Archívum: 2005
Január
A Büchler Sándor Baráti Társaság és a Judaica Alapítvány konferenciafelhívása fontos kérdéseket vetett fel. A magyar zsidó történetírás ugyanis már régtől fogva nem létezik. Vagy legalábbis nem úgy, ahogy eleink elképzelték. Tehetségek vannak, könyvek és jó cikkek is születnek néha-néha, de irányzatok és iskolák, koncepciók és elképzelések – szubjektív és objektív okokból – nem tüntek fel. Ha mégis születnek teljesítmények, azok a létező valóság ellenére jönnek a világra. S hogy miért van ez így? Először a problémákat venném szemügyre, majd később pár érdemleges szempontot vetnék fel a jövőre nézve.
„Nemsokára Európa is érezni fogja a mi problémáinkat”
"Nemsokára Európa is meg fogja érezni azokat a problémákat, amelyekkel Izrael már évek óta viaskodik. Ha körülnézünk Franciaországban, Hollandiában vagy Belgiumban, láthatjuk, hogy az iszlám terror már megérkezett oda, és húsz-huszonöt év múlva alighanem ez lesz a fő gondjuk, nem Izrael. Az izraeli gazdaság erős – minden ellenkező híreszteléssel szemben – és Európa Izrael legfontosabb gazdasági partnere."
A gyorsuló tempóban egységesülő uniós külpolitika várhatóan főként az Egyesült Államokkal szemben artikulálja magát. A francia „motorral” működő európai diplomácia ugyanis legnagyobb kihívásának nem a nyugati civilizációt fenyegető iszlámista terrorizmust, hanem az amerikai „unilateralizmust” tartja.
Az egyik utazási iroda 59 ezer forintért kínált útja (melyen végül 130 ezer forintot költöttünk) azzal kecsegtet, hogy ismét megláthatjuk a Vörös-tenger csodás élővilágát, a szivárvány minden színében pompázó korallokat és halakat, amelyekbe néhány éve Izraelben, Eilaton már beleszerettünk. Irány tehát Jordánia déli csücske, Akaba.
„Menesztése megrázta az állományt”
Ez év novemberében váratlanul leköszönt tisztéről, és „kölcsönös megegyezéssel” távozott a hitközségtől Hajabács Júlia, gazdasági főtanácsadó, Zoltai Gusztáv ügyvezető igazgató jobbkeze.
„Valamennyi dimenzióban vannak felismert zsidó gyökereim”
"Édesanyám, aki 1986-ban halt meg, élete utolsó éveiben visszatalált a valláshoz, amelyet fiatalkorában elhagyott. Megpróbált héberre tanítani, sajnos nem nagy sikerrel. Reménykedtem, hogy a nyelv visszajön a mélyrétegekből, de nem jött vissza. Ma az a helyzet, hogy valamennyi dimenzióban vannak felismert zsidó gyökereim, habár ez nem egy mindent kitöltő identitás, hiszen az egyszerre vállalható különböző identitások híve vagyok, alkatilag és világnézetileg is."
A Magyar Nemzet szereti a híreket és a kommentárokat emberivé tenni, szereti észrevenni, hogy a történések mögött emberi sorsok állnak. Nemes hozzáállás, ám izraeli-palesztin relációban az empátia csak a palesztinokkal szemben érvényesül.
A zsidó közösségében, a földjén és a világ népei között
Ezt a szimpoziumot George Steiner indította el a judaizmussal és a kortárs zsidóval foglalkozó gondolataival. Anglo-amerikai zsidó értelmiségiként Steiner magáénak érzi a felvilágosult Nyugat társadalmi és intellektuális világát, még annak problémáival és dilemmáival együtt is. Elismeri a zsidó közösséghez való tartozását is, mely „judaizmusa” miatt egy különálló identitást tartott meg e nyugati világban.
Andrew Moshe Moskovits (Mojse Zeév ben Avrohom Elchonon) z’l, rokonai, barátai Valvija, tanítványai Reb Mojséja, egy éve halt meg. A kisvárdai születésű, sátoraljaújhelyi, szatmári és dombrádi jesivákban tanult fiatalember a Debreceni Zsidó Gimnáziumban érettségizett, majd Auschwitzba deportálták, később a dachaui Wald Lagerbe kerül.
Holocaust a magyar képzőművészetben
"Ez a mostani kiállítás részben olyan művészek munkáit mutatja be, akik maguk is odavesztek a vészkorszakban, mint Goldman György vagy Farkas István, aki a párizsi iskola kiemelkedő festőművésze volt: munkássága mintegy jelképe a háború előtti idők polgári világának – egy egész korszak kultúrájának és elmúlásának."
„Az Írásváros váratlan lehetőség a hétköznapokon az utcán siető, befelé figyelő ember számára, hogy ha csak egy pillanatra is, de kilépjen a mindennapi feladatok, problémák és elvárások rutinjából és átadja magát az utca és a saját szellemének.”
Február
Haszid szappanoperától a McDonald's Bábeléig
Hallott Ön már olyan konferenciáról, melyen ortodox és konzervatív rabbik, szekuláris professzorok éppúgy előadást tartanak a Bibliáról és a rabbinikus irodalomról, mint a holokausztot és Izrael témáját idejemúltnak tartó homoszexuális újságíró? Utóbbi egy trendi zsidó életmód magazin szerkesztője, aki sajátos, „különc-meleg-zsidó” teológiájáról beszél, melyben buddhizmus és zsidó misztika keveredik baloldalisággal.
A török EU-csatlakozás izraeli szemmel
Idén megkezdődnek Törökország uniós csatlakozási tárgyalásai. A hetvenmilliós állam várhatóan már a „jegyességi” időszak alatt egyre inkább az európai állásponttal azonosul, többek között a Közel-Kelet kérdésében. A „házasságkötés” idejére az EU könnyen átveheti a térség legbefolyásosabb hatalmának szerepét az Egyesült Államoktól.
Amerikai jelentés az antiszemitizmusról
2005. január 5-én látott napvilágot az amerikai külügyminisztérium jelentése a világban 2004-ben tapasztalt antiszemita tendenciákról, és az antiszemitizmus elleni küzdelem helyzetéről. Az elemzés a zsidó személyek, intézmények – iskolák, temetők, zsinagógák –, és tulajdonok (üzletek, lakások) elleni támadások mellett figyelmet szentel a média, a könyvkiadás, a közéleti személyiségek antiszemita és/vagy Izrael-gyűlölő megnyilvánulásainak is.
Az izraeli és a nyugati sajtó megkönnyebült: „újrakezdésről,” „új éráról”, új békereményekről, egy mérsékelt, békepárti elnökjelölt kulcsfontosságú győzelméről szóltak az első elemzések, amikor egyértelművé vált, hogy 62 százalékos győzelmével a PFSZ elnöke, a Fatah ősz hajú jelöltje nyerte a palesztin elnökválasztást.
Az izraeli „Panim“ („Arcok“) kulturális-társadalmi folyóirat 2004. őszi számában érdekes szociológiai felmérés látott napvilágot arról, hogy az izraeli fiatalok mennyire érzik magukénak és demokratikusnak hazájukat. Az alábbiakban részleteket közlünk a tanulmányból.
Nácivadászok és megélhetési nácivadászok
A jeruzsálemi Simon Wiesenthal Központ (továbbiakban: JSWK) Magyarországon is megpróbálta elindítani az „Utolsó esély” c. akcióját, melynek célja – állítólag – a még élő háborús és népellenes bűnöket elkövetők felkutatása és felelősségre vonása. Az akciót, Gadó János szerkesztő úr állításával ellentétben nem csak „baloldali véleményformálók”, hanem pl. Ungváry Krisztián is bírálta ezt az akciót.
