A török EU-csatlakozás izraeli szemmel
A török EU-csatlakozás izraeli szemmel
Az idén megkezdődnek Törökország uniós csatlakozási tárgyalásai. A hetvenmilliós állam várhatóan már a „jegyességi” időszak alatt egyre inkább az európai állásponttal azonosul, többek között a Közel-Kelet kérdésében. A „házasságkötés” idejére az EU könnyen átveheti a térség legbefolyásosabb hatalmának szerepét az Egyesült Államoktól.
Törökországban jelenleg az európai uniós integráció élvezi a legnagyobb politikai támogatást. Mind az iszlám irányultságú Igazság és Fejlődés Pártja (AKP), mind az ellenzéki szekuláris liberálisok a csatlakozás mellett vannak. A közvélemény több mint háromnegyede ugyancsak az uniós belépő mellett teszi le a voksát, de a befolyásos üzleti világ is támogatja, hogy Törökország az EU felé vette az irányt, hiszen az ország kereskedelmének több mint felét az Unió tagjaival bonyolítják le. Ankara külpolitikáját már jó ideje nagyban meghatározza, hogy mit döntenek az EU-diplomaták: a török külügyminisztérium nagymértékben azonosul az Unió külpolitikai döntéseivel. Törökország az európaiak kritikáját tette magáévá az Egyesült Államok iraki háborújával kapcsolatban, és összességében tartózkodó az amerikaiak közel-keleti terveire vonatkozóan. A török-EU viszony nyilvánvalóan újabb lendületet vesz, miután a decemberi uniós csúcson bejelentették, hogy idén elkezdődnek a csatlakozási tárgyalások. Törökország várhatóan egyre inkább az európai mintákhoz igazodik, függetlenül attól, hogy az integrációs folyamat legalább további egy évtizedet vesz igénybe.
A török politikai elit nagy váltáson ment keresztül az elmúlt években a „kétfajta” nyugattal – az unióval és Amerikával – ápolt kapcsolataiban. Általános vélekedés, hogy bár az Egyesült Államoknak a múltban biztosított kitüntető szerep meghozta a kívánt eredményt, azt mégsem lehet egy napon említeni azzal, amit az uniós csatlakozás hozhat Törökország konyhájára.
A kilencvenes években még merőben más volt a kép. Ankara intenzíven együttműködött Washingtonnal a Balkánon és a Közel-Keleten is. Törökország szövetségre lépett Izraellel, viszont távolságtartó volt Iránnal és Szíriával szemben. Bár nagyban kereskedett az Európai Unióval, Európát távol tartotta külpolitikájától. A török-EU viszonyra árnyékot vetettek az állandó európai kritikák az emberi jogi sérelmek miatt, főként a Kurd Munkáspárttal és általában a kurdokkal kapcsolatos török politikát marasztalták el rendszeresen. Az EU ugyancsak gyanakodva fogadta a török katonai vezetés politikai szerepét.
1997-ben, a luxembourgi uniós csúcstalálkozón Törökországot alkalmatlannak nyilvánították a tagságra, melynek következtében tovább romlottak a kapcsolatok.
A török politikában bekövetkezett hatalmas váltásban, az EU előtérbe kerülésében fontos szerepet játszott az AKP hatalomra kerülése. Az AKP-1 nem iszlám irányultsága, hanem az embereknek a politikai és gazdasági bizonytalansággal, valamint az elharapózó korrupcióval kapcsolatos elégedetlensége emelte hatalomba. Ugyancsak hozzájárult az Amerikától való távolodáshoz és európai közeledéshez az USA iraki háborúja. A török közvélemény elítélte a beavatkozást, a parlament pedig nem szavazta meg az északi front török területről történő megnyitását. Az iraki háború ugyanakkor felszította az iszlámista szenvedélyeket Törökországban: még mértékadónak számító lapok is megteltek azokkal az összeesküvés-elméletekkel, melyek szerint a háborúval az amerikaiak és a zsidók rá akarják tenni a kezüket az egész Közel-Keletre.
Eközben Brüsszel egyre nyitottabbnak bizonyult Ankara irányában, miután Abdullah Öcalan elfogásával a török hatóságok lefejezték és demoralizálták a Kurd Munkáspártot. Ankara eltörölte a halálbüntetést, s kedvezményeket adott a kurd kisebbségnek. Elemzők szerint valóságos forradalom zajlott le, amikor az igen befolyásos Nemzeti Biztonsági Tanácsot (MGK) civil kontroll alá vetették, és ezzel együtt hatalmát erősen korlátozták. Az MGK, melynek tagjai a legfontosabb katonai vezetők, formálisan tanácsadó testület ugyan, politikai szerepe mégis felbecsülhetetlen volt Törökországban. Az MGK többször is bizonyította, hogy az atatürki szekuláris reformok letéteményese.
Paradox módon, miközben az európai integráció távolabb sodorja Törökországot Amerikától, az Egyesült Államok erőteljesen lobbizik a törökök uniós felvételéért. Az amerikai felfogás szerint még mindig jobb, ha a törökök Francia- országhoz közelítenek, mintha Iránhoz igazodnának.
A Törökország és az USA közötti legélesebb ellentét valószínűleg Izrael körül bontakozik ki. A törökök azt az európai álláspontot követik, mely szerint nem várható a Közel-Keleten jelentős előrelépés addig, amíg az izraeli-palesztin konfliktusra nem találnak megoldást. A kilencvenes évek közepén, a Törökországgal kötött számos egyezmény még hozzájárult ahhoz, hogy Izrael enyhített elszigeteltségén. Főleg a katonai elit politikában betöltött szerepének köszönhetően a hadi kapcsolatok kerültek az izraeli-török viszony előterébe. Valószínűleg ebben rejlik a két ország barátságának törékenysége is. Tekintettel az európaiak Izrael-ellenességére, a törökök várhatóan megszüntetik a zsidó állammal ápolt jó kapcsolataikat az integráció során, és az Unióval összhangban szavaznak majd az ENSZ-ben. Újabban már vezető politikusok és a mértékadó sajtó is hangot ad Izrael-ellenes érzelmeknek, ami pár évvel ezelőtt elképzelhetetlen volt Törökországban. A törökök kétharmada szerint, országuknak a palesztinokat kell támogatnia az arab-izraeli konfliktusban. Pedig a Közel-Kelet két demokráciájának, valamint a legnagyobb illetve legfejlettebb hadseregének szövetsége fontos stabilizáló tényező volt eddig a térségben.
A török integráció lényeges aspektusa, hogy az Unió egyre nagyobb befolyásra tesz szert a Közel-Keleten. Elemzők szerint az EU stratégiailag jobb helyzetbe kerül a térségben, mint Amerika. A környező országok valószínűleg sokkal inkább az EU-tól fogják várni a megoldást és segítséget problémáikra. Politikai súlyánál fogva az unió Törökországon keresztül várhatóan „meghódítja” a Közel-Keletet, és felválthatja az Egyesült Államokat, már ami a térségben játszott domináns szerepét illeti.
Eperjesi Ildikó
Címkék:2005-02