Alternatív karácsony

Alternatív karácsony

Veres Mandy riportja december 24-25-én, éjjel

A Pertuba indultunk.

Anno idejártak az ismerőseink. Eszter itt ismerke­dett meg gyermeke apjával. Hat évvel ezelőtt. Most besüppedtünk a svéd turisták és amerikai üzlet­emberek közé. Egyetlen ismerős arc se bámult ránk. Szentimentalizmusból belapátoltunk egy adag káposztát, és a cigányzene elnyúj­tott hangjaira csalódottan szedtük a sátorfánkat.

A Szódában 11-kor kezdődik a buli, addig a Sarkban lehet melegíteni. Röpke séta a Wesselényi utcától a Klauzál té­rig. Nincs hó, se hideg igazán. Hangta­lan a város és kihalt. December 24-e van, karácsony este.

A Sarkban otthonos cigifüst és gép­zene fogad. A félhomályból rég nem lá­tott arcok sejlenek fel. Szia, hogy vagy, ezer éve…

Heten ülnek egy asztal körül. A két zö­mök fiút a sarkon ikreknek nézem. Per­sze nem azok, csak barátok. 25-26 éve­sek, az orvosira és a műszakira járnak. A mondataik is zömökek. A vizsgaidőszak után ma végre lazítanak egy kicsit. Erről szól ez a nap: alvásról és bulizásról. Ka­rácsonyt nem tartanak, csak chanukát. A Szódába indultak – amiről köztudott, hogy a tulajdonos zsidó -, de azt zárva találták, ezért most itt iszogatnak. Más-e ilyenkor mulatni, mint az év egyéb nap­jain? – kérdezem. A fejüket rázzák. „ Ugyanolyan ez a buli, mint bármelyik másik. Annyiban más, hogy zártkörű a társaság, csak zsidók vannak. Ennek örülök, mert amit el lehet intézni há­zon belül, azt intézzük el úgy.”

Anna és Gábor együtt érkeztek csa­ládi együttlétből. Zavarban vannak, amikor definiálni próbáljuk az ünne­püket, hiszen karácsonyt nem tarta­nak, és a chanuka sem aznapra esik.

A „fenyőünnep” fogalmába sok min­den belefér a karácsonyon kívül is, magyarázza a 36 éves biológusnő. „ Vi­szek haza fenyőágat, és évente egyszer, ilyenkor eszünk halászlét. A chanukára készített ajándékokat gyakran ezen az estén adjuk át. Ugyanakkor a legszebb 24-e estéimet külföldön töltöttem, eltérő kultúrákban, karácsony vagy chanuka nélkül.” Ma este ők is a Szódába igye­keznek, mert „ez az. a hely, ami biztosan nyitva van”. „Bár ez általában nem szempont a baráti köröm kialakításá­ban, az természetes, hogy ma zsidó tár­saságban leszek.”

A kocsmáros (valójában a 30 éves kocsmatulajdonos) barátságosan illuminált állapotban válaszolgat kérdéseimre. Délután megnézett egy filmet az unoka­öccsével, majd aludt egy keveset. Bár a felesége állít karácsonyfát, ő nem tartja ezt az ünnepet. „Túl sok volt a pörgés, elfáradtam a karácsony futamában. Egy hónapon keresztül loholunk az ajándék után, és küzdünk a szeretetrohamokkal. Nem nagyon hiszek egyetlen megváltó­napban.” A kedvenc helyei közül a Sark volt nyitva. Elégedetten ücsörög. „Tulajdonképpen ez az egyetlen szabadnapom az év során, amit így tudok tölte­ni. Délután négytől meghal a város, csak egy-két helyen van mozgás, s ettől olyan átjárható, emberi léptékű lesz. Le­szököm, és a barátaimmal iszogatok. ”

Fotós kolléganőm bökdös, hogy a szélen ülő fiút ismeri: a HaGesher zenekarban játszik, feltétlenül kérdezzem meg. Ő sem tart karácsonyt, chanukát is csak a kapcsolódó bulikon zenélve. Másnap is lesz fellé­pése a Kuplungban. Unalma­san telik a karácsony este, ha nem olvasgat otthon, akkor megiszik egy sört a barátaival – mondja.