A rabbikar (illetve az új Mazsihisz-alapszabály elfogadása óta: Rabbitestület) határozott hangú levelet tett közzé az Új Élet ez év január 1-i számában. A bevezető szerint a Testület november 24-i ülésén elfogadott határozatokat megtárgyalták a Mazsihisz elnökével és ügyvezető igazgatójával. A „tárgyalások eredménytelenül zárultak” – szól a közlemény, amely a hitközségi hagyományok szellemében inkább homályos utalásokkal, mint nyílt állításokkal operál. Eszerint „a világi és a vallási vezetés eltérően értelmezte az Alapszabály vonatkozó pontjait”, illetve az állam és a Mazsihisz közötti megállapodást „a vallási meggyőződés kifejezésre juttatásáról”, „a kulturális értékőrzésről”.
Új elnöke van a Palesztin Hatóságnak. Az elnökválasztást megelőző magyar kommentárok általában higgadtan elemeztek a lehetőségeket, a térség jövőjének várható alakulását. Ám ezúttal találkozhattunk néhány érdekes megfogalmazással, elhallgatással, valamint közhelyek és torzítások makacs ismételgetésével. Az utóbbira példa a Magyar Nemzet összeállításában szereplő rész.
Érdekfeszítő, és magyar nyelven hiánypótló művet írt Turán Tamás a zsidó képtilalomról. A magyar responsum irodalomban is több döntvény érinti az ábrázolás kérdését, de nagy, összefoglaló mű nem igazán született, leszámítva Hahn István és Scheiber Sándor egy-két munkáját. Azonban Turán Tamás könyve nemcsak az űrt hivatott betölteni, hanem abszolút és nemzetközi értelemben is kiemelkedő tudományos teljesítmény.
"A történelem nem üdvtörténet"
Angol-magyar szakos volt Budapesten az ELTÉ-n 1955-56-ban, majd irodalomtörténetet hallgatott Bécsben 1957-58-ban, hogy nemsokára újrakezdje tanulmányait szociológiából és demográfiából a Sorbonne-on. 1958 óta Párizsban él, ahol a CNRS (a francia nemzeti kutatóhálózat) munkatársaként kezdettől fogva (1965-től) a kortárs szociológia legrangosabbnak számító műhelyében, az Európai Szociológiai Központban dolgozott.
Carl Friedman holland írónő, műfordító, újságíró 1952-ben született. Eddig két regénye jelent meg, melyeket több nyelvre lefordítottak. Az alábbi részletek első (Nightfather) regényéből valók.
Groó Diana Csoda Krakkóban című filmjéről szóló egyik kritikában a szerző azt írja, hogy a film végén azon is töprengenie kellett, „mi is a film vágyott csodája. Hogy feltámadjon a gyerekkori nagymama? Nem elég, hogy a mesei csodarabbi feltámadt, most épp őt kérlelik egy újabb csoda elővarázsolására… vajon milyen mesefordulatra várnak és várunk még?”
Szép magyar könyv, sok héber betűvel
Az utóbbi évek külső formájában is az egyik (vagy talán) a legszebb tartalmában figyelemreméltóan gazdag nagy ívű munkával ajándékozott meg minket a két szerző Shlomo J. Spitzer – Komoróczy Géza és válogatott csapata, a kiadók – MTA Judaisztika Kutatócsoport és Osiris – jóvoltából.
Március
„Dicsőség a hősöknek” – méltatja a Vörös Hadsereget az Új Élet, a zsidó hitközség hivatalos lapjának februári száma az első oldalon, visszaidézve a boldogult Kádár-rendszert. Vajon miért állt meg 1945-nél a hivatalos magyarországi zsidó vezetők órája? Miért nem építették be történelemképükbe az azóta eltelt hatvan évet? Miféle fekete lyuk nyelte el a szovjet antiszemitizmust és anticionizmust? Miért nem vesznek tudomást arról, hogy (akárcsak a szovjet korszakban) a megújult antiszemitizmus ma antifasiszta nyelven beszél?
Napjainkban az antiszemitizmus valós, ám egyúttal félrevezető probléma. A kettő közötti különbségtétel egyike azoknak a fontos kérdéseknek, melyek leginkább megkülönböztetik Európát Amerikától. Bár az európaiak túlnyomó többségét elborzasztja a zsidók és a zsidó intézmények elleni támadások, és ezeket igen komolyan veszik, Európa szerte tisztában vannak azzal is, hogy ezeket a támadásokat a helyi körülmények szülik.
Tony Judt neves történész, zsidó témában magyar nyelven is megjelent néhány tanulmánya. Az új intifáda kitörése után fellángolt Izrael-ellenes indulatok őt a szélsőbalra sodorták: a New York Review of Books-ban megjelent tanulmányában arról értekezett, hogy Izrael „anakronisztikus jelenség”, mivel a nemzetállam eszméje, melyen alapul, ma már idejétmúlt. Írása heves reakciókat váltott ki, de Judt elérte, hogy az anticionizmus jeleseinek sorába lépett.
Vlagyimir Putyin esete az antiszemita honatyákkal
A zsidósággal kapcsolatos hírek csak ritkán jelennek meg a legelterjedtebb orosz sajtóorgánumokban, január végén azonban a címlapokra került egy kommunista és szélsőséges nacionalista Duma-képviselők által szignált antiszemita levéllel kapcsolatos hír. Az irományt – mely orosz mércével mérve is durva támadást tartalmaz a zsidók ellen – a húsz alsóházi képviselő is aláírta a mintegy ötszáz „pravoszláv keresztény hazafival” együtt.
Az ügynökügy a mai magyar közélet egyik legfontosabb kérdése. A múltról szól, de máig ható érvénnyel beszél Magyarország erkölcsi és politikai helyzetéről. Néhányan lebuktak és kiderült, hogy besúgók voltak. Mások még csak sejtik, hogy ki jelenthetett róluk – sokszor évtizedeken át.
Centropa – az emlékezet folytonosságáért
Ki kinek a rokona volt, mivel foglalkoztak, hol volt a házuk, az üzletük? Mikor házasodtak, hogy hívták a fiukat/lányukat? És a testvérüket? És azok, akik elmentek Amerikába, Izraelbe vagy Ausztráliába, vajon milyen rokonságban álltak a nagyiékkal, dédiékkel?
Az Egységes Magyarországi Izraelita Hitközség (Statusquo Ante), január 20-án felavatta a Károly körúti Keren Or imaházat. Az ünnepség díszvendége Yonah Metzger, Izrael Állam askenáz főrabbija volt, de a meghívottak között ott találtuk Gulyás Kálmán, egyházi ügyekért felelős címzetes államtitkárt és – a Maszihisz illetve az EMIH között kialakult feszült viszony ellenére – Heisler Andrást és Zoltai Gusztávot is.
Vámos Miklós: Tanuljunk könnyen, gyorsan héberül
Az első nyelv, amelyet tanulni kezdtem, a magyar volt. A második, amellyel találkoztam, értelemszerűen a szovjet, hatéves koromban. A Délibáb utcát elfoglalta egy FUG. Földerítő Úszó Gépjármű. Olyan, mint egy óriási vasteknő, ponyvával takarva. Ha kell, átmegy a vízen. Szovjet FUG volt, szovjet fedélzeti fegyverekkel, szovjet katonákkal. Vagy ruszkikkal. Az utcabeli srácok mind a FUG-ban lógtak naphosszat, a szovjet katonák (valójában inkább tatárok) megengedték, hogy váltsuk egymást a vezetőülésen. Idővel apám megtiltotta, hogy beüljek. Nem örültem.
„Történelem nélküli utód” - interjú Vámos Miklóssal
Vámos Miklós jogi egyetemet végzett. Tevékenykedett, mint dramaturg, alapítója és egy ideig az Ab Ovo könyvkiadó igazgatója. A Buda Stage művészeti vezetője 2003-ig. Fulbright ösztöndíjas volt az Egyesült Államokban, ahol egyetemen adott elő. Huszonhat kötete jelent meg, regényeket, elbeszéléseket, drámákat, filmforgatókönyveket írt. Számos díj, többek között a József Attila díj és a Pro Urbe díj kitüntetettje.
