Archívum: 2006
Január
Október 26-án Mahmúd Ahmadinedzsád iráni elnök kijelentette, hogy Izrael letörlendő a térképről. Kijelentését pár nap múlva megerősítette, majd december 8-án azzal a javaslattal állt elő, hogy Izraelt át kéne helyezni Európába. Ahmadinedzsád lapzártánk idején is ámokfutott egy jót: december 14-én soát tagadott, hozzátéve, hogy Teherán sosem hátrál meg az atomprogram kérdésében.
"A magyarországi antiszemitizmus nem csak a jobboldal problémája"
Ön a Hayek Társaságban körülbelül két évvel ezelőtt tartott előadásában tett egy érdekes megállapítást, amit később a Heteknek adott interjújában is megismételt. Ennek lényege az, hogy az I. világháború előtt és a két világháború között is létező zsidó konzervatív hagyomány 1945 után gyakorlatilag teljesen eltűnt – éppen amiatt, hogy az akkori magyar jobboldal a szélsőjobb felé sodródott. Konkrétan mit ért a zsidó konzervatív hagyományon, és kik képviselték?
Több fórumon adtam hangot annak a meggyőződésemnek, hogy a magyar zsidóság és a magyarországi zsidóság (a kettő nem egészen ugyanaz) nem tekinthető nemzetiségnek, ahogy manapság egyetlen európai zsidó közösség vagy az amerikai zsidóság sem. Persze lehet nemzetiségeket mesterségesen teremteni, ahogy ez az utóbbi évtizedekben a multikulturalizmus jelszavának segítségével s hatalmi harcok szolgálatában nemegyszer megtörtént, de a több ezer éves zsidóság méltóságával az efféle stratégia össze sem egyeztethető.
Gam zo letova (Ez is a jóra vezet…)
A jelenleg érvényes 1993. LXXVII. törvény szerint „nemzeti és etnikai kisebbség minden olyan, a Magyar Köztársaság területén legalább egy évszázada honos népcsoport, amely az állam lakossága körében számszerű kisebbségben van, tagjai magyar állampolgárok, és a lakosság többi részétől saját nyelve és kultúrája, hagyományai különböztetik meg, egyben olyan összetartozás-tudatról tesz bizonyságot, amely mindezek megőrzésére, történelmileg kialakult közösségeik érdekeinek kifejezésére és védelmére irányul.”
„Odaszagolok szellemi mozgalmakhoz…”
Popper Péter pszichológus, a pszichológiai tudományok kandidátusa, közíró, egyetemi tanár, polihisztor, népszerű előadó. Két évig vendégprofesszor volt egy izraeli egyetemen, több évet töltött Indiában. Közel félszáz könyv szerzője és társszerzője. Ezekből néhány: A belső utak könyve, 1981, Az orvosi pszichológia alapkérdései, 1983, Az önmagába térő ösvény, 1990, Az Istennel sakkozás kockázatai, 1995, Út a tükrökön át. Izraeli napló és elmélkedés, 2000, Holdidő, 2001, A tigris és a majom, 2002. 2005-ben megjelentek: Várj, amíg eljön az órád, Élet- és ételreceptek, Lelkes göröngyök (pszichológiai írások).
Államtitkár a Mazsihisz alelnöke
December első vasárnapján a Síp utcai székházban a Mazsihisz megtartotta rendes közgyűlését. Alelnökké választották Suchman Tamás szocialista parlamenti képviselőt, a Miniszterelnöki Hivatal politikai államtitkárát. Elfogadták a gazdálkodásról szóló beszámolót, az ingatlanátadásokat és a 2006. évi költségvetési irányelveket.
Bürokrácia az átláthatóság érdekében
Az elmúlt hónapok magyarországi zsidó közéleti fejleményei ismét középpontba állították a zsidó szervezetek hivatalos keretek közötti együttműködésének sokak által szorgalmazott kérdését. Utánanéztünk, Európa más országaiban milyen formában teszik ezt.
2004-ben Jeruzsálemnek csaknem 700 ezer lakosa volt. A zsidók száma a városban elérte a 470 ezret, vagyis a 66 százalékot; az arabok (akik a város lakosai, de nem izraeli állampolgárok) aránya 31 százaléknál magasabb volt. Az év folyamán 18 100 ember hagyta el Jeruzsálemet, 7000-rel több, mint ahányan a városba költöztek. Ennek ellenére ebben az időszakban 1,7 százalékkal nőtt Jeruzsálem lakosainak száma – hála a rendkívül nagy gyermekszületési aránynak.
Igen Tisztelt Egybegyűltek, amikor a Zsidó Népfőiskola elmúlt téli és nyári szemesztereinek folytatásaként ma a Szabad Zsidó Tanház megnyitja kapuit, nem volna illő, ha mintegy vetekedni próbálván azzal a tiszteletreméltó férfiúval, aki ünnepi beszédével intézményünket a múlt télen megnyitotta, én is a zsidó tudományok széles körét átfogó témát választanék megnyitómhoz. Ne is várják ezt tőlem, a fiatalabbtól és ismeretlentől. Az én tisztem csak az lehet, hogy pár egyszerű szóban számot adjak önöknek arról, milyen feladatokat állítottunk magunk elé, és milyen célok lebegnek a szemünk előtt. (…)
Héber szó, amely fogalommá vált. Így, fejlődése során a fogalmak útját járva, fokozatosan mind jobban elveszítette egykori tiszta és szigorú értelmezését. Átértékelték az idők. A zsidó tragédia egész sor új elemet vitt ismérvei közé, így a természetes és idők során amúgy is elkerülhetetlen átértékelésből: leértékelés lett. Szépséges szigorból, követelésből, melyet az Alijá a nagy útra felkészülőkkel szemben támasztott: szánalom. A szó pedig maga: Alijá – közhely.
Lázas, forradalmi szöveget olvashatnak a Szombat olvasói Szilágyi Ernő tollából. A textus, melyet az izraeli Yad Vashem Intézet levéltárában, 2003-ban találtam, érzékletesen tárja elénk a cionista mozgalom felhajtóerőit. A lázas mondatokat azonban – írójának eksztatikus lelkesültsége mellett – aktuális történések is indokolták: a zsidóüldözések és az ennek nyomán intenzívebb kivándorlás Palesztinába.
Tábor Ádám 1947-ben született. Költő, esszéíró, kritikus, eddig öt kötete jelent meg. Édesapja Tábor Béla (1907–1992), a legjelentősebb magyar dialogikus gondolkodó (A zsidóság két útja, valamint a Szabó Lajossal közösen írt Vádirat a szellem ellen című művek szerzője, egyéb írásaiból nemrég Személyiség és logosz címmel jelent meg válogatás), édesanyja Mándy Stefánia (1918–2001), költő, művészettörténész.
Mindannyian szemtanúi vagyunk a kornak, amelyben élünk, a történelmet azonban nem szemtanúk írják. ők is át- és túlélik ugyan az eseményeket, a dolgok menetébe viszont nincs beleszólásuk, a történelem velük „csupán” megtörténik. A legtöbben nem is vágynak ennél többre, ám a körülmények alakulása gyakran kikényszeríti a nagyobb szerepvállalást, és mint tudjuk, az emberiség történelmében gyakran előfordultak olyan időszakok, amikor a cselekvés jelentette az egyetlen reményt a megmenekülésre.
Igazgatók a Szombat iskolakutatásáról
Szerkesztőségünk eljuttatta a három zsidó iskola igazgatójához az e számunk mellékletében olvasható tanulmányt, amely végzettjeikről ad részletes körképet. Réz Gáborné, a Scheiber Sándor Tanintézet, Róna Artúrné, az Amerikai Alapítványi Iskola és Szeszler Anna, a Lauder Javne Zsidó Közösségi Iskola igazgatói az alábbi írásbeli válaszokat adták kérdéseinkre.
A zsidó iskolák végzettjei – 2005
Az alábbi összefoglaló egy kétéves kutatást követő első publikáció. A tanulmány szerzője köszönetet mond mindazoknak, akik anyagilag, szakmai útmutatásukkal, közreműködésükkel, kritikai megjegyzésekkel hozzájárultak az írás létrejöttéhez. Köszönet illeti a brit Yad Hanadiv Foundation, az izraeli Pincus Fund, valamint a Magyarországi Zsidó Örökség Közalapítvány kuratóriumát, amelyek a kutatási tervet támogatásra érdemesnek találták.
Február
Január 21-22-én Új antiszemitizmus: Holokauszt-relativizálás, anticionizmus, Izrael-ellenesség címmel zajlott a lapunk által szervezett konferencia a Bálint Zsidó Közösségi Házban. Az előadók a mai magyarországi zsidó, illetve zsidósággal foglalkozó tudóstársadalom és médiaértelmiség ismert képviselői közül kerültek ki.
Az iszlám világ tombol a felháborodástól, mert prófétájukat, Mohamedet karikatúrákon ábrázolta a Jyllands-Posten dán napilap. A nyugati közvélemény jelentős része bizonyos megértést tanúsít a dühöngők iránt. Többséginek mondható az az álláspont, mely szerint kizárólag a megsértett vallási érzékenység mozgatja tetteiket. A Vatikán hivatalos nyilatkozata szerint „a szólás szabadsága nem jogosít fel a hívők vallásos érzelmeinek megsértésére”.
A Szombat e havi számában összeállítást olvashatnak a kommunizmus zsidó áldozatairól. És vajon magáról az eszméről már kizárólag múlt időben beszélhetünk?
„Nem fogom titokban tartani a véleményemet”
Suchman Tamás a Miniszterelnöki Hivatal politikai államtitkára, az Országgyűlés vallási, kisebbségi, emberjogi bizottságának alelnöke, a Magyarországi Zsidó Örökség Közalapítvány felügyelőbizottsági elnöke. Decemberben választották meg a Mazsihisz alelnökének.
Az 1949-es magyarországi cionista per
A háború utáni első években a kivándorlás, amíg a zsidó állam létrejöttében a Szovjetunió is komoly érdekeket látott – a magyar kormányzat támogatását bírta. A kommunista csatlósállamok és az Izrael állam közötti tárgyalások elhúzódásával azonban a szimpátia helyét a gyanakvás és az idegenkedés kezdte elfoglalni. A nagyszámú bevándorlót befogadó szocialista, de demokratikus, vagyis többpártrendszerű ország, konkurenciát jelentett a diktatórikus berendezkedésű szovjet érdekövezetnek, valamint a Szovjetunió nem nézte jó szemmel Izrael Amerika felé tartó közeledését sem.
