejező lépést elkerülendő, javasolta egy hoz­zászóló, hogy az elnökség maga adja vissza mandátumát a közgyűlésnek és az esedékes tisztújításig ügyvezetői mi­nőségben működjön tovább. Ezt a ja­vaslatot a közgyűlés 34-31 arányban el­vetette. „Akkor most szavazzunk az el­nökség visszahívásáról!” – hangzott el a radikális javaslat. Korányi László igye­kezett csillapítani a kedélyeket, mond­ván: az önkéntes lemondásról szóló, előbb elhangzott javaslatot az elnökség magáévá tette, így nincs értelme a visszahívásról szavazni. Zúgás, hangza­var következett, az ellentábor fruszt­ráltsága hangzott fel, amiért nem tudott a tervezett módon elégtételt venni.

Az elnökséget pártolóknál jobban szervezett és népesebb ellenzék ekkor a kulcsfontosságúnak tekintett jelölőbi­zottság megválasztását indítványozta. Hosszú ügyrendi viták és alkudozások közepette választották meg a négyfős jelölőbizottságot, majd megszavazták, hogy szeptember 30-ig összehívják a tisztújító közgyűlést.

Az adminisztratív kérdéseket ekképp lerendezvén rövid szünetet tartott a közgyűlés, melynek során a jelenlévők mintegy fele eltávozott, tanúsítván ezál­tal, hogy a vezetőség összetételét tartja kulcskérdésnek és semmi mást.

Szünet után az elnök megtartotta be­számolóját, mely a közgyűlés eredeti napirendjén szerepelt. Ismertette az egyesület tagságáról végzett felmérés eredményét (lásd alább), méltatta a Szombat-ot, mint az egyesület egyik legsikeresebb „termékét”, és a Mazsike részvételét a Magyarországi Zsidó Örök­ség Közalapítvány munkájában. Emlé­keztetett, hogy a szélsőjobb előretöré­sével az egyesület közéleti feladatai is megnőnek. Az egyesület tulajdonkép­peni tevékenységéről, a kulturális prog­ramok szervezéséről szólva elismerte a bírálat jogosságát, és közölte, hogy a szombat esti összejöveteleken túl más programokat is újra akarnak indítani. A programok látogatottságának csökke­nése nem egyértelműen negatív jelen­ség – mutatott rá – megnőtt a konku­rencia, működik a Bálint-ház, az érdek­lődők számos színvonalas zsidó prog­ram közül választhatnak. Latolgatva, hogy tulajdonképpen miben is külön­bözik az Egyesület a szintén kulturális feladatokat ellátó Bálint-háztól, a kö­zösségi jelleg erősítésében találta meg a választ, és azt a javaslatot tette, hogy hozzanak létre egy közösségi adatbá­zist, amelyből a tagok – szükség esetén – megbízható orvost, ügyvédet, szerelőt stb. választhatnak.

Ezután Rajki András elnökségi tag és Hajósné, dr. Vértes Antónia, a számvizsgáló bizottság vezetője a gaz­dasági helyzetet ismertették, ecsetel­vén, milyen súlyos helyzetben vették át a tényleges vezetést 1997-ben.

A „lázadók” még a helyszínen maradt képviselői a beszámolókkal szemben komolyabb kifogást nem emeltek. Ez­után a tagok javaslatai hangzottak el: létre kéne hozni írók és művészek kö­rét; mik az esélyei egy zsidó színház lét­rehozásának?; pályázatot kellene hir­detni középiskolások számára, hogy gyűjtsék össze szüleik-nagyszüleik ho­locausttal kapcsolatos emlékeit, amíg nem késő.

Címkék:1998-09

[popup][/popup]