Maus - képregény a holocaustról
Art Spiegelman Maus című képregénye az a fajta fantasztikus sikertörténet, amire minden szerző vágyik és amit csak kevesen hevernek ki. A lengyelországi zsidó családból származó, stockholmi születésű New York-i művész az amerikai alternatív képregény világából hirtelen berobbant a kortárs irodalomba, vizuális kultúrába, holokauszt-tudományba, tananyag lett belőle.
A kétkedő kérdés, mely Koltai Lajos, a kiváló operatőr első rendezésének hírére egyre markánsabban fogalmazódott meg az emberben – hogyan lehet Kertész Sorstalanságát mozgóképpé formálni? – a film megtekintése után egyre élesebben merül föl. A Nobel-díjas regény nyelvteremtő nagysága, különleges perspektívája miatt válhatott a modern magyar irodalom ékkövévé.
A palesztin-izraeli konfliktussal foglalkozik az Origo c. internetes újság január 16-i egyik tudósítása. A korrektnek nevezhető hírösszefoglalóban arról tudósít, hogy az izraeli hadsereg a „palesztin szélsőségesekre” vadászhat. A cím azonban nagyon rossz és tendenciózus.
Április
A magyarországi ügynökügyek legutóbbi történései ismét alkalmat szolgáltatnak arra, hogy elgondolkodjunk arról, miről is szól ez az egész, és kinek mi a célja az ügynökügyek felszínre hozásával, vagy további elleplezésével. Közeledtek egymáshoz a parlamenti pártok egymástól eltérő álláspontjai, a politikai szereplők is átérezték azt, hogy elfogyott a türelem, a nyilvánosság tovább már nem halogatható.
Emlékezés Auschwitzra, ellenérzések Izraellel szemben
Miközben az EU parlamentje, hatvan évvel a borzalmak után határozatot fogadott el a holokausztról, az egyesülő Európa egyre kevésbé tekinti legitim államnak Izraelt. Az Unió aligha tud megküzdeni az antiszemitizmussal, ha a zsidó államot továbbra is a legsötétebb színekben mutatják be a közvélemény előtt.
Nagy vihar dúl a prágai hitközségben. Az egyik csoport szerint Tomáš Jelinek hitközségi elnök túl agresszív, túl politikus és szekuláris. Ráadásul – állítják a bírálók, – „kiszolgáltatta” a hitközségi tagok nevét, címét és e-mail elérhetőségeit egy pr-ügynökségnek. Jelinek és csapata szerint kritikusai nem bírták elviselni, hogy nem az övék a hatalom, és többet költöttek építészeti tervekre, mint a holokauszt-túlélők igényeinek a kielégítésére.
Képzeljük el, hogy Izrael soha nem is létezett volna. Eltűnnének-e az öngyilkos merénylők burjánzásának az okai, eltűnnének-e a gazdasági bajok és eltűnne-e a politikai elnyomás? Lenne-e a palesztinoknak független államuk? Szeretné-e Amerikát a muzulmán világ, ha megszabadulna terhes szövetségesétől? A válasz persze, hogy nem. Hiszen Izrael egyáltalán nem a feszültségek forrása, sőt: több antagonizmust tart kordában, mint amennyit okoz.
„Jobb egy demokrácia, amely gyűlöli a zsidókat…”
...mint egy diktatúra, amely szereti őket” – fogalmazta meg provokatív alaptételét Budapesten tartott előadásában Natan Saranszki, egykor a leghíresebb szovjet „refuznyik” (kivándorlási engedélyért harcoló zsidó), aki kilenc évet töltött szovjet börtönökben és lágerekben.
„Valahogy ez a világ túl laza lett, különösen amióta van internet, azóta az emberek úgy gondolják, ha nem jön be nekik valaki, akkor majd 'lőnek' más valakit a neten...”
"Több a keresztény, mint a zsidó"
A Szombat, a Bálint ház és a MAZSIKE hírlevelét olvasóknak talán ismerősen cseng a neve: Györgyi asszony. Alacsony, filigrán hölgy, kortalan jelenség. Rövid, szőke hajú, tekintete élénk. Fehérrel kombinált sötétkék ruhája rendezettségről tanúskodik. Az asztal terítve, porcelán csészében tea gőzölög, üvegtálban aprósütemény és csokoládé.
A nemrégiben bemutatott Sorstalanság sokaknak tetszett, sokaknak pedig nem. A magyarországi kritikák többsége elutasító volt, míg a külföldi kritikák megoszlanak, mindenféle véleményekkel találkozhatunk, a dicsérettől egészen a legkeményebb kritikáig. Nem kívánunk igazságot tenni, hiszen a műkritika szubjektív műfaj.
Thane Rosenbaum író, esszéíró és jogász, egyetemi tanár. Számos regényt írt. A The Golems of Gotham (2002) a San Fransisco Chconicle listáján a száz legjobb regény közé került, s rövidesen magyarul is megjelenik. Second Hand Smoke című könyve a National Jewish Book Award döntőjének résztvevője volt 1999-ben. Novelláskötete (Eliyah Visible), melynek címadó darabját itt közöljük, a legjobb amerikai-zsidó próza díját kapta 1996-ban.
„Amíg egy embert bárhol a világon le lehet szedni egy buszról…”
Február 20-án, néhány nappal a Sorstalanság világpremierje után, a Szombat vetítést szervezett a Művész moziban, melyre a film rendezőjét, Koltai Lajost is meghívtuk, hogy a film után feltehessük kérdéseinket, hasonlóan a kétszáz fős közönséghez. Alig kezdődött el a vetítés, az „első filmes rendező”, a világhírű operatőr már feltűnt a mozi előcsarnokában.
„Nem a vér közössége köt össze bennünket“
Lichtmann Tamás Pap Károly monográfiáját, ahogyan a Múlt és Jövő kiadó számos más könyvét, nem méltatta figyelmére a kritika. Ez bizonyos esetekben valóban érthetetlen, hiszen a kiadó olyan fontos szövegeket jelentetett meg, mint Georges Perec, Jean Améry, Tadeusz Borowski, vagy Edmond Jabés írásai. Ezt a hiányt csak a magyarországi világirodalmi kritika rossz állapotával magyarázhatjuk.
Május
Hittük volna? Hogy mértékadó európai napi- és hetilapok, világnézetükre nézve inkább baloldali-liberálisak mint nem, arról cikkeznek, hogy mégiscsak igaza volt George W. Bushnak? Hogy az amerikai elnököt Szaddám Huszeinnél is nagyobb veszélynek tartó antiglobalista Le Monde olyanokat írjon, hogy „a Közel-Kelet mozgásba lendült, ez Bushnak köszönhető”? Az International Herald Tribune szerint Európában most „azok gondolkodása is megváltozni látszik, akik eddig a Bush-adminisztrációra mint ostoba és veszélyes erőre tekintettek”. Hogyhogy? Mi történt? Utoljára a Központi Szoclib Üzenet ugye Európa-szerte az volt, hogy a világnemzeti-népuralmista W. pontosan tudta, hogy Bagdadnak nincs vegyi és biofegyvere, ezért jól belehazudott a világ szemébe, hogy a Halliburton/az olajlobbi/Izrael érdekében lerohanhassa az emberi jogilag talán kis kihívást jelentő, de kifelé ártalmatlan Irakot. Aztán hirtelen minden megváltozott.