Ortodox tanító az állambiztonság fogságában
A magyar államvédelem fogságában szinte az egész 1953-as esztendőt eltöltő Groszberg Slomó (Ervin) híres és a magyar askenáz ortodoxiát alapvetően meghatározó családból származott. Nagyapja, Groszberg Lipót alapította az Allgemeine Jüdische Zeitung című ortodox napilapot. Apja, Groszberg Jenő ortodox rabbi, a Zsidó Ujság, később az Orthodox Zsidó Újság szerkesztője és kiadója is volt. Slomó, e neves leszármazott 1945 és 1948 között a Pirche Agudat Jiszrael , azaz az anticionista ortodox szervezet ifjúsági tagozatának vezetője volt: ebbeli minőségében tanított, gyerekeket táboroztatott, újságot adott ki és Achdut címmel szerkesztette az agudista ifjúsági lapot, melynek első száma már 1945 májusa elején napvilágot látott.
„Apámat elhurcoltak azzal, hogy csak egy kis meghallgatásra viszik…”
1952 őszén megkezdődött Leningrádban az ún. „cionista orvosper”. A szovjet vezetőkről gondoskodó zsidó orvosokat azzal vádolták, hogy az amerikai hírszolgálat és a Joint megbízásából összeesküvést terveztek a rendszer megdöntésére és a szovjet vezetők meggyilkolására. 1953 áprilisában a vádakat visszavonták, és Tyimosuk orvosnőtől, aki „leleplezte” az összeesküvést, megvonták a Lenin-rendet. Mindez nem gátolta meg a kelet-európai kommunista vezetést abban, hogy anticionista és antiszemita perek sorozatát indítsa meg – még Sztálin halála után is – a térségben.
Az elmúlt négy év során Kovács András szociológus, történész és munkatársai szisztematikus kutatásokat folytattak a pártállami intézmények levéltáraiban, amelyek célja a „zsidó ügyek”-ben keletkezett dokumentumok feltárása és feldolgozása volt. Az alább két dokumentum e munka során került elő.
Közel harminc évet itt, Budapesten éltem, majd újabb huszonöt évet New Yorkban. Budapesten nőttem fel, és New Yorkban neveltem fel a gyerekeimet. Gondolkodásom ra rányomta bélyegét a kívülállás. 1969-től kezdve társalapítóként vettem részt Halász Péterrel együtt a Kassák Ház Stúdió/lakásszínház, Dohány-utca/Squat theatre/kirakatszínház munkájában. 1976-ban kivándoroltam az országból – családostul, színházastól.
A magyar szamizdatnak nincs születésnapja. Kéziratforgalom mindig is volt. Osztálytársam, Bázel Péter 1955-ben nyomta kezembe Márai Sándor Halotti beszéd ének gépírt példányát. Akkor hallottam először a szerző nevét, s mert a gyűrött papírlapot másnap vissza kellett szolgáltatnom, körmölni pedig nem volt kedvem, egyszerűen betanultam a költeményt. Hogy tilos volt-e vagy sem, a kérdés fel se merült bennem, mint ahogy azt se sejtettem, hogy a memorizálással korabeli orosz technikát gyakoroltam: Anna Ahmatova publikálatlan verseit évtizedeken át néhány jó barát biflázta be, s ha a költőnő tovább csiszolgatott rajtuk, berendelte valamelyik hívét és lediktálta neki az aktuális változatot. Közben az őspéldányt ágya alatt egy bőröndben őrizte.
Az év első napjaiban a világpolitika homlokterébe került az izraeli miniszterelnök egészségi állapota. Miközben az izraeliek többsége aggódva, az arab világ nagy része pedig kárörvendve figyelte, hogy Ariel Saron élet és halál között lebeg, mindenki azt latolgatta, milyen korszak köszönt be a kormányfő után, s Izrael milyen választ ad az előtte álló súlyos kihívásokra, főként az iráni atomprogramra.
A Pertuba indultunk. Anno idejártak az ismerőseink. Eszter itt ismerkedett meg gyermeke apjával. Hat évvel ezelőtt. Most besüppedtünk a svéd turisták és amerikai üzletemberek közé. Egyetlen ismerős arc se bámult ránk. Szentimentalizmusból belapátoltunk egy adag káposztát, és a cigányzene elnyújtott hangjaira csalódottan szedtük a sátorfánkat.
„Jó érzés legyen zsidónak lenni…”
Dr. Sági György ügyvédet választotta meg elnökének a Magyar Zsidó Kulturális Egyesület 2006. január 8-án tartott rendkívüli közgyűlésén, melyet dr. Feldmájer Péter – Mazsihisz-elnökké választott – korábbi elnök lemondása után tartott a szervezet.
Március
Mit kínál az ön pártja a zsidóknak?
Az áprilisi választásokra tekintettel megkértük a négy parlamenti párt egy-egy vezető személyiségét, fejtsék ki pártjuk zsidósággal/Izraellel kapcsolatos politikáját – ha van ilyen. Herényi Károllyal, Horn Gáborral, Pokorni Zoltánnal és Szekeres Imrével készítettünk interjút.
Miután Zoltai Gusztáv két, egymást követő államfőtől is kapott már magas rangú kitüntetést a jelenlegi kormányzati ciklusban, mintha ez nem lenne még elég, az '56-os Szövetség január 31-én Pro Fidelia érdemrenddel tüntette ki.
2006 január elsején Goldschmied István, a Keszthelyi Izraelita Hitközség elnöke levélben tudatta Zoltai Gusztávval, a Mazsihisz ügyvezető igazgatójával, hogy hitközsége kilép a Mazsihisz keretei közül.
A kisfiú, aki könyv akart lenni
A kisfiú, akit Amosz Klausnernek hívtak, s aki később Amosz Ozként vált ismertté, nem író akart lenni, hanem könyv. Úgy gondolkozott, hogy az írókat megölik, de a könyvekből mindig megmarad egynéhány példány. A kisfiú álma valóra vált. Amosz Klausner nem létezik, vagy legalábbis eddig azt hittük, hogy nem létezik, míg Amosz Oz számunkra könyv, nem egy, hanem sok könyv, s így megölhetetlen.
A tízmilliós Csehországban, becslések alapján, legalább húszezer zsidó él, a prágai hitközségnek azonban csak 1600 tagja van. Ehhez képest a belharcok (lásd: Prágai zsidó viták, Szombat, 2005. április) továbbra sem csitulnak.
„A zsidók éppen olyanok, mint bárki más, csak még inkább” – ez lehetne a konklúziója azoknak a statisztikai vizsgálatoknak, amelyeket az amerikai zsidóságról készítettek az American Jewish Committe megbízásából. Az 1972 óta tízévenként zajló felmérések anyagára támaszkodva készítette el Tom W. Smith szociológus az amerikai zsidóság „mentális portréját”, több száz táblázatban dokumentálva értékrendjüket, vélekedésüket politikáról, szabadságjogokról, istenhitről, toleranciáról stb. Az alábbiakban az értékrendekről szóló összefoglaló rész fordítása olvasható – néhány táblázattal kiegészítve.
Kedvelt turistacélpontunk a görög szigetvilág, és azon belül is a rózsák, szarvasok és lovagok hona, Rodosz. A sziget azonos nevű fővárosának egyik páratlan nevezetessége hajdani zsidónegyede, amely olyan diszkréten rejtőzik a látnivalók dzsungelében – vagy a látogatók annyira vaksik –, hogy számos, a zsidó múlt iránt amúgy fogékony vizitor néz értetlenül hazatérte után a tájékozott kérdezőre, aki nekiszegezi: „És a zsinagógában jártatok?”
– Kertész Ákos volt már segédmunkás, karosszérialakatos, dramaturg, forgatókönyvíró, színpadi szerző, szerkesztő, esszéista, tárcaíró, publicista… költő nem volt?
– Nem. Mindig rajongtam a költészetért, csodának, valamiféle misztériumnak éreztem, amibe sosem mertem belekontárkodni. A vers (másoké) ragadt rám, mint kutyára a bogáncs, anélkül, hogy „tanultam” volna.
Felkavaró film a München, bár nem a legjobb, amit láttam, ugyanakkor Steven Spielberg pályáján mindenképpen kiemelkedő. A film az 1972-es müncheni olimpián, a Fekete Szeptember palesztin terrorszervezet tagjai által meggyilkolt izraeli sportolók utáni – s személyesen Golda Meir izraeli miniszterelnök által kiadott utasítás alapján zajlódó – izraeli megtorlást ábrázolja Avner Kaufmann, a kommandó vezetője szemszögéből.
Bár a rendező, Steven Spielberg „békeimának” nevezte legújabb filmjét a Time magazinban, a film heves vitákat váltott ki Európában, a tengerentúlon, Izraelben és az arab világban egyaránt.
Nagypapa abbahagyta a cigizést. Ezt úgy is mondhatjuk, hogy leszokott a dohányzásról, de azt csak most tudtam meg, hogy ez ugyanaz, ezért írtam cigizést. A bicskáján kívül mindig magánál hordott egy vékony ezüst pénztárcaszerűséget, abban voltak a cigaretták. Ezenkívül még az ágya mellett és minden asztalon voltak cigaretták, amit folyamatosan pótolni kellett, mert elszívta őket.
Holokauszt: történelem és emlékezet címmel jelent meg a Hannah Arendt Egyesület kötete, Kovács Mónika szerkesztésében. Miben más ez a neves, olykor világhírű külföldi kutatók írásait tartalmazó fordításgyűjtemény, mint a tengernyi (vagy legalábbis folyónyi) magyarországi holokausztirodalom többi darabja?
Az európai nemzetállamok külön-külön és együttesen fenntartják a maguk részére a fegyveres önvédelem jogát. Ugyanezt a jogot az izraeli zsidók esetében kétségesnek tartják. Van-e joga az izraeli zsidóknak a fegyveres támadással szemben megvédeni az életüket, ha lehet, fegyverhasználat nélkül, ha nem lehet, akkor azzal?
