Lapozgatás az interneten

Lapozgatás az internetenFeldmájer Sándor rovata

http://shamash.org/kosher/krestquery.html

Indul a turistaszezon. Mindenki utazhat kedvére, de lássuk be, a kósert evők sorsa nem olyan könnyű! Nyugat-Európa és az USA városaiban még valahogy megtalálja a vándor azt a he­lyet, ahol reggelizhet, ebédelhet vagy vacsorázhat. A keleti vé­geken azonban, így nálunk is, nehéz kóser ételt találni. Semmi gond, a fent jelzett remekül összeállított oldal eligazít. A cím begépelésekor egy keresőgép kérdező oldala jelenik meg. Kü­lönböző sorok kérdezik a keresett étterem nevét, címét és azt, hogy milyen fajta ételre vágyunk. De ne ijedjünk meg, ha ennyit sem tudunk, elegendő begépelni a keresett város nevét és máris ad eligazítást. Sokat gondolkoztam, melyik várossal próbálkozzam, de jobb ötletem nem lévén begépeltem: Buda­pest. Meglepő módon két éttermet talált (valóban: csak ennyi van összesen): a Hanna és a King’s Hotel. Pontosan leírja a cí­meket és a telefonszámokat. Közli, kinek a vallási felügyelete alatt áll az étterem. Sőt a King’s-nél még a hotelről is ír egy-két ajánló szót, közölve, hogy a környék szállodáihoz képest az árak nem vészesek. A vidéki kóser étkezdék nem szerepelnek a memóriában. Ezt a két címet is Amerikából adta meg valaki.

Erről jut eszembe: a világháló tele van zsidó témájú kere­sőoldalakkal, lásd zsinagógák, temetők, vendéglők, múzeu­mok, és még ki tudja mi minden! Ezekről következetesen hiányoznak a hazai információk. Vagy ha vannak is, nagyon pontatlanok, mert azokat nem magyar és főképp nem szak­értő írta. Már rég ideje lenne, hogy például a rabbiképző/tanárképző angolul beszélő hallgatói – ha másképp nem, ta­nulmányi feladatként – átvizsgálják az ilyen hálószemeket.

Egészítsék ki, vagy ahol nincs, írják meg a hazai információkat. Természetesen tudom, hogy ez nagyon sok munkát és néha elmélyült kutatást-könyvtárazást jelent. De higgyék el, egy gyakorlott „információvadásznak” elkeserítő látni, mennyire nem vagyunk jelen ezen a forradalmian új és fénysebességgel fejlődő tájékoztató eszközön. Ne higgyük, hogy ez csak az információgyűjtőnek fontos, szerintem ne­künk ez a „reklám” legalább annyira hasznos! Azt már nem is taglalom, mennyire szegényes a hazai zsidó szervezetek internetes (minimum kétnyelvű) tájékoztatása…