Államtitkár a Mazsihisz alelnöke

Államtitkár a Mazsihisz alelnöke

December első vasárnapján a Síp utcai székházban a Mazsihisz megtartotta ren­des közgyűlését. Alelnökké választották Suchman Ta­más szocialista parlamenti képviselőt, a Miniszterelnöki Hivatal politikai államtitká­rát. Elfogadták a gazdálkodásról szóló beszámolót, az ingatlanátadásokat és a 2006. évi költségvetési irányelveket.

Heisler András és híveinek idegeit jó előre borzolta az a – Feldmájer Péter Mazsihisz-elnök által jegyzett, Jelentés a Szövetség állapotáról a Mazsihisz köz­gyűlésének címet viselő – irat, amit a meghívóval együtt kaptak meg a közgyű­lési tagok. A körlevél a „Heisler András agyagba döngölése” címet is kaphatta volna: Feldmájer azt veti benne elnöki elődje szemére, hogy megpróbálta hely­retenni a látottak alapján helyretehetetlen (erről később) Zoltai Gusztávot. Feldmá­jer szerint a gondokat csak tetézte, hogy a lemondott elnök nemcsak a belső nyilvánosság előtt és lemondásáig részle­tezte elképzeléseit, hanem ezen jóval túl­menően, szinte valamennyi magyaror­szági médiumban kifejtette nézeteit. [,..j A volt elnök lemondása és az. azt követő „médiacirkusz” nagymértékben rontot­tak (sic! – Sz. P.) a Mazsihisz, a hozzá tartozó zsidó hitközségek, sőt az egész magyarországi zsidóság megítélését (sic! – Sz. P.), nehezen hozhatnak helyre az okozott károk. ” Sebaj, az új elnök majd helyrehozza elődje tévelygéseit.

Mivel Feldmájer Péter nyári elnökké választásával a Mazsihisz egyik alelnöki széke megüresedett, a 71 jelenlévő kül­dött az első napirendi pont értelmében alelnököt választott. Krausz István pécsi és Weisz Péter debreceni küldött mellett a fő es­élyes alelnökjelölt Suchman Tamás volt, akit – bár Keszthelyen hitközsé­gi alelnök – a békéscsabai hitközség kandidált a ma­gas posztra. Zalaegerszeg küldöttje javasolta Heisler Andrást alelnöknek, aki azonban a felkérést kö­szönettel visszautasította.

Míg Krausz István nem tartott prog­rambeszédet, Suchman Tamás hangsú­lyozta: ő első- másod- és harmadsorban zsidó, politikai és vallási hovatartozását pedig sosem keverte össze. Úgy vélte: elérkezett Magyarországon a zsidó re­neszánsz, „de még nem az igazi”. A szocialista képviselőtől semmi konkré­tum nem hangzott el. Weisz Péter el­mondta: azt szeretné országos szinten folytatni, amit Debrecenben elkezdtek, vagyis az úgynevezett „történelmi” egyházakkal való kapcsolattartást és az ifjúsági szervezetek erősítését.

Míg a szavazatokat összeszámolták, a gazdálkodásról szóló beszámoló vitája, majd elfogadása zajlott le. A dolog egy momentumtól eltekintve szóra sem ér­demes.

Heisler András hozzászólását néma csönd fogadta, támogatói sem tapsolták meg. Az exelnök hívei talán féltek ki­nyilvánítani tetszésüket.

A következő napirendi pont, ér­deklődés hiányában elmaradt: a tervek szerint alapszabály-módosításra került volna sor, ez azonban a 122 közgyűlési tag több mint kétharmados többségét, minimum 82 főt igényelt volna, ennyi­en azonban nem voltak jelen.

Közben kihirdették az alelnökválasztás eredményét: Suchman Tamás 37, Weisz Péter 23, Krausz István 14 sza­vazatot kapott, azaz a választás érvé­nyes, eredménytelen volt, ami második fordulót jelentett, immár csak Suchman és Weisz részvételével. Ekkor Suchman 39-34-re győzött.

Az alelnökválasztás eredményhirdeté­sét az egyik, megüresedett vezetőségi tag­sági hely betöltése követte volna, csak­hogy az első forduló itt is érvényes és eredménytelen volt – a legtöbb, egyaránt 17 szavazatot Gergely Judit és Gervai László kapta -, így második fordulóra ke­rült volna sor, ez azonban határozatképte­lenség – értsd: csoportosan elkövetett közgyűlési tagsági elszállingózás – miatt meghiúsult: a végére 59 küldött maradt csak a színen. Hogy érvényes első fordu­ló után miért kell a szavazásra jogosultak több mint felének szavazata a második fordulóban – az országgyűlési választáso­kon nincs ilyen megkötés -, rejtély.

Az utolsó három napirendi pont gazdasá­gi jellegű volt: például az Egységes Magyar- országi Izraelita Hitközség-Status Quo Ante elől sikeresen megkaparintott Rumbach Sebestyén utcai zsinagógát a Mazsi­hisz átadta a Budapesti Zsidó Hitközségnek.

Ekkor törvénysértésre került sor. Ugyanis a nemdohányzók védelméről és a dohánytermékek fogyasztásának, forgalmazásának egyes szabályairól szóló, 1999. évi XLII. törvény világosan kimondja: „A dohányzás számára kije­lölt helyek kivételével /… / nem szabad dohányozni /…/ zárt térben megtartott rendezvényen.” (2. § 1/c pont) Ehhez képest mások mellett Zoltai Gusztáv (ő az elnöki pulpituson) és Fröhlich Róbert főrabbi lazán rágyújtottak. Párttaggyű­lés a Lenin Kohászati Művek dísztermé­ben, anno 1975. Senki nem küldte őket ki/el, senki nem szólt rájuk, senki nem szólította fel őket lemondásra.

A Síp utcában a szocializmus zavar­talanul üzemel.

Rendszerváltás elhalasztva.

Szegő Péter

Következő lapszámunkban interjút köz­lünk Suchman Tamás államtitkárral, a Mazsihisz alelnökével.