Április
„Ezt a zsidót össze kell verni, meg kell alázni, ki kell herélni…
...azért, hogy a fajtája végre észbe kapjon: ez itt nem az ő országa. Az még nem jött el, és nem is fog. (...) Te nagypofájú, mocskos zsidó! Fel fogjuk forgatni utánad egész Budapestet! Megtalálunk, ha a föld alá bújsz is, és leverjük a veséd! (...) Szerzünk egy szép, hosszú nemzetiszín szalagot, arra fogunk fellógatni.”
Zsidó politikusok jobbról és balról
A FIDESZ-Magyar Polgári Párt és az MSZP egy-egy zsidó identitású politikusa beszélgetett egymással 2006. április 15-én este a Bálint-Házban, a Kidma cionista ifjúsági szervezet rendezésében. Fónagy János, a FIDESZ-kormány volt vízügyi és közlekedésügyi minisztere, a parlament Gazdasági Bizottságának alelnöke és Steiner Pál, Budapest Belváros-Lipótváros polgármestere, az MSZP egyik alelnöke beszélgetett egymással.
A számunkra oly fontos két országban, Magyarországon és Izraelben parlamenti választások zajlanak, illetve zajlottak a közelmúltban. Magyarországon a két nagy politikai tömb, a bal- és a jobboldal vezető pártja között dőlhet el a küzdelem, mely előreláthatólag roppant éles és könyörtelen lesz, s a kis pártok közül csak a liberálisoknak van komoly esélyük arra, hogy bejussanak a parlamentbe.
Etnikai tisztogatás? Már a szó is utálatos. Akit elűznek, elhurcolnak, az piszok? Annak az eltüntetése kívánatos? A tisztogatás szó idézőjel nélküli átvétele a nemzetközi szóhasználatba, jelzi az illetékesek kétértelmű viszonyát a tárgyhoz. Miért nem deportálás? Vagy netán rokonaim és iskolatársaim elszállítása a gázkamrába ugyancsak etnikai tisztogatás volt? Mert az etnikai „tisztaság” érték? A másik, esetleg a szomszédos etnikum maga a szenny? A vegyes házasság nemi eltévelyedés?
Vita a zsidóság nemzetiséggé válásáról
Tisztelt Lányi úr!
Ön a zsidó nemzetiségi kérdés tárgyában nyilatkozott pár hete a Kossuth rádiónak. Engedje meg nekem, hogy feltegyek önnek néhány kérdést interjújával kapcsolatban. Ön, aki az interjúban elhangzott mondataiból ítélve is híve az önleírás szabadságának, bizonyára úgy gondolja, hogy tiszteletben kell tartanunk polgártársaink identitásválasztását. Bizonyára ön is úgy gondolja, hogy senki nem dönthet ezekben az ügyekben helyettük, hogy senkinek nincs joga hierarchizálni a szóba jöhető lehetőségeket.
A magyar kultúráról szokták joggal azt mondani, hogy panaszkultúra, ahogy a magyar zsidó kultúra is az. Ha egy angoltól megkérdezzük, „Hogy van?”, azt fogja válaszolni, „Remekül”, még akkor is, ha súlyos beteg. Amennyiben állástalan, volt és jövendő állását fogja emlegetni, amennyiben szegény, kilátásba helyezett jövedelmét. Senki sem panaszkodik. Angol hagyomány ez, a „stiff upper lip”, azaz a „merev felsőajak” hagyománya. Egy angolszász kultúrkörben nevelkedett ember nem biggyesztheti le az ajkát, hacsak nem akar szégyenkezni.
„Erkölcsi elkötelezettségből foglalkozom a vészkorszakkal”
– Miért kezdett történészként a vészkorszakkal foglalkozni?
– A hetvenes évek végén Balf környékén egy mélyszántáskor csontok kerültek elő a földből. Hamarosan kiderült, hogy azoknak a zsidó munkaszolgálatosoknak a maradványait háborgatták meg, akiket 1944 telén erődítő kényszermunkán dolgoztattak, a legtöbbször ugyanis egyszerűen a falu szélén vagy gödrökben földelték el őket. Amikor elkezdtem a kutatást, falakba ütköztem, a legtöbben igyekeztek lebeszélni arról, hogy ezzel a témával foglalkozzam.
A Magyarországi Zsidó Szociális Segély Alapítvány (Mazs), melyet a Joint alapított a rendszerváltás után, immár 15 éve segíti a rászorulókat. Kiemelten közhasznú szervezet, fő feladata a vészkorszak túlélőinek támogatása, ápolása és anyagi segítése. Ám tevékenysége ennél szerteágazóbb: gyermekjóléti program, ingyenes jogtanácsadás, élelmiszercsomagok házhozszállítása, a fogyatékkal élők segítése, munkahelyteremtés a nehéz helyzetű nők számára… és a felsorolás itt még korántsem ér véget.
Manapság a „judaizmus” kifejezést számos, igen különböző fogalomra használják. Mindenekelőtt jelöl egy vallást, egy hitrendszert, egy sor rítust és morális előírást, mely a Bibliára, a Talmudra, a rabbinikus irodalomra épül és gyakran keveredik a kabbala miszticizmusával és teozófiájával. E vallás alapvető formái alig változtak az elmúlt kétezer évben, és egy olyan szellemiségről tanúskodnak, mely teljesen tudatában van önmagának, miközben nyitott marad új fejlemények irányában is.
Melvin Jules Bukiet amerikai zsidó író, hat prózakötet szerzője. Legutóbbi munkái a Strange Fire című regény és a Faker's Dozen című novellagyűjtemény. Két antológiát szerkesztett: a Neurotica címűt zsidó írók szexuális témájú írásaiból, mely magyarul az Ulpius Ház gondozásában, Buja zsidók címmel jelent meg, és a Nothing Makes You Free címet viselő kötetet, mely holokauszt-túlélők leszármazottjainak írásaiból válogat. Ennek címadó darabját közöljük.
Februári számunkban, a kommunizmus áldozatai emléknapja alkalmából összeállított mellékletünkben jelent meg Koós Anna A nem kívánt hagyaték című írása, melyben többek között arra is emlékezett, hogy a Halász-színház tagjaként – s akkor még Halász Péter feleségeként – hogyan ebrudalták ki őket az országból a hetvenes évek közepén.
A homoszexualitás kérdését – ortodox körökben – először tette nyilvános vita tárgyává a Remegve I-ten előtt (Trembling Before G-D) című amerikai dokumentumfilm. Az alkotók ortodox zsidókat – nőket és férfiakat – szólaltatnak meg. Vallomásaik középpontjában egy feloldhatatlan dilemma áll: miként lehet összeegyeztetni a judaizmus iránt érzett szenvedélyes elkötelezettséget a bibliai intelemmel, amely szigorúan tiltja az egyneműek szerelmét.
Magyarországon is látható immár a nagy vitákat felkavart Trembling before G-D, „Remegve I-ten előtt” című film, amely riportsorozat keretében (elmesélve a kellemetlen megaláztatásokat, amit a felmutatott melegek átélnek az ortodox közösségben) amellett érvel, hogy a melegek elleni tiltásokat az ortodoxok körében el kéne törölni.
Zsidó meditáció – zsidó miszticizmus
Jól ismert jelenség az izraeli társadalomban, hogy a katonaság után fiatalok ezrei rajzanak ki a nagyvilágba, kíváncsiságtól, tapasztalatszerzéstől, a világ megismerésének vágyától vezérelve. Az egyik fő úti cél India, és általában a Távol-Kelet, ahol sokan kerülnek különféle guruk, szekták vonzásába. A különféle társadalomtudósokat, (vallás)szociológusokat, pszichológusokat is foglalkoztatja a kérdés: hogy lehet az, hogy a zsidó fiatalok körében ennyire népszerűek a távol-keleti vallások.
A Titanic filmfesztiválon bemutatott Kis Jeruzsálem, nagy film egy Párizs elővárosában élő, tuniszi származású ortodox zsidó lánytestvérpárról, a szikáran hűvös és szép Mathilde-ról, és a gyönyörű, teltkarcsú Lauráról.
A tavaly novemberi zavargások óta Ilan Halimi meggyilkolása kavarta a legnagyobb vihart a francia nyilvánosságban. Az ügy két héten át szerepelt a lapok címoldalain, de a nemzetközi sajtó is számos cikkben foglalkozott vele.
Május
Mondhatom, hogy végre. Az előző évi ígéret után, május 21-én, a Szohnut szervezésében és a magyarországi zsidó szervezetek közreműködésével rendezett, Izrael születésnapját ünneplő, nagyszabású rendezvényen valóban fellépett a Millenárison a Hadag Nachash nevű izraeli hip-hop zenekar. Ami persze csak Dag Nachash, mert a ”Ha” csak névelő, a szó jelentése pedig kígyóhal.
Jobboldal - antiszemitizmus nélkül?
A magyarországi zsidók túlnyomó része az Orbán Viktor által létrehozott és 2002 óta ellenzékben működő jobboldali populista tömegpártra éppoly irtózattal tekint, mint 1990 óta minden karakteres jobboldali mozgalomra. Az irtózat genezise feltehetőleg az 1990. januári Csurka-féle „Ébresztő magyarság!” beszéd: a zsidók a demokratikus kibontakozás nagyon korai szakaszában megtapasztalhatták, hogy az újjáéledő jobboldal és az antiszemita szélsőjobb kibogozhatatlanul összefonódik. Ez a tapasztalat számukra az új magyar demokráciával egyidős, és attól szinte elválaszthatatlan.
„A Molotov-koktél csak beavatási rítus”
Elmondom egy álmomat. Azt álmodtam, hogy a Ferencváros leigazolta mind a 11 izraeli válogatott focistát, és edzőnek Netanjahu egykori izraeli miniszterelnököt kérték fel. Kezdetben a rajongók idegenkedéssel fogadták klubjuk történetének eme váratlan fordulatát, különösen az nem tetszett nekik, hogy Netanjahu a meccsek és az edzések alatt is kipát hordott a fején, de az idegenkedést hamarosan odaadó rajongás váltotta fel, mert minden meccset megnyertek a fiúk, és ami a szezon elején még képtelenségnek tűnt, a bajnoki cím is a Fradié lett.