Fél tizenkettőre leapadt a társaság, lassan átszivárogtak a Szódába. Mi már alig férünk be. A ruhatár önkiszolgálós és bizalmi. A piros műbőr fotelekből semmi se látszik, fürtökben lógnak a fi­atalok. Test a testhez préselődik. Akit nem ismerek, az is ismerős. Az alsó szinten van a táncparkett. Egy pár vo­naglik balra, jobb oldalt egy dögös csaj szólózik. Egyre többen táncolnak. Fel­tűnően fiatal a dj (vagy csak én jártam régen szórakozóhelyen), „közönségba­rát elektronikus tánczenét” játszik, im­máron négy éve. A szombat este általá­ban az övé, a mai se nagyon más. mint a többi, mondja. „Aki nem veszi annyira komolyan a karácsonyt, legyen az zsidó vagy nem zsidó, az lejött ide. A mi gene­rációnk már jóval megengedőbb, nyíl­tabb generáció, és a karácsony nem az otthon ülést jelenti. Lehet együtt is örül­ni, együtt is karácsonyozni, akár még idegenekkel is. Nézz körül! ”

Szépek a lányok, és nyomulnak a pa­sik. A bárpultot meg se célzom, annyira tekintélyes a sor. A pultos négy keze sem elég. Fogy a szesz és az oxigén. A ruhatár felé botorkálunk.

Dóra most érkezett. A papája vitte ha­za a karácsonyi vacsoráról, de útközben meggondolta magát és beugrott bulizni. Katolikus, de nem tartja a vallást. Nincs igazán karácsonyi hangulata sem. Nem bírom megállni, hogy meg ne kérdez­zem, milyen katolikusként ennyi zsidó között? Zavarba ejti a kérdésem. „Miért gondolod, hogy itt annyi zsidó lenne? Nekem ez nem tűnt fel. Amúgy meg – folytatja egyre flottabbul -, én sokat mozgok zsidókkal. Franciaországban egy zsidónegyedben lakom.”

Két bakfis könyököl a ruhatár pultjára. A maguk 19 évével és elszántságával „alapoznak”. Tavaly hajnali négyig tán­coltak, most is hátravan még a mulatság java. Miért nem karácsonyoznak otthon? Mert nincs kivel. És nincs mit. A soké­ves családi tradíció megszűnt, az ünnep kiüresedett. A formális ajándékozás után itt töltik meg tartalommal az estét. Bár úgy érzik, az ismeretségi körükben még úttörők, mégis – legalább a maguk szá­mára – hagyományt kívánnak teremteni.

Lépnék ki az ajtón, de egy szőke lá­nyon megakad a szemem. A fülében ha­talmas piros tollak lógnak, és ezüst cháj betű díszeleg az orrában. Trendi zsidó csaj – gondolom.

„Nem vagyok zsidó” – kezdi a beszél­getést a 32 éves Lili. Akkor miért hor­dasz chájt az orrodban? „Egyfajta szoli­daritásból, és egy furcsa zsidótudatból, noha elvileg református vagyok – mond­ja mosolyogva. – Sose tartottam ugyan a karácsonyt, de 24-i buliban most járok először. Szeretek zsidók között lenni. Kóstolgatom ezt a közeget, hogy mennyire fogad be, hogy nem ér-e meg­különböztetés, akár csak a hajam színe miatt. Évek óta járok zsidó rendezvé­nyekre. Úgy érzem, mintha a népem len­ne ez. Szeretnék betérni. Miért? Mert itt hiteles az összetartás, a szeretet. Tetszik, hogy a zsidóság az eszével próbál kom­binálni, és semmiféle agresszív módot nem választ arra, hogy lenyomja a vilá­got és leigázzon népeket.”

A bejárattól jobbra tömörülnek a kint rekedtek. Ide irányítanak minket is, ahogy kilépünk, a másik oldalon ugyan­is vizet zúdítanak a lakók arra, akit ér­nek. Talán a zaj bántja őket, talán a jó­kedv. Talán.