II. János Pál - "a zsidók pápája"
„Mivel tehát ily nagy a keresztények és a zsidók közös lelki öröksége, e Szent Zsinat ajánlja és támogatja a kölcsönös megismerést és megbecsülést. (…) Ezenkívül az Egyház (…) megemlékezvén a zsidókkal közös örökségről, nem politikai megfontolásoktól, hanem evangéliumi vallásos szeretettől indítva fejezi ki sajnálatát a gyűlölet, az üldözések és az antiszemita megnyilvánulások miatt, bármikor és bárki részéről érték a zsidókat…”
A New Jersey-i Rutgers Egyetemen érkezésemkor palesztin és zsidó diákok zajos tüntetése fogadott, akik „Rasszista Izrael” és „Háborús bűnösök” táblákat lengettek. Mögöttük a Neturei Karta fekete kaftános ortodoxai sorakoztak, akik az „istentelen cionista entitás” elpusztítására buzdítottak. A tanárok – feltehetőleg egy hajdani izraeli professzor vezetésével – e-mail-ben tiltakoztak, amiért a „náci, háborús bűnös állam” képviselője felszólalhat. Itt történt, hogy az egyik „megszállásellenes” zsidó diák egy habos tortát vágott az arcomba, „Fejezzétek be a megszállást!” felkiáltással. A tüntetőkkel szemben több száz, nem kevésbé hangos Izrael-párti zsidó diák vonult fel, akik igyekeztek mindenért visszavágni. Amikor a tortaincidens után visszatértem, a teremben olyan robbanásveszélyes légkör uralkodott, hogy a palesztinpártiak jobbnak látták elállni tervüktől – az előadás lehetetlenné tételétől.
Holokausztmúzeum – a tragikomédia sokadik felvonása
2004 áprilisában ünnepélyesen megnyílt a Holokausztmúzeum, ám a hosszadalmas hercehurcák miatt nem a tervezett, nagyszabású, állandó kiállítással, hanem egy ideiglenes – noha a körülményekhez képest színvonalas – installációval. Most, egy évvel később, ismét zavaros a helyzet: az állandó kiállítás ügyét menedzselni hivatott programiroda a beérkezett pályázatokat úgy bírálta el, hogy abból sok minden kiolvasható, csak nem az ügy iránti elkötelezettség.
Március 28-án – a Marom ifjúsági egyesület kezdeményezésére – első ízben ültek le egymással eszmét cserélni a magyarországi zsidó vallási irányzatok képviselői. Több mint kétszáz fős közönség élénk érdeklődésétől kísérve szólt a jelenlévőkhöz Kelemen Katalin, Balázs Gábor, Köves Slomó, Radnóti Zoltán és Lózsy Tamás.
Kis János 1943-ban született Budapesten. Szülei kommunisták voltak. Édesapja és két anyai nagybátyja koncentrációs táborban pusztult el. Általános iskolásként négy évet az orosz tannyelvű Gorkij Iskolába járt. 1962-ben érettségizett a híres Radnóti Miklós Gimnáziumban. 1967-ben, az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán, Márkus György tanítványaként szerzett filozófusi diplomát.
A www.baloldalifront.hu március 24-i felhívása ismét az örök és megingathatatlan butaság szép példáját produkálta ( Védjük meg a palesztinokat és az ellenálláshoz való jogukat! – Felhívás a palesztinai szolidaritási delegációra). Az elmúlt néhány hónap eseményeiről az ifjú kommunisták láthatólag nem értesültek, így tovább folytatják bősz harcukat Izrael, az Egyesült Államok, a kapitalizmus, a józan ész és a magyar nyelv szabályai ellen. Az utóbbi kettő esetében jelentős sikerrel. Kiáltványuk egyrészt roppant szórakoztató, azonkívül álhumanista és álszent, aztán pedig olyan mértékű tájékozatlanságot mutat, hogy úgy gondoljuk, olvasóinknak meg kell ismerniük ezt a kis „remekművet”.
Ki itt betérsz, hagyj fel minden reménnyel?
Sokan mondják, a betérésről beszélni „lejárt lemez”, ezért nem nyilatkoznak. Mások szerint állandóan őket találják meg, ha ilyesmiről érdeklődnek, ezért nem hajlandók rá. A legtöbben azonban indoklás nélkül utasítottak el, bár az okokról van némi sejtésem. Valóban ennyire tabutéma lenne?
A betérés, csatlakozás lehetősége a zsidósághoz – ékesen cáfolja a zsidóság fajvédő jellegét és egyáltalán a zsidóságnak fajként való minősítését. Ez egyértelmű, és értelmes antiszemita ezen nem is vitatkozhat.
Érthető módon többet tudunk a különféle okokból hitüket elhagyó zsidókról, mint azokról, akik betértek a judaizmusba. Holott az utóbbiak között legalább annyi neves személyiséget találhatunk, mint az előzőek között. A legismertebb példák – mint Cippora és Rut – a bibliai kor vagy a posztbiblikus kor szülöttei voltak (Onkelosz, Hillel híres pogánya). Ám a betérések története végigkíséri a zsidó történelmet.
Memoár a Kasztner–SS tárgyalásokról
A Szombat olvasói már egy tavalyi számból (2004. május) tájékozódhattak Szilágyi Ernő megjelenés előtt álló memoárjáról, s korábban rendkívüli személyéről is. Szilágyi a Kasztner-stáb tagjaként részt vett az SS-szel folytatott tárgyalásokban, hogy aztán – már a háború után – örök időkre otthagyja a cionista mozgalmat.
Április 8-a, délután négy óra. Ötszobás lakás, modern íróasztal, telefon, klubszékek, elektromos világítás, szivarfüst, tárgyilagosság. Azonkívül két úr a Hotel Astoriából: ismerősünk, a jól táplált Haupsturmführer és mellette egy új arc: egy ártalmatlan, vidáman nevetgélő Obersturmbannführer. A zsidó politikus is jelen van, rajta kívül pedig az egyik barátja, a legközvetlenebb munkatársa.
Június
„Ha valaki kritizálni meri a hűbérurat, a hűbéresek egységbe tömörülnek”
Feszült hangulat jellemezte a Mazsihisz június 10-én megtartott rendkívüli képviselő-testületi ülését, amit a megjelentek rövid időn belül zárt üléssé nyilvánítottak, kizárva az újságírókat, illetve az ifjúsági és egyéb hitközségen kívüli szervezetek hozzászólási joggal rendelkező meghívottjait. Mielőtt azonban erről szavaztak volna, személyeskedő, olykor minősíthetetlen hangvételű vita bontakozott ki a rendkívüli közgyűlés legitimitásával kapcsolatban, ami egyes résztvevők elmondása szerint a zárt ülésen csak tovább fokozódott.
Június 19-től 22-ig Fidesz delegáció járt Izraelben, élén Orbán Viktor elnökkel. A küldöttség tagja volt többek közt Németh Zsolt, a Parlament külügyi bizottságának elnöke, Martonyi János volt külügyminiszter, Fónagy János a párt VII. kerületi képviselőjelöltje és Hóvári János, volt izraeli nagykövet. David Admon nagykövet az utóbbi időben támadások kereszttüzébe került, s az volt ellene az egyik fő vádpont, hogy eladósodott, s ezért diplomáciai feladatait elhanyagolva saját üzleti ügyeit intézi Budapesten.
Nemrég zajlott le a fasizmus ellen aratott győzelem 60. évfordulójának ritualizált moszkvai ünnepe. A gigantikus katonai parádén az ex-Szovjetunió összes unalomig ismert „győzelmi” jelképe, a sarló és a kalapács, a vörös csillag, azaz a szovjet katonai imperializmus ismert attribútumai voltak láthatók. A gyerekkori kötelező ünnepélyek, az előírásos április negyedikék, május elsejék és november hetedikék hangulatát idézték vissza ezek a moszkvai képek. Az obligát vörös nyakkendőt, a rajvezető „pajtást”, a párttitkár „elvtársnőt” a tanári karból, az orosztankönyvet, benne az erdőben sétáló Lenin elvtársról és a vele oly felszabadultan beszélgető, ettől üdvözülten megilletődő kisgyerekekről, a kötelező didaktikus tréninget arról, hogy „felszabadultunk”.