Néhány gondolat a holokauszttraumáról
A „trauma” fogalma a baleseti sebészet köréből került a pszichológiai szótárba, elsősorban Freud, majd Lacan jóvoltából, akik számos neurotikus szimptóma együttest visszavezettek egy korábbi és lényegében gyógyíthatatlan, bár kezelhető, lelki megrázkódtatásra. Ez a lelki megrázkódtatás maga a trauma, míg a szimptóma együttesek ennek a traumának utólagos megnyilvánulási formái.
„A zsidóság nem sárga köves út, ami elvezet Ózhoz…”
– Valószínűleg nem mindig rabbi szerettél volna lenni. A 80-as években, ha megkérdeztek egy fiatalt, valószínűbb volt, hogy autóversenyző akar lenni, mint rabbi.
– Autóversenyző sosem akartam lenni, esetleg sebész igen. Aztán a 90-es évek elején, ahogy sok fiatal, elmentem Izraelbe, ott pedig elkerültem Bné-Brakba, ahol megláttam, mi az igazi zsidóság. Valószínűleg akkor határoztam el, hogy rabbi leszek.
Nagyon sokan csak párt akarnak találni
- Az elmúlt egy-másfél évtizedben nem vállalkoztak sokan arra, hogy rabbik legyenek. Ebben szerinted mekkora szerepe van a rabbiság megítélésének általában?
A rabbiképző vége felé egy gyakorati évem töltöttem Szegeden, ott volt egy élményben részem, hogy hogy tekintenek az emberre, ha rabbi. Szóval akkor ott voltam én, egy huszonéves emberke, és jött a polgármester, a többi egyházfő és ők jöttek hozzám bemutatkozó látogatásra, akkor, ott megcsapott a szele annak, hogy régen milyen is volt a rabbiság presztízse.
„A kontraszelekció kényelmes, de már középtávon visszaüt”
Harmincéves, „két és fél diplomája van”, kommunikáció szakon végzett, de járt a Filmművészeti Egyetemre is. Meghatározó izraeli utazása óta immár tíz éve tevékenykedik a zsidó ifjúsági világban. Miután a Somérból „kiöregedett”, Kidma néven, barátaival létrehozta annak felnőtt korcsoportját, ami 2001-ben formailag is külön szervezetté vált. „Remélhetőleg már nem sokáig maradok a Kidma vezetője” – mondja, bízva abban, hogy a huszonévesek átveszik a stafétabotot, ő pedig a Bálint Ház csapatával végzett munkájának szentelheti idejét.
„Kívánatos volna némi vérfrissítés”
Huszonöt éves, orvosnak készült, ám jelenleg kommunikáció-informatika szakos hallgató. Nyolc éve a Hasomer Hacair tagja; először ifjúsági vezető volt, míg tavaly a szervezet egyik csúcsvezetőjeként működött. Számos zsidó kezdeményezésben részt vállalt, így például 2003 óta a Cionista Szövetségben alelnökként – jelenleg ügyvezető alelnökként – dolgozik.
A zsidó iskolák végzettjei – 2005 (2. rész)
Az alábbi tanulmány a zsidó iskolákban érettségizett fiatalokról szóló felmérés második része. Az írás első része a Szombat 2005. decemberi számában jelent meg, ott olvashatók a kutatásról szóló technikai tudnivalók (mintaválasztás és adatfelvétel módszerei), valamint a támogatók és a közreműködők névsora.
Bevezető megjegyzés: A Tóra szó, amely „tanítást vagy „útmutatást” jelent, s nem „törvényt”, szigorú értelemben a Pentateuchusra vonatkozik – ám a zsidó gondolkodási rendszer fejlődésében immáron e rendszer totalitását jelöli – beleértve mindent, ami a vallásra, az etikára, a társadalomra, a jogra és a szertartásokra vonatkoztatható. Ebben az értelemben akár a „judaizmus” szinonimája is lehetne. (Leon Simon)
„Nem asszimiláns vagyok, hanem magyar”
– Festett, tanult hegedülni, zeneszerző akart lenni… Sokoldalúsága Csáth Gézát juttatja eszembe.
– Nekem annyiféle tehetségem nem volt, azért kötöttem ki az irodalomnál. Emiatt végeztem el a bölcsészkart. Hogy az írás mellett mennyi megélhetési forrása van az embernek? Irodalomból nem lehet, de nem is ajánlatos megélni. Mindig úgy gondoltam, hogy a szabadságomat azzal tudom megvásárolni, ha normális polgári foglalkozást űzök.
Előbb akkor a Sári néniről, meg a híres flódnijáról. Ehhez a történethez annyit mindenképpen tudni kell, hogy az anyám otthon volt a tócsniban, de a flódnit egyáltalán nem ismerte. Sztrapacskát azt minden mennyiségben tudott csinálni az anyám, de már a pitával és a kindlivel is bajban volt, barcheszt pedig talán ha kétszer készített életében, saját bevallása szerint.
Mire emlékszik egy nyolc és fél éves gyerek? Szinte semmire. De csodálatos módon évekig ebből a „szinte semmiből” táplálkoztam. Egyetlen nap sem múlt el, hogy ne gondoltam volna haza. Új hazámban, Izraelben harminc könyvet írtam, s közvetlenül vagy közvetve mindegyikhez gyermekkorom falujából merítettem, amelynek neve csak a helyi térképen található meg. Az a „szinte semmi” olyan forrás, amelyből csak merítettem, merítettem, és szemmel láthatóan kimeríthetetlen.
Június
2006 áprilisában a magyar választásokon olyan helyzet alakult ki, amely alapjaiban változtatta meg a magyar politikai rendszernek ha nem is a felépítését, de stabilizáló erejét. Először győzött egy olyan párt, illetve győztek olyan pártok a választásokon, melyek nemcsak kormányerők voltak, hanem a négyéves ciklusban komoly válságokon mentek keresztül, miniszterelnököt cseréltek, és egyáltalán nem sikertörténetet valósítottak meg.
Új kormányok a kerítés két oldalán
(Közép-)európai szemmel nézve nehezen érthető az izraeli választások eredménye: az ország elpusztítását hirdető szervezet jutott hatalomra a palesztinoknál, ugyanezt hirdeti a hetvenmilliós Irán atombombát barkácsoló elnöke – s Izraelben a polgárok alig több mint negyede voksolt a harciasabb Likudra, s a tőle jobbra álló két pártra.
Egy izraeli író óriási botrányt kavart Izraelben és Észak-Amerikában, mert közölte az amerikai zsidósággal, hogy a zsidó nép megmaradása csakis Izraelen és az izraeli azonosságtudaton múlik.
„Nem vagyok magyar. Nem vagyok szlovák. Nem vagyok zsidó”
A Budapestről Berlinbe közlekedő gyorsvonaton az indulás utáni pillanatokban a hangszórón magyarul, angolul, németül és csehszlovákul köszöntötték az utasokat. A trianoni Magyarország határának átlépése után nem sokkal – erről részletesebben lásd alább – a hangszóró csehszlovákul, továbbá angolul és németül köszönti az utasokat Párkányban, majd nem sokkal később Érsekújvárott, magyarul még véletlenül sem.
Amilyen a közösség, olyan a sajtója
Zsidó közösségi újságírásról rendezett nemzetközi szakmai szimpóziumot a Joint és a Buncher program Budapesten, a Bálint-házban, április első hetében.
Szellemileg is „félzsidó” úton próbálunk maradni
Kaposi Dávid huszonhat éves. A szervezett zsidó élettel, ifjúsági szervezetekkel – kivéve a Marom Klubot, amelynek alapító tagja volt – nem került kapcsolatba. Az ELTE-n végzett magyar-pszichológia szakon, jelenleg az angliai Loughborough University ösztöndíjasa, és a Pilpul internetes kulturális újság – „alterzsid weblap” – egyik szerkesztője.
Bitter Brunó („Shadai”) huszonkilenc éves, szociológus végzettségű marketingkutató, webdesigner, blogger. Élt New Yorkban, tanult a Héber és az Utrecht Egyetemen, és évek óta ír különféle internetes naplókba; másfél éve indította el a judapest.org blogot (www.judapest.org), az első teljesen független alternatív zsidó kezdeményezést .
Május 28-án tartotta rendes évi közgyűlését az Egységes Magyar Izraelita Hitközség – Status Quo Ante. A közgyűlés elfogadta az elmúlt év eredményeit és rendezvényeit összegző beszámolókat, a Hitközség pénzügyi jelentését és a jövő évi terveket, továbbá visszautasította a MAZSIHISZ részéről nekik címzett zsidózást. A közgyűlés utáni vacsorán megdőlt Murphy tétele, miszerint minőség és mennyiség fordítottan arányos: jót adtak és sokat.
Megszoktuk, hogy évfordulókon emlékezzünk. * Ilyenkor eszünkbe jut egy halott, aki valamikor a politikában vagy a kultúrában kitüntető szerepet játszott, s akiről a nagyközönség, ha nem is a szakértő, azóta elfeledkezett. Freud nem tartozik ezek közé a halottak közé. Művével együtt neve is beépült az úgynevezett nyugati kultúrába, mindennapjainkba. Freud sikerszerző volt és maradt.
Milyen európai értéket tartok kiemelkedően értékesnek? Nos, a tapintatot nevezném annak.
Képzeld azt, hogy portugál vagy...
Bojár Gábor (55), eredetileg fizikus végzettségű, 1982-ben egy társával alapította meg a Graphisoftot. Ma cége világpiaci részesedésével a világ első három építészeti tervezőszoftvert (CAD) fejlesztő vállalata között szerepel. A Graphisoft számos külföldi és hazai díjjal kitüntetett termékeit több mint százezer építész, építőipari illetve létesítménygazdálkodási szakember használja a világ 80 országában. Bojár Gábort 1998-ben a Wall Street Journal Közép-Európa tíz legsikeresebb vállalkozója közé választotta, több állami kitüntetés tulajdonosa.
Rákóczi út, Novotel Szálló, fél hét, a portás beterelget egy francia turistacsoportot, egy japán pár kifelé igyekszik talpig fényképezőgépben, a hallban izraelinek látszó férfiak telefonálnak. Az emeleti különteremben nagy az izgalom, sütik, saláták mindenfelé. Az asztalokon papír, tollak, határozott hölgyek irányítanak megszeppent, de igen készséges pincérfiúkat, Hanna klubest készül itt, akárki meglátja.
