Izrael Libanonban, avagy a 22-es csapdája

Írta: Novák Attila - Rovat: Politika

Az események gyorsan követték egymást. Délen megöltek két katonát, majd elraboltak egyet, Gilad Salitot, erre hivatkozásul Izrael behatolt Gázába. Északon a Hezbollah nevű siita szervezet (és egyben parlamenti erő) hatolt be és ölt meg nyolc katonát. Izrael válaszul hajtóvadászatot kezdett a Hezbollah ellen, támadja Bejrut déli, siita negyedeit, többször bombázta a bejrúti repteret és a Bejrútot Damaszkusszal összekötő autópályát. Válaszul a Hezbollah rakétázta Haifát (!), Nahariját, Cfátot, Karmielt, Meron mosávot, etc. Halottak mindkét oldalon, több az araboknál, ésatöbbi. Közben persze Izrael bombázza a palesztin miniszteriális épületeket – Gázában is.

 

 

A kérdés ilyenkor az, hogy jogos volt-e az izraeli válaszcsapás. Abban a mértékben igen, hogy Libanonnak kötelessége lett volna visszatartania a Hezbollahot, ezt nem tette s éppen ezért most drágán fizet érte. Ugyanakkor felvetődik az a kérdés, hogy nem eltúlzott-e az izraeli válaszcsapás. Véleményünk szerint igen, mert Izrael nem a libanoni kormánnyal, hanem a Hezbollahval áll harcban, már pedig a nemzetközi repülőtér és az autósztráda bombázása nem a Hezbollahot, hanem a civil lakosságot, a libanoni társadalmat sújtja elsősorban. Arról nem is beszélve, hogy ismét felborítja a libanoni állam törékeny stabilitását s olyan hatalmi űrt hozhat létre, amelyben ismét csak a terror szervezetei fognak szaporodni. Azt el tudom képzelni, hogy átmenetileg meggyengítik a Hezbollahot, de ennek a legitimitását éppen az az Izrael-elleni gyűlölet képezi, melyeket az országot sújtó légitámadások még inkább fokozni fognak. Arról nem is beszélve, hogy mekkora problémát jelenthet Izraelnek az, ha szárazföldi erejének egy részét állandóan Libanonban kell állomásoztatnia. Ismét beleragadhat abba a pokolba, melybe egyszer már – az 1980-as-90-es években – beleragadt.

Biztos, hogy tenni kellett valamit. Az is biztos, hogy katonai erővel és nem szép szavakkal. De még a hidegháború is jobb, mint a háború felmelegítése és eszkalálódása egy sehová sem vezető katonai stratégia következtében.

Az már csak másik kérdés, hogy Izrael az elmúlt években – a térség egyetlen nagyhatalmaként – miért nem állt elő kreatív békeötletekkel és miért van az, hogy logikája megmaradt az évtizedekkel ezelőtti szinten. Ben-Gurion mondta azt évtizedekkel ezelőtt, hogy az a fontos, amit a zsidók csinálnak és nem az, amit a nem zsidók mondanak. Nagyjából ezen a törzsi szinten maradt meg az izraeli kül-és hadi politika. S persze igaza van Izraelnek abban, hogy meg kell védenie magát s hogy támadnia kell a Hezbollah libanoni állásait. Ám reflektálatlanul, az elrettentés politikájában bízva, bombázni autosztrádákat, nemzetközi repteret – tudván egyébként, hogy az ENSz-ben az Egyesült Államok úgyis kiáll mellette. Ez több, mint bűn. Hiba. És éppen Izraelnek nem lenne szabad elkövetnie bűnöket, mert szertefoszlik az a morális legitimitás, mellyel – többé-kevésbé – rendelkezett. 

 

Címkék:online

[popup][/popup]