Elengedtük a kezüket. Nem voltunk hozzá elég bátrak, és nem voltunk hozzá elég erősek, hogy megtartsuk, és közöttünk tartsuk őket. Engedtük, hogy a gonosz erősebb legyen, mint mi. Engedtük magyarként, engedtük szlovákként, engedtük csehként, engedtük európaiként. Tisztelt emlékező közönség! Az antikvitásban született és a reneszánszban felvilágosodását, nagyszerű tündöklését élő Európa a XX. századra bemocskolta magát. Engedte, hogy legszebb álmai bemocskolódjanak.
Másfél millió ember – ma már tudjuk, hogy ennyien voltak. Örmény férfiak, nők és gyerekek, akiket az akkori török kormányzat utasítására, de legalábbis egyértelmű jóváhagyásával, tudatosan, szisztematikusan, kifejezetten etnikai tisztogatás céljából, egy 1915 és 1918 közötti, valójában 1922-ig elhúzódó gigantikus pogrom keretében lemészároltak.
A pályázat elbírálása jogsértő volt
Döntést hozott a Közbeszerzési Döntőbizottság a Holocaust Dokumentációs Központ és Emlékhely (közkeletű nevén: a Holocaust Múzeum) leendő állandó kiállítása ügyében. A döntés helyt adott a Rajk László nevével fémjelzett Mafilm Szcenika panaszának, amely az állandó kiállítás bírálóbizottsága eljárásának inkorrekt voltát kifogásolta.
A BZSH (Budapesti Zsidó Hitközség) május 19-én tartott közgyűlésén a küldöttek szinte ellenszavazat nélkül fogadták el a 2004. évi zárszámadást és a 2005. évi költségvetést. Nehéz esztendőre kell számítani – jelezte Zoltai Gusztáv, aki szerint a csökkenő állami támogatások miatti rossz gazdasági helyzet még felelősségteljesebb, ésszerűbb munkát követel. Az elmúlt évi költségvetés tervszámait nagyjából sikerült megtartani, a váratlan kiadásokat és hiányokat – ilyen volt a biztonsági szolgálat fenntartása, a Kozma utcai temető új parcellájának megnyitása, a szociális otthon kihasználatlansága miatt csökkentett állami normatíva, vagy a Joint által a népkonyhától megvont ötszázezer dolláros támogatás – ugyancsak előre nem látható, sikeres ingatlanértékesítések kompenzálták.
Sayfo Omar, a Magyar Demokrata szerzője úgy döntött, hogy górcső alá veszi a kereszténység közel-keleti helyzetét. Természetesen esze ágában sincs vizsgálódni a muzulmán országokban (hiszen a kép nem lenne túl biztató), az egyetlen közel-keleti ország, amely ebből a szempontból érdekli, Izrael ( A Szentföld üldözöttjei – Az izraeli politika lassan elűzi a keresztényeket Palesztinából – május 11.). Természetesen Sayfo Omar nem habozik felsorolni az izraeli üldözések bizonyítékait. Az egész írást, amely hemzseg a tévedésektől, kihagyásoktól, fölösleges végig elemezni, csak néhány különösen érdekes részt ragadnánk ki.
A magyar-zsidó önreprezentáció legújabb formája virtuális térben zajlik. A vallási közösségek honlapjain kívül olyan portálok is fel-felbukkannak, amelyek célja a kortárs kultúra közvetítése illetve a közösségépítés. Ennek a hogyanját és mikéntjét vizsgáljuk két-két honlapon.
Kevéssé ismert történet a zsidók részvétele a Hollywood lepusztultabb oldalági rokonának tartott pornófilmkészítésben. Talán szeretnénk úgy tenni, mintha az X kategóriás filmek gyártásából nem vették volna ki részüket, holott letagadhatatlan, hogy a világi zsidók aránytalanul nagy számban szálltak be (és közreműködnek ma is) az amerikai szexfilmek előállításában.
Ezt a szöveget egyéves svédországi ösztöndíjam inspirálta, a stockholmi Paideia Intézet hallgatója voltam. Az intézet szellemisége segített észrevennem és megfogalmaznom, mi az, amitől úgy érzem, hogy a „zsidó reneszánsz”-ról szóló, halkuló ujjongások hátterében egyre láthatóbbá lesz a magyar zsidóság mélységesen mély válsága, önismeretének majdnem teljes hiánya, bizonytalansága, félelmei.
Hogy áll a háború? – Ciszjordánia
A fegyveres konvoj mozgásba lendült. A sofőr felszólította az utasokat, hogy mindenki üljön le, ha máshol nincs hely, valakinek az ölébe. Csak az ablakok alsó része volt golyóálló üvegből. Az álló utasok életéért nem kezeskedhettek. Elöl ültem egy tizenhat év körüli lány mellett, aki útban volt a telepe felé, és mélyen az úti imájába merült. Minden kanyarban egymásnak dőltünk. Sajátos feszültség áradt belőle. Nem azért, mert lőhettek ránk, azt megszokja az ember, hanem mert én ültem mellette. Rossz előjel, a halál angyala – miért is ne? Valaki, aki magára vonta Isten haragját, és akárcsak Jónást, ki kellett vetni a hajóból, hogy a hajó megmenekülhessen.
„Nincs olyan sok hívő zsidó olvasóm”
Arnon Grunberg 1971-ben született Amszterdamban, német származású zsidó szülők gyermekeként. Némi téblábolás és helykeresés, a gimnáziumból való kirúgatása és alkalmi munkák után 23 évesen jelent meg első regénye ( Uborkaszezon, magyarul kiadta a JAK–Osiris), amellyel példátlan villámkarriert futott be a holland irodalomban, és mindjárt a legnépszerűbb szerzők közé emelkedett. Fantasztikus munkabírású író, egymást sűrűn követő regényei mellett színdarabot, novellát, verset, esszét és számos cikket publikál.
Szeptember
A zsidó állam sorsát figyelve megállapítható, hogy mintha a megvalósulás ténye kioltotta volna az azt megteremtő lázas vágyat. Vagy legalábbis az új nemzetet teremtő és a múlttal végképp szakítani óhajtó forradalmi ideológia vált maga is történelemmé, s a história egyre inkább beágyazza Izraelt a zsidó történelem szokásos menetébe.
A legalább 56 halálos áldozatot követelő londoni terrortámadások után az európai vezetők ismét fogadkoznak, hogy szigorú biztonsági intézkedéseket hoznak. Mostantól arra kell számítanunk, hogy hosszabb ideig archiválják telefonos és internetes kommunikációnk nyomait és még a vallásgyakorlás helyén is kukkolhatnak a titkosszolgálatok.
Májusban, a véletlen folytán, két ízben jártam Németországban. Először az Európai zsidó jövő, vagy múltfeldolgozás? címmel megrendezett 6. Nürnbergi Írótalálkozó, a hónap végén pedig a berlini Magyar Házban tartott Hazatérés 1945–2005 című rendezvénysorozat irodalmi estjének meghívottja voltam.
Kelet, Afrika – anziksz a Sínairól
Sharm El-Sheikh környékét állítólag a hetvenes évek legelején fedezték fel maguknak azok a hatvannyolcas fiatalok, akik világforradalmi kísérleteik kudarca után kivonultak az európai hadszíntérről. Rossz esetben a Lumumba Egyetemen kötöttek ki, ám sokan, az ideális életkörülmények után kutatva (napfény, egzotikum, illetve olcsó tudatmódosító szerek) szabadegyetemek kommunáiban, buddhista asramokban, vagy a Sínai partvidékén találták magukat.