„Dávid-csillagos mezben a Budapest-bajnokságon”
A Maccabi Vívó és Atlétika Klubot 1906-ban cionista egyetemisták alapították. Olyannyira sikeres volt, hogy hamarosan egyéb sportágakkal is kibővült, az 1920-as éve vége felé hét-nyolcszáz tagot számlált, különféle szakosztályokban. 1944-ben megszűnt, '45-ben újjáalakult, majd 1951-ben a következő éra is megszüntette. 1989-ben, Gonda Jánosnak köszönhetően, újra megnyitotta kapuit a sportolni vágyók számára. A klub jelenlegi elnökével, Horváth Józseffel beszélgettem.
A keleti-nyugati közéleti vagy politikai pilpulban aligha akad sok oly mértékben túlhasznált, ám aluldefiniált fogalom, mint a cionizmus. Hallunk persze (pro)cionistákról, anticionistákról, sőt immár posztcionistákról és neocionistákról is, ám e helyzetekben épp az orientáció állítólagos pontja, a cionizmus, jobbára problémátlanul van elénk dobva. Igaz, szavaink többségével ilyen viszonyban vagyunk, használjuk őket anélkül, hogy állandóan mikéntjükön törnénk fejünket. A cionizmus esetében azonban ez talán az átlagosnál komolyabb problémát jelent.
Ella a plafonon (regényrészlet)
Én, Ringwald Ella, lipótvárosi fűszeresné ittmaradtam, hogy őrizzem a kincset. Ha jön valaki, nem kell elrejtőznöm. Többé sosem kell. Hogy múlassam az időt, csellengek szobáról szobára, és emlékezem.
Amit nem csak a polcra teszünk
Fiatal és sikeres. Rabbinikus tanulmányait félbeszakítva 1998-ban alapította Ulpius-ház nevű kiadóját, amit a könyvszakma – újfajta kiadói szemléletének, gyakran vitát kavaró kiadványainak, irodalmi pályázataiknak köszönhetően – 2002-ben az év kiadójává választott. Mára a tíz legnagyobb kiadó egyike, évente közel nyolcvan új kötettel jelentkezik, egyéni arculatú könyveit, ha máshonnan nem, hát Chaim Potok kapcsán mindenki ismeri. Pályájáról, lektűrről és „magas irodalomról” kérdeztük az Ulpius-ház igazgatóját.
Berlini irodalmi szalon Budapesten
A „Berliner Zimmer”, a Lipcsei Könyvvásár egyik kiemelkedő eseménye, Varsó és Prága után idén a XII. Budapesti Nemzetközi Könyvfesztiválon is bemutatkozott. A nagyszabású irodalmi szalon előadói között számos olyan tudóssal és művésszel találkozhatott a közönség, akik a holokauszttal és a magyar vészkorszakkal foglalkoznak.
Sávuot a Tóraadás ünnepe. Ezen a napon arra emlékezünk, amikor mind ott álltunk annál a bizonyos hegynél és átvettük a Tórát és a Tízparancsolatot.
Július
Németország lassan, de biztosan továbblép a világbajnokság által előidézett kollektív eufórián. A fekete-piros-sárga zászlótenger, a résztvevő csapatok körüli érdeklődés és a német válogatott váratlan teljesítménye négy hétig szinte teljesen hatása alatt tartotta az országot. Pedig történtek más események is a világbajnokság alatt, melyek ennek elmúltával egyre inkább az érdeklődés középpontjába tolódnak, melyek maradandónak tűnnek, melyek tartósabbak lehetnek, mint a zászlók lengetése, vagy a fekete-piros-arany arcfestékek minőséget megőrző időtartama.
A huszadik század Európájában az erőszakos halállal, a félbe maradt életek rettenetével kellett megküzdenünk. A huszonegyedik században – legalábbis ezt reméljük – a természetes halállal való megbékélés fogja elfoglalni az erőszakos halállal való szembenézés erkölcsi problémáinak helyét. Persze a paradicsomból való kiűzetés történetétől kezdve mindig is szembe kellett néznünk a természetes halállal, de egészen a modern időkig az a bizonyos kaszás ritkán köszöntött be egy hosszú és termékeny élet lezárásaképpen.
Inhuman Research. Medical Experiments in German Concentration Camps (Embertelen kutatások: orvosi kísérletek a német koncentrációs táborokban) címmel jelent meg az Akadémiai Kiadó gondozásában Paszternák Alfréd nőgyógyászprofesszornak a náci koncentrációs táborokban folytatott emberi kísérleteket feltáró könyve. A Magyar Tudományos Akadémián tartott július 18-i könyvbemutatón, a szerző mellett jelen volt Vizi E. Szilveszter, az MTA elnöke is.
Ami Gázában történik, az várható volt, ami Libanonban történik, az sejthető volt.
Miután Izrael kivonult Gázából, ott a Hamasz, a Fatah és az Iszlám Dzsihad kötelékébe tartozó fegyveres klánok vették át az uralmat, amelyek egyedül a fegyverkezéssel, hatalmuk megszilárdításával és a rivális klánok legyűrésével voltak elfoglalva. A Hamasz-kormánynak nem volt rájuk sok befolyása: ahogy a miniszterek – legalább látszatra – próbáltak valami nyugati stílust fölvenni, úgy vesztették el tekintélyüket a fegyveresek szemében.
Izrael Libanonban, avagy a 22-es csapdája
Az események gyorsan követték egymást. Délen megöltek két katonát, majd elraboltak egyet, Gilad Salitot, erre hivatkozásul Izrael behatolt Gázába. Északon a Hezbollah nevű siita szervezet (és egyben parlamenti erő) hatolt be és ölt meg nyolc katonát. Izrael válaszul hajtóvadászatot kezdett a Hezbollah ellen, támadja Bejrut déli, siita negyedeit, többször bombázta a bejrúti repteret és a Bejrútot Damaszkusszal összekötő autópályát. Válaszul a Hezbollah rakétázta Haifát (!), Nahariját, Cfátot, Karmielt, Meron mosávot, etc. Halottak mindkét oldalon, több az araboknál, ésatöbbi. Közben persze Izrael bombázza a palesztin miniszteriális épületeket – Gázában is.
Harmincöt fokban érkezünk lányommal, forróság az alkotóházi szobában, csak az alagsorban lehet kibírni. Éjszaka vihar, tizenöt fokot esik a hőmérséklet, másnaptól ömlik az eső. Még szerencse, hogy az első nap úsztunk a tóban, ezt később nem tehetnénk. A heti strand-belépőt, amit takarékossági okokból előre megváltottunk, mementóként őrizzük.
Adózók felajánlásai a négy zsidó felekezet számára 2005-ben
Az APEH honlapján bogarászva érdekes adatokra bukkanhatunk: Az egyházak számára 2004. évi adójuk egy százalékát felajánlók száma és a teljes összeg sokat elárul a felekezetek támogatottságáról. A négy zsidó felekezet számára felajánlott egy százalékok alább láthatók.
Augusztus
Izrael-ellenesség és antiszemitizmus
Izrael sok kemény kritikusa tagadja, hogy antiszemita volna. Sokan nem is azok. De milyen statisztikai összefüggés állapítható meg az Izrael-ellenesség és az antiszemitizmus között?
Az alább közölt képek a Dániában megjelent Mohamed-karikatúrák megjelenésének ürügyén szervezett tüntetések egyikén készültek, Londonban. A tüntetéseknek végük, a probléma továbbra is fennáll. A képeket látva pesszimizmusunk erősödik: Európa beleesett a 22-es csapdájába, ahonnét nem tud kimászni. Vagy ragaszkodik értékeihez: a kisebbségek védelméhez, a toleranciához, a jogállamhoz, a szólás- és gyülekezési szabadsághoz és akkor a képen látható, khm, fiatalok vagy gyerekeik ugyanúgy demokratikusan végeznek vele pár évtizeden belül, mint ahogy Hitler is a demokratikus Németország demokratikusan hatalomra jutott kancellárjaként számolta föl a demokráciát.
Holokauszt karikatúrák - A teheráni kiállításról
A Holokauszt egyrészt nem történt meg, másrészt azt az izraeliek követik el a palesztinok ellen – így lehetne összefoglalni a Teheránban megnyílt Holokauszt-gúnyoló karikatúra kiállítás üzenetét. Az iráni elnököt, a kiállítás spiritus rectorát a dán karikatúrák ez év januárban kirobbant emlékezetes botránya ihlette az ellenlépésre. Bíztatására a legnagyobb iráni napilap, a Hamsahri hirdetett nemzetközi pályázatot az – általuk egyébként megkérdőjelezett – náci népirtás körüli „felhajtás” kigúnyolására. A szervezők szerint ugyanis a nyugati nyilvánosságot kettős morál jellemzi: a Prófétán lehet gúnyolódni, de a Holokauszton nem. Majd most meglátjuk, meddig terjed a Nyugat híres toleranciája – nyilatkozták számos ízben az iráni szervezők.
„Talán dünnyögj egy új mesét, fasiszta kommunizmusét”
Július 27-re a Magyar Kommunista Munkáspárt (MKMP) ifjúsági szervezete, a Baloldali Front – Kommunista Ifjúsági Szövetség (BF-KISZ), valamint a Demokratikus Ifjúsági Világszövetség és a Magyarországi Arab Közösség Egyesülete (MAKE) „Állítsák meg azonnal a libanoni valamint palesztin nép és fiatalság elleni izraeli agressziót!” címmel szervezett szolidaritási tüntetést a budapesti libanoni nagykövetség előtt.
Hangosan teregetett – Kis magyar botrány az ENSZ-ben II.
Nem lesz magyar delegátus az ENSZ egyik emberi jogi bizottságában, miután a korábbi kiküldött, Morvai Krisztina cionistának titulálta lehetséges utódját, és izraeli nyomást vélt felfedezni a jelölésében.
Zsidó vagyok. Annak vallom magam. De vajon vallhatom magam tényleg annak? Mitől leszek én zsidó? Attól hogy annak születtem? Attól, hogy körülmetélnek? Attól, hogy úgy érzem? Attól, hogy péntek esténként erről beszélek? Attól, hogy a nyaram egy részét zsidók között töltöm? Vagy attól, ha minden napomat végig imádkozom egy zsinagógában?
A libanoni háború elnyomja a csatazajokat egy másik küzdelemről, ami már véget is ért: Morvai Krisztinának, a nők hátrányos megkülönböztetése ellen küzdő ENSZ szervezet, a CEDAW-bizottság magyar küldöttjének - kormányát bemószerolva - sikerült megtorpedóznia, hogy a hivatalos utód-jelölt, Pető Andrea történész-szociológus a jövő évtől bekerüljön a bizottságba. Igaz, Morvainak sem sikerült újabb négy évre meghosszabbítatnia mandátumát. Januártól tehát nincs magyar képviselő a CEDAW-bizottságban.
Szeptember
„A helyzet kialakulásáért felelősek jobboldali politikusok is”
Bár a nagy közvélemény-kutató cégek inkább az SZDSZ és az MSZP közös főpolgármester-jelöltjének, a tizenhat éve főpolgármester, Demszky Gábor SZDSZ-es politikusnak a győzelmét valószínűsítik, a mostani magyar demokrácia eddigi négy főpolgármester-választásán sosem volt a verseny ennyire kiélezett, mint most. Demszky – aki elfoglaltságára hivatkozva, írásban válaszolt kérdéseinkre – a szabadságra helyezi kampányában a hangsúlyt.
„Ha jobbikosok voltak, elhatárolódom a Jobbiktól”
A tizenhat éve III. kerületi polgármester Tarlós István, Demszky Gábor legesélyesebb kihívója, jogilag függetlenként, ám többek között a Fidesz és a Jobbik támogatásával, egyben a Fidesz-KDNP fővárosi listavezetőjeként pályázza meg Magyarország legmagasabb, közvetlen választással elérhető posztját. Tarlós a rendre helyezi a hangsúlyt.
Újlipótváros: ahol még a fideszes is zsidó
Részletek három, zsidóságát a nyilvánosság előtt is vállaló önkormányzati képviselőjelölttel készült interjúnkból. A cikk teljes terjedelmében a Szombat októberi számában jelenik meg.
Újból dörögnek a fegyverek Izraelben és Libanonban. Mire e sorok megjelennek, a legerősebb nyugati államok valószínűleg rákényszerítenek valamiféle tűzszünetet a felekre, de mégis: újabb és újabb kérdések merülnek fel a konfliktus okaival és kiterjedésével kapcsolatban.
Mi jön a rakéták után? Megint rakéták?
Fél órája nyomorék törpéket láttam egészséges fiatal újságírók hátán, ha más nincs, ők viszik a tehetetleneket egy autóhoz, ahol majd kiteszik őket, olyan helyen, ahol nincs nagy bombaveszély. Saját erejükből nem tudtak elmenekülni, viszik őket, mondhatni, a semmibe. Dél-libanoni falvakból viszik őket, ahol az iszlamista fegyveresek rakétakilövőket telepítettek, és ahonnan időközönként átlőnek izraeli településekre.
Irán egy ország, melyet az emberek többsége nem ért. Többnyire egy kalap alá szokták venni az arab országok többségével, így például Szíriával, a háború előtt Irakkal vagy esetleg Egyiptommal. Pedig perzsa ország, mely nem is olyan régen véres háborúba keveredett Irakkal. Törökország esetleges kivételével minden moszlim ország közül a leginkább modern. Ennek következtében igen nagy az ellentét az ország politikája, politikai vezető rétege és az ország értelmiségének, kereskedőinek, középosztályának gondolkodása között.
Vannak-e zsidók Lengyelországban?
1938-ban mintegy hatvanezer zsidó élt Krakkóban. Ma a 758 ezres város zsidó lakossága nem éri el a hatszáz főt.
A Mazsök kuratóriuma utoljára 2006 márciusában volt képes megfelelő létszámban összejönni. Akkor nem tudtak az összes, 2005-ben beadott pályázatról dönteni, s így jelenleg 167 pályázat, valamint a támogatásukra javasolt 24,2 millió forint vár elbírálásra. A következő ülésre vár mintegy négyszáz rokkantnyugdíjas is, akiknek a járadékkiegészítését szintén a testületnek kell jóváhagynia.
A Mazsök elmúlt hét éve számokban
Mint a Mazsök pénzügyi bizottságának elnöke, fontosnak tartom, hogy pénzügyi és tartalmi szempontból is lássuk az elmúlt hét év pályáztatásának eredményeit. Az elemzés rávilágít a pályáztatás pozitív és negatív oldalaira, amivel az a célom, hogy egy gondolkodási folyamatot indítsak be a Mazsök ezen igen fontos területének tudatosabbá és jobbá tétele érdekében.
Nemzetiségiek vagy „titokzsidók”?
A határidő lejárt. 2006. július 3-ig a Társaság a Magyarországi Zsidó Kisebbségért nevű szervezetnek nem sikerült összegyűjtenie a legalább ezer aláírást ahhoz, hogy a magyar Országgyűlés a zsidókat a tizenhárom kisebbség közé sorolja. A társaság a zsidó kisebbségi önkormányzatokkal a nem vallásos zsidóság teljes asszimilációját, kultúrájának, hagyományainak eltűnését szeretné megakadályozni.
Nem gyűlt össze ezer aláírás a zsidó nemzetiségi kezdeményezés ívein. A szervezők (és még sokan mások) alighanem magától értetődőnek vélték, hogy ha egy olyan marhaságra, mint a hun nemzetiség, összejön az ezer támogató, akkor nyolcvan- (száz-?, százhúsz-?) ezer magyarországi zsidó között gyerekjáték lesz ugyanennyi pártolót összeszedni. Annál is inkább, mert Kovács András szociológus vizsgálatai szerint a magyar zsidók 39 százaléka (tehát több mint 30 ezer fő) „Magyarországon élő zsidónak” definiálta magát.
A messiási gondolat belső dinamikáját szeretném megvizsgálni a judaizmusban. Ehhez szükséges Gershom Scholem messianizmussal kapcsolatos téziseinek újragondolása.
„Az elnyomás ellen állandóan küzdeni kell…”
Feldmár András (Andrew Feldmar) kanadai magyar pszichológus az utóbbi évtizedben egyre inkább része a magyar szellemi életnek, ám nem az akadémikus tudomány, inkább az érdeklődő fiatalok szerették meg formabontó gondolatait, szabad szellemét.
„Talán jobb lett volna, ha beszélünk róla”
Író, újságíró. A szegedi tanárképzőben, majd a József Attila Tudományegyetemen szerzett tanári diplomát. Tanított általános iskolában, dolgozott a Csongrád Megyei Hírlapnál, a Családi Lapnál, legtovább pedig, 1972–1988-ig a Nők Lapjánál volt főmunkatárs. 1960 óta rendszeresen jelennek meg novelláskötetei és regényei, többek között a Lili utazásai (1973), Dokumentum U. M.-ről (1975), Az elhallgatás (1982), A hagyaték (1983), Levélária (1993), A fénykép hátoldala (2002), Hajtogatós (Gergely Ágnessel, 2004), A kékezüst hölgy (2005).
Morzsái az eltörött világkalácsnak
2005-ben ünnepeltük Lesznai Anna születésének 120. évfordulóját, s ebben az évben emlékezünk meg halálának 40. évfordulójáról. Ki volt Lesznai Anna, mi volt emberi és művészi titka? Miért nevezték őt egy még el nem ért női fejlődési fok előfutárjának (Jászi Oszkár), óriási búbos kemencének, akiben a legerősebb a szeretet volt (Gráber Margit), egy virágokat és gyümölcsöket szóró misztikus vulkánnak (Balázs Béla), szeretett nővérnek a versben (Ady Endre)?
A Margit-hídon mentem éppen át, mikor elért a hír. Megálltam, lenéztem a Dunára, figyeltem kicsit, hogy hömpölyög a folyvást meghaló és újjászülető folyó, hogyan ömlik mindig ugyanúgy az egyre újuló, halálos fiatalság. Somlyó-verssorok jutottak eszembe, Kavafisz és Valéry-fordítások. A Tengerparti temető a francia lírából, amit a legjobban ismert és szeretett és a furcsa, tudóskodó, „ómódi modern” nagy „alexandriai” különc nagy verse, az Ithaka.
„Három-négy ciklámen” – három izraeli költőnő
Agi Mishol 1947-ben született. Kiskorában került Izraelbe, és bár szüleitől hallott magyar szót, de a héber nyelv az, melyben otthonra talált. A Héber Egyetemen irodalmat tanult. Első verseskötete 1971-ben látott napvilágot.
Számos olyan zsidó tárgyú – vagy így-úgy érdeklődésünkre számot tartó – könyv jelent meg az elmúlt másfél évben, amelyről terjedelmi okokból nem tudtunk beszámolni. Most, adósságainkat törlesztendő – a teljesség igénye nélkül – ezek közül szemezgetünk.
Október
„Egy demokrata nem buzdít anarchiára”
Új könyvének bemutatójára érkezett Magyarországra Adam Michnik, a Szolidaritás szakszervezet egykori alapító tagja és vezetője, aki a nyolcvanas években, ellenzéki magatartása miatt hat évet ült börtönben. Michnik ma a legnagyobb példányszámú lengyel napilap, a Gazeta Wyborcza főszerkesztője, s zsidóként és liberális gondolkodóként egyaránt a lengyel nacionalista jobboldal kedvelt céltáblája. Az alábbiakban lapunknak adott interjúja, a csillag alatti részben pedig a Szigeti László által vezetett pódiumbeszélgetés rövidített, szerkesztett változata olvasható.
Tíz évvel ezelőtt e hasábokon, részint az egykori események közismert szereplőinek sorsán keresztül, részint családtörténeti epizódokat felvillantva próbáltam érzékeltetni, milyen sokrétű jelentése lehet a magyar zsidók számára az 1956-os forradalomnak és szabadságharcnak.
„Nem hittem, hogy ezt négy évvel meg lehet úszni”
– Mikor lettél tagja a Hasomér Hacairnak?
– Az iskolában egyik nap láttam egy faliújságot. Az volt ráírva: Soha több Auschwitzot. Ez hatalmas gondolat volt számomra: tényleg, csinálunk egy zsidó államot, és akkor az üldözéseknek egyszer s mindenkorra vége. 1946. április 4-től már a Somérban voltam. Ennek központja a Köröndön volt, épp Kodály Zoltán lakása felett.