„Hol szamárpad van, ott rendes ember abban ül”
Történelem szakos tanár, újságíró, író. 1991-től a Népszabadság munkatársa, majd főmunkatársa. Számos irodalmi díj kitüntetettje. Könyvei az utóbbi tíz évben folyamatosan jelennek meg. Néhány cím: Íz-lelő (1993), Rötúr (1993), Elindulni három nővel (2000), Az elhagyott falu (2001), A zongora helye (2001), Kezdőbetűk (2002), Haláltánc (2002).
Horváth Gábor nem kedveli Busht, amivel nincs egyedül, de a magánügye. S bár felmerül bennünk a kérdés, hogy valaki, aki ennyire nem szíveli Amerikát, miért lesz washingtoni tudósító, de az Egyesült Államok iránti berzenkedése még mindig magánügy – egészen addig, amíg képes felülkerekedni rajta. Viszont már értetlenül állunk az előtt, hogy a londoni merénylet árnyékában sem képes lemondani egy kis vagdalkozásról, s ráadásul már-már átveszi a szélsőjobb és a szélsőbal összeesküvés-elméleteit.
Közeleg Ros hasana, a zsidó újév, a zsidó hagyomány szerint a világ teremtésének egyik lehetséges évfordulója. Nem sokkal azután, Szimhat Tora-kor, ismét elölről kezdjük olvasni a Tórát, a teremtés történetével kezdve. A zsidó hagyomány igen jelentős terjedelemben foglalkozik a teremtés történetével és körülményeivel. Már magában a Bibliában is két, egymástól csaknem független teremtéstörténet szerepel (Gen. 1:1–2:4a illetve 2:4b–24), és ezt a rabbinikus hagyomány még számtalan történettel, magyarázattal egészíti ki.
Csak egy író van. Egyazon fa ágai vagyunk mind. Annyi a megírandó történet, hogy amikor áramolni kezd benned egy könyv, az azért van, mert az Isteni Szerző beléd plántálja a mesét. Írnoka lévén, nagy tisztelettel kell viselkedned az Isteni Szerző iránt. Nekem az a szerencse jutott osztályrészemül, hogy egy életen át ága lehettem annak a fának. Egyetlen ága csupán.
89 éves korában, otthonában elhunyt Saul Bellow, Nobel-díjas amerikai-zsidó író. Az élet értelmét kutató regényhőseinek metsző, könyörtelen, fekete humorral átitatott ábrázolása új lendületet adott az amerikai regény XX. századi fejlődésének.
A vallás, mint az egyik legalapvetőbb emberi szükséglet, rendkívül alkalmas mind a tartalmas bezárkózásra, mind a képesség és szorgalom által meghatározott, nyitott típusú fejlődésre. A beépített megoldóképletek segítségével mindent élhetővé és megmagyarázhatóvá tesz – akár a legmegrázóbb drámai mozzanatot, a szenvedést is –, hasonlóan más nagy eszmei, ideológiai és fogyasztói szervező rendszerekhez. Eszmei értelemben – és kifejezetten nem történelmi szempontból – két jelentős tapasztalatot eredményezett a nyugati típusú vallásgyakorlat.
Estéről estére idén is megtelt a körúti kis mozi. Néhány filmre alig lehetett beférni, már egy nappal előbb elkeltek a jegyek. A megnyitón még a galériára is jutott néhány néző, ők hely hiányában kazettáról nézhették meg A vízenjáró című filmet a vetítéssel egy időben. Olyan alkotások is szerepeltek a programban, amelyekről sokat írtak a nemzetközi sajtóban, s amelyek fesztiváldíjakat is kaptak. A kritikusok az izraeli film megújulásáról beszélnek, ám a hazai forgalmazókat a lelkes nemzetközi fogadtatás sem győzi meg arról, hogy érdemes lenne megvenni néhány izraeli filmet.
„A jó hírek általában váratlanok”
Július 18-án, a jeruzsálemi államelnöki rezidencián a 28 éves Tarbay Dávid vehette át Moshe Kacavtól az izraeli irodalmi élet egyik legrangosabb kitüntetését, az elnöki díjat. Az elismerést második regényéért kapta, amely héberül Sztalker, magyarul Eklipszis címen jelent meg. Dávid Budapestről vándorolt Izraelbe a 90-es évek elején. A kitüntetés kapcsán Tel-Aviv melletti, Ramat Gan-i otthonában beszélgettünk.
Október
„Ma nincs fasiszta párt a parlamentben”
1941-ben született Budapesten. 1966-ban az ELTE BTK-n diplomázott filozófiából. Az MTA Filozófiai Intézetének tudományos segédmunkatársa, majd politikai okból eltávolítják. Lukács György és Márkus György doktorandusza. 1972-ben foglalkoztatási és publikációs tilalom alá helyezik, disszertációját csak 1989-ben védheti meg. 17 évig szabadfoglalkozású fordító és szerkesztő. 1983 után megszakításokkal több éven át kutat és ad elő amerikai egyetemeken.
Az utolsó izraeli katona távoztával boldogságban úszó palesztinok ezrei vették birtokba azokat a gázai területeket, ahol néhány napja még a zsidó lakosok házai álltak. A BBC szeptember 12-én este sugárzott adásában a tudósító maga is lelkesen rohangált föl s alá a tengerparton, csillogó szemű kamaszok örvendező szavait hallgatva. „Ez a szabadság napja a palesztinok számára” – összegezte mondandóját, s katarzisként „a számukra eddig elzárt tengerparton” önfeledten fürdőző fiatalok képeit láthattuk.
A tiltakozások és ami mögöttük van
Egyesek egy ideje már élnek a gyanúperrel, hogy a telepeseknek az egyoldalú kivonulás elleni élénk tiltakozása mögött valójában sokkal több rejlik, mint a hatnapos háborúban megszerzett területekről való lemondás egyszerű visszautasítása.
A. B. Jehosua a Nyári Zsidó Fesztivál idején érkezett Budapestre, a Múlt és Jövő könyvkiadó által megjelentetett, A személyzetis küldetése című regénye bemutatójára. Ebből az alkalomból készített vele interjút a Magyar ATV Televízió. Az alábbiakban az interjú bővített változatát közöljük.
Stockholmnak, a városnak, ahol majd egy évig laktam, egyik jó tulajdonsága, hogy olcsón át lehet innen hajózni Helsinkibe és a balti kisállamok fővárosaiba, Tallinnba és Rigába, hála a skandináv alkoholturizmusnak. Én is így utaztam, a Balti-tengeren, egy alkoholhajón, a tél közepén, Stockholmból Rigába egy éjjel. Körülöttem csak a sötét ég és a sötét tenger, a csillagok csak arra jók, hogy láthatóvá tegyék a sötét, néma végtelenséget, hogy fényükben szemlélhetővé váljék a végtelen univerzum ásító unalma.
Vihar a zágrábi zsidó közösségben
Június óta folyik a nyilvános sárdobálás: a jelenlegi zsidó vezetőket elődeik korrupcióval vádolják, a horvát sajtóban névtelen levelekről és komoly fenyegetőzésekről lehet olvasni.
Néhány hónappal ezelőtt egy hollywoodi díszlettervező érkezett Budapestre, hogy Párizsra emlékeztető helyszíneket keressen. A város kiszemelt pontjain lecövekelt, és 80 méteres sugarú köröket húzott maga körül: itt fog forgatni Mr. Spielberg. A körbe eső üzleteket kibérelték, az utcákat lezárták, az autókat elszállították, és mire Spielberg megérkezett, csak annyit kellett mondania: „Azt a sarkot szeretném látni a háttérben!”
„Mi csak a tudásunkat, segítségünket, kedvességünket tudjuk felajánlani…”
Fritz Zsuzsannát, a Bálint Ház nemrég kinevezett új igazgatóját – korábban programigazgatóját – eddigi tevékenységéről, a zsidó közösségi életről és jövőbeli terveiről kérdeztük.