„A Rajk-temetés óta felbolydult állapotban volt az ország”
– Ön feltehetően a zsidóüldözés élményeinek hatására lépett be 1945-ben a Magyar Kommunista Pártba. Később erről azt mondta, „rejtelmes”, hogy miért tette. Igen fiatalon a Szabad Nép újságírója, belpolitikai munkatársa, majd külpolitikai szerkesztője lett. Külpolitikai vezércikkeket írt. 1954-től konfliktusba került a lap irányvonalával, ahonnan 1955-ben elbocsátották. Mikorra tehető az a pillanat, amikor kiábrándult a párt politikájából?
A tagadott, a kibukó és az álcázott előítéletesség
Az előítéletesség és a történelmi fordulópontok között nincs közvetlen összefüggés. Legfeljebb annyiban, hogy a nyilvánosságnak teret adó demokráciában gyakrabban lehet találkozni vele, mint a hivatalos ideológiától való eltérést tiltó diktatúrában.
Egyéves külföldi tartózkodás után, 1945-ben, szerencsésen hazatértem a deportálásból. Hozzáteszem, az életben maradásra akkor egy gyereknek nem volt sok esélye, kivéve, ha budapesti volt, vagy ha azon kevesek közé tartozott (mint jómagam), akiket Ausztriába (majd Bergen Belsenbe) vetett a sors. Ehhez azért még az is kellett, hogy a Vörös Hadsereg idejében érkezzen meg Theresienstadtba (Terezin). Merthogy számomra ez életmentés, felszabadítás volt, bármennyire is nem tetszik ez néhány hazai tollforgatónak.
Talált tárgyak a Kossuth téren
Az alábbi fényképek 2006. október 19-én készültek a Kossuth téri, a miniszterelnök távozását követelő tüntetésen, mely tüntetést a Magyar Nemzeti Bizottság, a Forradalmi Nemzeti Bizottmány és Nemzeti Kerekasztal jegyzi. A szervezők között ott van – többek közt – Toroczkai László, a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom elnöke, Dobos Attila, a Nemzetőr kiadója és Molnár Tamás, a Jobbik volt alelnöke.
Ismeretes az a vicc, mikor valaki azt kéri egy – talán indiai – istenségtől, hogy ne éljen úgynevezett „történelmi korban”. A mi generációnk bizonyára nem fordult ilyen kéréssel senkihez, s ha igen, nem hallgatták meg. Mi történelmi korban éltünk. Ennek a történelemnek nem lett volna szabad megtörténnie. Mégis történt egy és más ebben a történelemben, amit nem csak hogy semmiképpen sem szeretnék meg nem történtté tenni, hanem amiből sajnáltam volna „kimaradni”.
„Kettős megszállás” Hódmezővásárhelyen
A magyar vidékhez kevés köt engem, pedig – mint a legtöbb budapestinek – nekem is vannak vidéki gyökereim. Ezek Hódmezővásárhelyhez kapcsolnak, hiszen apám családja odavalósi. S ebből a kissé álmos, dél-magyarországi városból deportálták őket, a Novák, a Boér (nagyanyai) és a velük rokoni szállal kötődő és ismerős családokat a szegedi téglagyárba, majd onnan Strasshofba és különféle német koncentrációs táborokba.
Közép-Európa egyetlen zsidó kórházába, a Szeretetkórházba a zuglói Amerikai útról érkeznek meg az ápolásra szorulók. A rendkívül kellemes, zöldövezetben működő intézményt a Mazsihisz működteti. A Szeretetkórház az elmúlt évtizedek óta folyamatosan fogadja a betegeket, s az egyházi javak visszaadásáról szóló törvény alapján 1993-ban visszakapták a mai II. Belgyógyászat épületét.
96 évet élt vagy féltucatnyi országban, a legtöbbet Magyarországon, Angliában és Kanadában. A fasori Evangélikus Gimnáziumban, Bécs, Berlin, Párizs, Graz egyetemein tanult. Ezernyi verset írt és legalább annyit fordított – hatalmas műfordítói oeuvre-t hátrahagyva. Hitetlen zsidó volt és szabadelvű magyar. Otthon volt az antikvitás, a középkor, a reneszánsz irodalmában és eszmetörténetében, az ókori kínai vagy az arab szufi költészetben éppúgy, mint a huszadik század lírájában.
Vannak-e zsidók Lengyelországban? II.
1939-ben mintegy 375 ezer zsidó élt az akkor 1,3 milliós Varsóban. Ma az 1,7 milliós lengyel főváros zsidó lakossága pár ezer fő lehet.
A vészkorszak történetének alapvető fontosságú dokumentumai azok a beszámolók, amelyek Auschwitzi jegyzőkönyvek néven váltak ismertté. A szakirodalom hármat tart nyilván közülük, a Vrba–Wetzler- és a Rosin–Mordowicz-jelentést, valamint a „lengyel őrnagy”, Jerzy Tabau visszaemlékezését. Mindannyian Auschwitzból szöktek meg 1943 tele és 1944 tavasza között.
Arról, hogy a Klauzál téri Kádár étkezde a budapesti őstörténet része legyen, saját maga gondoskodik. A falakat egykori és mai celebritások fotói, elismerő szavai díszítik, a kockás terítős, szódásszifonos miliő olybá hat, mintha öröktől fogva létezne és a végtelenségig tartana.
„Alternatív” főpolgármester-aspiránsok
A Bálint Házban Kertész Péter újságíró moderálásával szeptember 9-én vitatkozott egymással a Magyar Kommunista Munkáspárt főpolgármester-jelöltje, Székely Péter, és egy volt főpolgármester-aspiráns, a független Mihály Éva.
Zsidók tömeges kivégzésére készültek terroristák Prágában
A Mlada Fronta Dnes országos cseh lap értesülései szerint iszlám terroristák arra készültek, hogy túszul ejtenek több tucat zsidót Prágában, majd kivégzik őket. A cseh miniszterelnök és más kormánytisztviselők megtagadták a további információk kiszolgáltatását.
November
Bence György meghalt - nekrológ és interjú
Régóta ismertem Bence Györgyöt, még a pesti egyetem filozófia szakán volt kedves tanárom. Nagy öröm és elégtétel volt mindannyiunk számára, amikor a pártállam bukásakor Bence betehette a lábát arra az egyetemre, ahol mindig is helye lett volna és ahonnan a diktatúra sokáig távoltartotta. Azért az évek nem múltak el felette haszontalanul, Amerikában gyarapította tovább addig is óriási tudományfilozófiai, politikaelméleti tudását. Olvashatta, figyelemmel követhette a politikai filozófia legújabb fejleményeit – a világ tetején, szimbolikus és valóságos középpontjában.
A Kossuth téri „forradalomról”
Ahogy a televízió épületét felgyújtó tömeget látva magát a tömeget ismerhettük meg, és nem a televíziót, úgy a verbális agresszióban jeleskedő, „görénykurzusról” szónokló újságíró is magát és közönségét mutatta be, nem azt, akit becsmérelt. Mikor a Népvezér Fidesz-gyűlölő baloldalról beszélt, sejthettük: aki sokat beszél a gyűlöletről, az maga viaskodik ilyen érzelmekkel. És amikor ez év áprilisában a Fidesz-szavazókat fenyegető veszélyről halhattunk tőle, vajon nem ennek az ellenkezője járt a fejében, mint afféle wishful thinking?
„Ezt a háborút az értékek terén kell megnyernünk”
Tony Blair brit miniszterelnök ez év augusztus 1-jén, a libanoni háború utolsó napjaiban beszédet mondott a Los Angeles-i székhelyű World Affairs Council tanácskozásán. Az odahaza ekkor már szorongatott helyzetben lévő Blair e beszédében összefoglalta politikai filozófiáját, mely a Közel-Kelet ügyében tett lépéseit vezérli. Alább a szöveg rövidített változata olvasható.
„Az emberek nagy része azt se tudja Szlovéniában, mi fán terem a zsidó”
Bár sikerült Szlovéniában – ahol egy hitközségbe szerveződik az ország egész zsidósága – minden harminchatodik hitközségi taggal interjút készítenem, ez nem kunszt: a hitközségnek ugyanis 145 – más források szerint 135 – tagja van.
2005 augusztusában két, egymástól első pillantásra nagyon különböző ember találkozott Rómában: a katolikus egyház feje és egy harcos ateista, liberális író-újságíró. Ami közös volt bennük, hogy XVI. Benedek és Oriana Fallaci – aki utolsó éveiben elszántan küzdött tollával az iszlám fundamentalizmus fenyegető veszélye ellen – szembe ment az európai mainstream értelmiségi gondolkodással.
Nemrég indult az a hosszú távú izraeli kormányprogram, melynek célja a Negev-sivatagot elhanyagolt, szegényes vidékből virágzó tájékká varázsolni, ahova többszázezer új lakó költözhet. Képesek lesznek-e elkerülni azokat a környezetvédelmi, etnikai és gazdasági csapdákat, melyek következtében a korábbi próbálkozások elbuktak?
Harminc évvel ezelőtt a konyha zavarba ejtő téma volt Izraelben. Az idelátogatók állandóan panaszkodtak rá, és kizárólag az arab éttermekről szóltak elismerőleg – amelyek viszont többnyire kioszkokban vagy benzinkutak mellett voltak megtalálhatók. Ha bárkinek elmondtam, azért jöttem, hogy minél többet megtudjak az izraeli konyháról és írjak róla, meglepetten néztek rám.
Lányi Eszter harminckét éves, végzettsége szerint judaisztika szakos tanár, noha sok egyébbel is foglalkozott: volt kortárs művészeti kollégium hallgatója, rádiózott, néha montázsokat készít, a beszélgetésünk előtti napon pedig épp Szarvasról érkezett, ahol izraeli gyerekek táboroztatásában segédkezett. Jelenleg a Joint és a Komen Alapítvány közös mellrák-felvilágosítással foglalkozó projektjének hazai vezetője.