Sokéves huzavona után visszakerül a Budapesti Zsidó Hitközség tulajdonába a Rumbach utcai zsinagóga, amelyet 1984-ben hárommillió forintért adott el az akkori hitközségi vezetés. (A Magyar Izraeliták Országos Képviseletének akkori főtitkára Seifert Gézáné volt, aki e sorok írójának azt mondta, a zsinagógát az ő tudta nélkül adta el az akkori elnök, Bárdi Dezső.
Magyar Nemzet, augusztus 16. Nincs rosszabb párosítás, mint amikor a rosszhiszeműség keveredik a tudatlansággal, ahogyan a Magyar Nemzet Sitkei Levente által jegyzett vezércikkében is (A cionizmus vége).
A hagyomány szerint Ros Hasanakor három könyvet nyitnak az Égben, az elsőbe kerülnek az igazak, a másodikba a gonoszak, és a harmadikba az „átlagosok”, akiknek még van lehetőségük arra, hogy jom kippurig megbánják bűneiket. A Tóra szerint Mózes ezen a napon hozta le az újból elkészült kőtáblákat, az Örökkévaló megbocsátásának jeleként. Az alábbi talmudi aggádák, és a Maimonidesz munkájából származó részletek a megtéréssel, a bűnbánattal, a bűnbocsánattal foglalkoznak.
Két odüsszeia, avagy meditáció a remény hiányáról
A felvilágosodás dialektikája című könyvükben Max Horkheimer és Theodor Adorno, a neves szerzőpáros nem kevesebbet állít, mint hogy a modern kultúrát megteremtő fő civilizációs erő nem más, mint a rejtélyes előli menekvés. Az ember csak úgy léphet ki a természet világából, ha felszabadítja magát a rejtélyek hagyományos birodalma, azaz a mítoszok alól.
A jazzmuzsikusok legtávolabbi ősei kezdetleges ütőhangszereken játszottak, s bár egy mai dobfelszerelésre pillantva nemigen rekonstruálhatók az afrikai törzsi hangszerek, mégis közhely, hogy a dob a műfaj legrégibb hangszere. Jelenleg is elemi része a legtöbb jazz-zenekarnak, combónak és big bandnek egyaránt. Art Blakey, a poliritmikus dobstílus egyik nagy mestere egyszer azt mondta: minden jazzegyüttes annyit ér, amennyit a dobosa ér. A fogalmazás persze kissé túlzó és sarkított, de van némi valóságalapja.
November
Nemrég tértünk vissza a napfényes Tunéziából, melyet oly sok kelet-európai turista keres fel, hiszen meglepően alacsony összegért teljesen más égtájon érezheti magát. Ez a másik világ azonban tényleg máshol van, s ha az ember elszakad a kar- és bokaláncos, strandpapucsos lengyelek és oroszok, csehek és magyarok vízipipára és bőrárura vadászó, bazározó népétől, érdekes megfigyelésekre tehet szert. A diagnózis egyáltalán nem optimista, s főleg politikailag nem korrekt. A multikulti nem olyan szép, ha közelebbről megismerkedünk vele.
Izrael és a zsidók az arab tévéműsorokban
A washingtoni székhelyű Middle East Media Research Institute (MEMRI) rendszeresen szemlézi és fordítja angolra az arab és iráni média híreit, tudósításait, kommentárjait. Célja, hogy a nyugati világ első kézből tájékozódhasson: miről mit mondanak, hogyan kommunikálnak a nyelvi akadályok miatt elzárt és megközelíthetetlen arab-iszlám világban.
Ez év október 10-én Joszi Belilin volt izraeli külügyminiszter és Jasszer Abed Rabo volt palesztin államminiszter vendégeskedett a Közép-Európa Egyetemen. A két férfiú a nevükhöz fűződő genfi egyezményt népszerűsítette az egyetem hallgatói és oktatói előtt.
„Az állam ne egy ponton tartsa a kapcsolatot a zsidósággal”
Olti Ferenc, az Inter Európa Bank ügyvezető igazgatója, a Veszprémi egyetem informatikai rektorhelyettese, 2003-ig a Mazsihisz alelnöke, azóta jó kapcsolatokkal, befolyással rendelkező „független zsidó közéleti személyiség”.
Pszichológiai értelemben vett identitásunk egész életünk során alakul, változik, fejlődik, alakulásának legfontosabb állomása azonban általában a serdülőkor. A legtöbben először ekkor keresik és határozzák meg tudatosan a helyüket a világban és másokhoz való kapcsolódásukban. Identitásérzésünk akkor válik erőssé, amikor a saját magunkról alkotott sokféle érzésünk, gondolatunk egyrészt a magunk számára egy integráns egész képét adja, a folyamatosság és a belső összhang élményét nyújtva, másrészt, amikor ez az én-fogalom a másokkal való kapcsolatainkban is megjelenik és azzal valamiképpen egyensúlyba kerül.
Ezt a kérdést tettem fel olyan fiataloknak – és kevésbé fiataloknak –, akik valamilyen zsidó jelképet viselnek magukon medálként vagy bárhogy.
– Hogyhogy miért? – szólt a kapásból adott válasz, és a csodálkozó tekintetek mögött láttam a gondolatot: micsoda hülye kérdés!
Aki szemből rámnéz, látja, hogy mindig egy ezüst kéz fekszik a mellemen. Fekete szíjon lóg, ami alig látszik, mert én mindig fekete ruhát hordok. Kérdezik: Minek öregítem magam? Vagy papos benyomást akarok kelteni? Egyik sem. Csak nem szeretek átöltözni. A fekete mindig, mindenhova jó, talán kicsit elegáns is. Ámbár mindig minden lóg rajtam. Az elég nagy ezüst kéz is.
„Az asszimiláció a holokauszt után is folytatódott”
1946-ban született Zalaegerszegen. Pszichológus. Az egyetem elvégzése után rövid ideig a Magyar Rádió és Televízió Tömegkommunikációs Kutató Központjában dolgozott. Több mint harminc éve dolgozik az MTA Pszichológiai Kutatóintézetében, ahol egy társadalom-lélektani problémákkal foglalkozó kutatócsoport vezetője. Néhány éve pedig a Pécsi Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kara Pszichológiai Intézetének tanára, ő vezeti az elméleti pszichoanalízis doktori programot. Identitás- és előítélet-kutatással, valamint a pszichoanalízis történetével foglalkozik.
Szinte semmivel nem értettem egyet, amit a zsidóságról vagy Izraelről írt, s olykor, ha politikai ellenfeleivel viaskodott, amit gyakran megtett élete utolsó másfél évtizedében, akkor sem tudtam maradéktalanul magaménak érezni a stílusát, mert hajlamos volt sommásan ítélni, egybemosni nemzeti gondolkodást és nacionalizmust, konzervativizmust és maradiságot.
A jobbik.net szerzői egy nekrológnak álcázott gúnyiratot adtak közre Simon Wiesenthal halálának apropóján. Az „admin” nevű szerző által összehozott „szöveg” ellen az a fő kifogásunk, hogy nekrológnak álcázza magát. Nem kötelező senkiről sem nekrológot írni, de ha valaki ilyenre vállalkozik, az tartsa be az alapvető szabályokat – vagy pedig ne álcázza írását nekrológnak. Az alábbi szöveg ugyanis nemcsak a halottgyalázás fogalmát meríti ki, hanem a nekrológ műfaját is megszentségteleníti.
Karl Abraham és az Engesztelőnap pszichoanalitikus értelmezése
A következő oldalakon olvasható írás Karl Abraham (1877–1925) berlini pszichoanalitikus munkája. Abraham, az alapító Sigmund Freud és Ferenczi Sándor mellett a pszichoanalízis első nemzedékének egyik legkiemelkedőbb alakja volt. Brémában született egy hagyományhű zsidó család második fiúgyermekeként. Hazulról elkerülve elhagyta a vallásgyakorlatot, a zsidóság azonban – mint azt a jelenlegi írásból is láthatjuk – továbbra is foglalkoztatta. Ebből táplálkozhat a monoteizmus keletkezése iránti érdeklődése is, melynek egyértelmű jele a tudománytörténeti szempontból mindenképp jelentős, 1912-ben publikált Echnaton-tanulmány – Amenhotep IV. (Echnaton). Pszichoanalitikus adalék személyisége és a monoteista Aton-kultusz megértéséhez –, mely témáját tekintve Freud Mózes-tanulmányát előlegzi meg.
Folyóiratunk olvasói számára ismertek Reik korábbi tanulmányai a „Couvadéról” [1914] és a „Pubertásrítusokról” [1915–16]. Ezeket a szerző két további, eddig kiadatlan dolgozatával együtt – melyek címe Kol Nidré [1919] és A sófár [1919] – egy kötetben megjelentette. Ez a könyv a Valláspszichológiai problémák (1. rész) címet viseli. Az új – gondos szakirodalom- és forráskutatással megalapozott – tanulmányokban Reik a pszichoanalízis tudományának eszköztárát meglepő sikerrel alkalmazza a vallási rítus két sokat vitatott kérdésében. A következő oldalakon Reik kitűnő tanulmányaira fordítanánk a figyelmet, ugyanakkor azonban a szerző eredményeit illetően számos szükségesnek tűnő kiegészítéssel és kritikai megjegyzéssel élnénk, ezáltal járulva hozzá a zsidó Engesztelőnap és a hozzá kapcsolódó rítusok pszichoanalitikus megértéséhez.
Volt a falunkban egy igen lusta ember, mesélte Salamon rabbi, Nyisztornak hívták, szűcs volt, de olykor hetekig nem is fogott neki a cserzésnek, csak ült otthon és pipázott. Egyszer a mi rabbink, Benjámin, áldott legyen a neve, rendelt tőle egy bekecset. Nyisztor azt ígérte, hogy három hét múlva kész lesz a bekeccsel, de egy álló esztendeig nem akaródzott neki megcsinálni a bekecset.
Szokatlan és bátor vállalkozás Eichner András részéről, hogy megrendezte Solem Alechem Marienbad című darabjának jiddis nyelvű előadását. Noha a jiddis soha nem volt egyetlen nemzet hivatalos nyelve sem, a harmincas években még csaknem tizenegymillióan beszélték, s irodalmi művek, színházi darabok, filmek készültek ezen a nyelven. Az egykor virágzó jiddis kultúra szinte nyom nélkül eltűnt, ma már kuriózumnak számít. A Nyári Zsidó Fesztivál egyik legérdekesebb vállalkozása volt a jiddis nyelven íródott darab színpadra állítása.
December
Elkezdődött a zsidó rendszerváltás?
Az egyik oldalról a lubavicsi haszid mozgalom rabbijai és támogatóik által, az egyházi törvény keretei között alapított Egyesült Magyar Izraelita Hitközség döngeti a Mazsihisz kapuit, az egykori Status Quo Ante Hitközség örökébe lépve, a másik oldalról a nemzetiségi törekvésekkel fellépő magánszemélyek, akik összegyűjtve majd a szükséges ezer aláírást, létre szeretnék hozni a zsidó kisebbségi önkormányzatot, s a november végén tartott Párbeszéd a zsidóságról konferenciával a nyilvánosság elé lépő Zsidó Közösségi Fórum több meghívottja is éles kritikával illette a Mazsihisz hegemón képviseletét.
Párbeszéd a monológ helyett - Zsidó Közösségi Fórum
November 17–20. között, a Magyar Tudományos Akadémián tartott előadásokkal, szekcióülésekkel, vitákkal, a helyszínen és az A38 hajón tartott koncertekkel mutatkozott be több száz fős közönség állandó jelenléte mellett a Zsidó Közösségi Fórum.
Izraelben már régóta nem az a kérdés, hogy van-e szervezett bűnözés, vannak-e összefonódások a legmagasabb szintekkel, vannak-e megvesztegetések, véres leszámolások, maffiaháborúk, és a bűnüldözők részt vesznek-e mindebben.
Amint arról a sajtó beszámolt, néhány magyarországi zsidó személyiség az Országos Választási Bizottsághoz (OVB) fordult azzal a szándékkal, hogy a magyarországi zsidóság nemzetiségként történő elismertetése érdekében aláírásokat gyűjtsenek.
A svédországi zsidó kisebbség öntudatos nemzeti etno-kulturális csoportnak tartja magát, amely 1999 decembere óta különleges státust élvez a skandináv királyságban. Az egykamarás svéd parlament, a Riksdag ebben az évben fogadta el az Európa Tanács „Nemzeti kisebbségek védelmének keretegyezményé”-t.
Az európai B'nai B'rith tízezernyi tagjának képviseletében kb. 200 küldött vitatta meg az európai zsidóságot érintő legfontosabb kérdéseket: az európai „új” antiszemitizmus problémáját, az EU és Izrael – felhőtlennek egyáltalán nem nevezhető – kapcsolatát, a zsidó identitás erősítésének kérdéseit, különös tekintettel a közép- és kelet-európai országokra.
„A sakk nekem Magyarországhoz kötődik”
– A sakkvilág különösen macsó?
– Abszolút. Eleve külön versenyek vannak nőknek és férfiaknak. Én már ezt sem értem. Amikor az apu még régen föltette a kérdést, hogy ez tulajdonképpen miért is van így, még a kérdést sem értették.
„Nem bántam volna valami konok kis botrányt”
Sokan és sokat beszélnek a múltfeldolgozás szükségességéről. Született egy könyv, amely megteszi, amit lehet. Závada Pál A fényképész utókora című regénye írói számvetés a 20. századi Magyarország talán legnagyobb társadalmi drámáival, amelyek szereplőik személyes sorsát is alapvetően befolyásolják.
Persze, Magyarországnak az Európai Unióba való belépésével személyi igazolvánnyal is átjárhatóak lettek a határok, mégis: ahányszor csak átlépem Magyarország határait – s ez most, Kassára menvén, a festői Hidasnémeti felett sincs másképp –, valami bosszúsággal vegyes trianonfóbikus elkeseredettség fog el.
Jack Corn a lapszemlében a szovjet csapatok által a Baltikumban elkövetett bűnök számonkéréséről ír, azt kifogásolva, hogy szovjet háborús bűnösöket ritkán vonnak felelősségre.
Az Engesztelőnap az Ödipusz-komplexus ismertetőjegyeit viseli magán. Reik elemzése ennek elfogadásához vezetett bennünket. A szerző figyelmét azonban ismét fontos bizonyítékok kerülték el, amelyek nézetének helyességét támasztják alá. Kettőt kell ezek közül megemlítenünk, mivel ezek egyszersmind lehetővé teszik, hogy a szerző eredményeit kiegészítsük.
A hétköznapok fecsegése alatt tátongó szakadék
Harold Pinter kitüntetésével ismét meglepetést keltett a stockholmi bírálóbizottság. Mint oly gyakran a múltban – legutóbb egy éve Elfriede Jelinekkel – a Svéd Akadémia által odaítélt Nobel-díj idén is meghökkentette mindazokat, akiket egyáltalán érdekel az egymillió svéd koronával vagy 1,3 millió dollárral járó legrangosabb irodalmi elismerés sorsa. Harold Pinter neve fel sem merült az egyhetes késéssel kihirdetett elismerés esélyesei között.
A zsinagóga és a zsidóság egyik gyakori sztereotip ábrázolása a középkori keresztény képzőművészetben a lehajtott fejű nőalak, kezében néha tóratekercs, szemén kendő. A strassburgi székesegyházban található 13. századi alkotáson a nőalak arca szégyent, zavart tükröz. Ilyennek látta a kereszténység a zsidóságot – vaknak, amiért nem fogadta el a kereszténységet.