A pécsi születésű, harmincadik évében járó Kürti Csaba, mint mondja, „diplomahalmozó”. Közgazdász és informatikus mérnöki diplomája megszerzése mellett rajzfilmkészítéssel is foglalkozott, ám PhD-jét félbeszakítva, állását feladva mégis valami másra tette fel az életét: a bátyjával együtt négy évvel ezelőtt létrehozott zsidó közösségi portál, a Jewish Meeting Point fejlesztésére. Jelenleg a honlap fenntartása érdekében alapított JMPoint a Zsidó Közösségért Alapítvány kuratóriumának elnöke, és bár két éve a fővárosban él, a pécsi hitközség elöljárója is.
Diversities: eltérések, „különbözőségek” – ezzel a címmel rendezte meg negyedik konferenciáját Budapesten, az EszterTáska Alapítvány közreműködésével a Bet Debora nevű zsidó női szervezet, augusztus 23–27-e között. Az egyesületet Lara Dämming és Elisa Klapheck hívta életre 1998-ban, Berlinben.
Salkaházi Sára élete és halála
2006. szeptember 17-én avatták – a katolikus tanok szerinti – boldoggá az 1899-ben, Kassán született s egykor a Szociális Testvérek Társasága kötelékébe tartozó Salkaházi Sárát. A Társaságot a XIII. Leó pápa által kiadott Rerum Novarum enciklika (1891) szellemében alapította meg az 1920-as évek elején a kiváló Schlachta Margit. A korántsem apácának készülő polgárcsalád gyermeke Kassán, Komáromban, majd Budapesten szociális munkát végzett, ám más, szervezési munkákat is ellátott.
„Költő vagyok, aki magyarul ír”
Uri Asaf kémikus végzettségű kutató, nyugdíjba vonulása óta azonban elsősorban költő és festő, akinek nemrég jelent meg negyedik kötete. Haifában született 1942-ben, ahová cionista szüleinek az utolsó pillanatban sikerült kijutniuk; ahogy Magyarországra is az utolsó, igaz szerencsétlenebbül megválasztott pillanatban tértek vissza: 1947-ben, egy függetlenségi háborúra készülő, még nem létező országból egy nagyon is valóságos, kommunista hatalomátvétel előtt álló országba.
Zsidók ábrázolása a jelenkori történelmi regényben
Megint divatossá vált a már egyszer majdnem eltemetett történelmi regény. Umberto Eco regénye, A rózsa neve azonban új iskolát alapított. Az utóbbi húsz esztendőben egymás után jelennek meg angol, amerikai, török, német, francia, olasz és persze magyar szerzőktől efféle, újszerű történelmi regények. Újszerűségüket mindenekelőtt az jellemzi, hogy másutt tapintják ki a történelem úgynevezett határpontjait, mint a hagyományos történelmi regény. Háború és polgárháború nem játszik nagy szerepet bennük. De az erőszak igen. Az erőszak áldozatai nők, eretnekek és zsidók. Csak az általam olvasott könyvekben három pogromot és két vérvádat számoltam össze.
Minden könyvnek számtalan olvasata lehetséges. Egy szépirodalmi mű esetében teljesen természetesek az egymástól gyökeresen eltérő vélemények, hiszen a műveltség- és ízlésbeli különbségek alapvető fontosságúak az olvasottak megértését és megítélését illetően. Ezzel szemben, ha egy eszmetörténeti munkával kapcsolatban fogalmazódnak meg egymást kizáró értelmezések, a szerző felelőssége is fölvethető.
Ki tudja, hányszor jelentették már be az elmúlt száz évben – jobb esetben „csak” túlontúl szkeptikusnak bizonyuló professzorok, még gyakrabban azonban maguk az írók – a regény halálát? Mintha csak várták volna. Lassan – Borgeshez hasonlóan – mi is tudomásul vehettük, hogy az irodalom mindig saját kimúlását jósolja, ami egyfajta sajátos apokalipszisként nyilvánvalóan a mai fogalmaink szerint létező emberiség végét jelentené.
December
Azon az estén, amikor a valláshoz visszatérők kerekasztal-beszélgetését rendezték a nemrég nyílt Sirály kávéházban, a Király u. 50. alatt, az alagsori helyiségben nem sokkal később Vázsonyi János és David Yengibarian koncertezett, és egy véletlenül betévedt holland is kedvet kapott, hogy csatlakozzon hozzájuk egy kis örömzenére. A kör-emailek tanúsága szerint azonban ez csupán a kezdet.
Töredékek a litván zsidóságról
„Szerdán sajnos nem érek rá, a királynőhöz vagyok hivatalos” - tudatja velem a zsidó közösség elnöke, aki cseppet sem ütődött: valóban az angol királynővel egy időben érkeztem Vilniusba, s a tiszteletére rendezett fogadásra hivatalosak a helyi zsidóság képviselői is. Állítólag maga az uralkodó kérte, hogy így legyen: tisztelgés ez a nagy múltú „litvak” zsidóság előtt, melynek hajdan negyedmilliós tömegéből mára ötezer fő maradt az országban.
Az etiópiai zsidó közösség – másképpen falasák, illetve Béta Izrael, melynek tagjai magukat Salamon izraeli király és Sába, a Bibliában néven nem nevezett, de az etióp hagyományban Makedának hívott királynője gyerekétől, I. Meneliktől származtatják magukat – lélekszáma a XX. század elején még kétszázezer körüli lehetett, napjainkban ez a szám mintegy százhúszezer körüli, de lehet, hogy jóval kevesebb.
Etióp nemzeti legenda, egy tisztázatlan liaison
Történetekben, mármint azokban, amelyekben nők is szerepelnek, mindig igen sok az ellentmondás. Különösen igaz ez a szerelmi históriákra. A történet szereplői, valamint az őket körülvevők az események előtt/közben/után szenvedélyesen vitatkoznak, veszekednek és találgatnak, mi történt (és hogyan nem), meg miért, ha mégsem.
Gyerekkoromban apám sokszor mesélt a Négus szelídített oroszlánjairól. Hihetetlen volt, de később, kémiából való csúfos elbuktatásom napján talán ezért vigasztaltam magam Henry de Monfreid Rejtelmes Abesszínia című – amúgy szörnyű, gyarmati szemléletű – útirajzának megvásárlásával.
Izrael közlekedése meglehetősen korszerűtlen és környezetromboló, ugyanis egyelőre túlsúlyban vannak a gépjárművek és az autóbuszok, bár az utóbbi években egyre nagyobb teret nyernek a tömegközlekedésben a vonatok és a városi villamosvasutak is – egyelőre leginkább a tervezőasztalon.
Keset-konferencia a Római-parton
November 3–5. között került sor egy római-parti szállodában a Bálint Ház által szervezett, a Joint és a Norfund által támogatott Keset-konferenciára. (Keset héberül szivárványt jelent.) A szervezők a „dilemma, élvezet, harc, önirónia” szavakkal jellemezték az eseményt.
Október 19-én a Király utcai Sirályban a konzervatív, vallásos zsidó ifjúsági szervezet, a Marom vitaestet rendezett „Visszatérés… de mihez? Bál tsuva – kerekasztal-beszélgetés. Fiatalok, akik ortodoxok, neológok vagy haszidok lettek” címmel.
„...a valóság értelme voltaképpen az etikában áll, annyit jelent, hogy kijelentjük, az univerzum szent. De etikai értelemben szent. Az etika Isten optikája.”
A vörös mészkő zsinagógaküszöb
Az utolsó zsidó család is eltűnt a faluból; a negyvenes évek végén összeszedték azokat, akik nem menekültek el már előbb, és ezek nem is tértek vissza a koncentrációs táborokból. A zsinagógát széjjelhordták az ötvenes években, már ami megmaradt belőle az oroszok elől nyugat felé húzódó németek után. Német, orosz egyaránt belerondított, ami fa volt benne, azt feltüzelték, a hulladék fát elvitték a falubeliek; majd az ajtók és azok tokjai, az ablakok kerültek sorra. Aztán a téglák, amik beépültek a régi-új házakba; az utolsó roham akkor következett be, amikor a tsz-raktárnak hordta el Zetor-pótkocsiszám.
Ebben az évben ünnepeljük Hannah Arendt századik születésnapját. Egymás után rendezik a konferenciákat munkájáról, személyiségéről. Magam nyolc konferenciára kaptam meghívást, s négyen részt is vettem, illetve részt veszek.
Kultúratermelés – tolvajok és politikusok között
Vajda Róbert gyerekkora óta különböző alternatív társulatokban játszott. A Harlekinből kilépve egyik alapítója az Ad Hoc Csoportnak, később a Molnár Ferenc Színkörnek, majd a Budapesti Zsidó Színháznak, melynek rendezője, társulatvezetője. Közben majdnem elvégezte a Rabbiképzőt. Legutóbbi Tartuffe -rendezése – a Purimspiel és A negyedik kapu után – biztató kritikákat kapott. Jelenleg ennek felújításán és a Cseresznyéskert színrevitelén dolgozik. (Jegyrendelés: www.zsidoszinhaz.hu.)
Lázadás
Uramisten, szokatlanul hosszú és eseménydús ez a nap…
Ilyen az irodalom, ha ér valamit, csupa cselekmény.
Nem enged teret a közhelyeknek, a szentimentális borongásnak…
Hogy ha hiszünk is Isten bölcsességében,
Tagadhatjuk, hogy csak jó származhat tole…
Nádas Péter háromkötetes nagy regényének legfontosabb tétjeit két egymást kiegészítő, egymással szembefordítható idézet beszélheti el. „Múltunk mind össze van torlódva” – írja a Hazám József Attilája. „Tagjai vagyunk egymásnak” – írja a Tarzuszi Pál a megtértek közösségének.
Biztos lábakon
Autentikus közönség, autentikus ételek. Mi sem bizonyítja jobban mindezt, hogy ma már asztalt kell foglalni, ha az ember biztosan helyet akar kapni a nyolcadik kerület mélyén, az eldugott, sötét Kőfaragó utcában megbúvó Fülemüle vendéglőben. Márpedig az ember akar. A tulajdonos Singer család tagjai fáradhatatlan házigazdának bizonyulnak, minden vendéghez van egy-két kedves szavuk, de azért nem adjuk olyan könnyen a bőrünket: kiváló konyha nélkül ez nem volna elég elismerő kalapemelésünkre.
Gyerekrovat - Hanuka
