Szombat / 2008. november 20.

Interjú Korányi Lászlóval, Magyarország Tel Aviv-i Nagykövetségének tudományos és technikai attaséjával

A Magyar Gárda és az egyéb fasisztának tekintett szerveződések nem kapnak túl nagy teret az izraeli héber és angol nyelvű sajtóban vagy a hivatalos körök gondolkozásában, de természetesen aggasztónak tartják ezeket a jelenségeket.

A magyar gazdasági életből, illetve a zsidó közéletből került magyar külügyi szolgálatba, ráadásul Izraelbe. Okozott-e ez utóbbi feszültségeket vagy éppen segíti a munkáját?

Érkezésemkor voltak már ismereteim és kapcsolataim az izraeli high-tech területén, ez mindenképpen segítette a munkámat. Sokszor érzem, hogy méltányolják a közös szakmai nyelv meglétét és a rokon szakmai múltat is. A magyarországi zsidó közéletben végzett tevékenységem viszont a szakmai munkában nem igazán érdekes, noha általában örülnek, ha kiderül, hogy ismerem a zsidó hagyományokat. Ezzel viszont egy kapcsolat elején nem szoktam előhozakodni

Mi tud az „átlag-izraeli” Magyarországról, és amit tud, mennyiben alakította a jórészt holokauszt-túlélő, idősebb generáció? Nem fűződnek-e többnyire negatív emlékek Magyarországhoz? Tudnak-e ezen Önök változtatni

Én sem a munkámban, sem a magánszférában nem az „átlag-izraelivel” találkozom. Utóbbi valószínűleg elég keveset tud Magyarországról. Ennek apró jele például, hogy úgy 15 évvel ezelőtt sokkal többen ismerték fel a magyar beszédet az utcán. Sajnos egyre kevesebben vannak életben a nagy magyar bevándorlási hullámokkal érkezettek közül. Akik viszont utazgatnak a világban, azok közül az elmúlt 15-20 évben sokan jártak Magyarországon, főleg a szokásos Prága-Budapest túracsomagok keretében – és szerencsére túlnyomórészt pozitív élményekkel tértek haza.

A holokauszt-túlélők természetesen sok fájdalmas emléket őriznek, de többségük ezt nem vetíti ki a mai Magyarországra. Ők ugyanakkor nagy aggodalommal követik a magyarországi antiszemita jelenségeket. A második-harmadik generációs, magyar felmenővel rendelkezők viszont egyértelműen és nagyon pozitívan viszonyulnak Magyarországhoz. A nyelvet ugyan általában nem beszélik, de szívesen utaznak oda, szeretik a magyar ételeket és keresik a kapcsolatokat. Egy nagyanyai ágon magyar származású ismerősöm tűnődött egyszer azon, vajon a magyar felmenőkkel rendelkezők viszonya az „óhazához” miért annyival pozitívabb, mint a Lengyelországból származottaké.

Van-e magyar gazdasági jelenlét Izraelben és fordítva? Mi a húzóágazat? Milyen az együttműködés a high-tech iparban

Ha a jelenlét alatt magyar befektetéseket, magyar tulajdonú cégeket értünk, akkor nincs. A magyar export azonban jelentős, a nem európai célországok körében Izrael a 8. helyen áll. A KSH adatai alapján 2007-ben a magyar import Izraelből 119 millió dollárt tett ki, a magyar export értéke pedig 262 millió dollár volt. Utóbbiban a jelentős tételek a vegyipari, műanyagipari, elektronikai, gyógyszeripari termékek, s ez néhány multinacionális cég magyar leányvállalatához köthető (General Electric–Tungsram, Nokia és az izraeli gyógyszergyártó Teva). Hosszú vajúdás után, remélhetőleg jövő év elején aláírják a magyar-izraeli kutatás-fejlesztési megállapodást, s így közös projektek finanszírozására nyílik lehetőség

Van rálátása, milyen a külföldi diplomáciai kar benyomása Izraelről, az izraeli–palesztin konfliktusról? Érzékelhető-e elfogultság egyik vagy másik féllel szemben

Természetesen a diplomaták saját országukat képviselik, ezek az álláspontok pedig nagyjából ismertek. Ezen az alaphelyzeten túlmenően, személyes találkozásaim alapján nagyjából két alcsoportot tudtam megkülönböztetni. Az egyikbe tartozók kicsit „asszimilálódtak” és inkább pozitív irányban elfogultak Izraellel, míg a másik csoportban néha túlkompenzálva ügyelnek objektivitásuk, pártatlanságuk megőrzésére, és ezt demonstrálandó gyakrabban adnak hangot kritikai véleményüknek. Kifejezetten Izrael-ellenes vagy netán antiszemita véleményekkel diplomata körökben nem találkoztam. Szűkebb területemen, a tudomány, technológia területén pedig kifejezetten pozitívak a vélekedések, mindenki nagyon méltányolja az izraeli eredményeket és azt a pezsgést, amit itt tapasztal. Ha a mindennapi életet tekintjük, sokan szeretik az izraeli, különösen a Tel Aviv-i élet nyüzsgését, mediterrán lazaságát. Természetesen vannak olyanok is, akiknek ez sok, és inkább zavarják őket ennek negatívumai, például a sokszor tapasztalható udvariatlanság.

Téma az egyre markánsabban megnyilvánuló magyarországi antiszemitizmus hivatalos izraeli körökben?

A hivatalos izraeli körök elsősorban azt méltányolják, hogy Magyarország – kormányoktól lényegében függetlenül – kifejezetten baráti viszonyt ápol Izraellel. Fontosnak tartják, hogy az EU tagországok csoportján belül – hasonlóan az újonnan csatlakozott országok többségéhez – azok közé tartozunk, akik jobban odafigyelnek az izraeli szempontokra. A magyarországi antiszemitizmus megnyilvánulásait pedig európai perspektívába állítják, és innen az látszik, hogy nálunk – egyes nyugat-európai országokkal ellentétben – ismeretlen az egyetemi oktatók Izrael-ellenes bojkott-felhívása, vagy akár az utcai erőszak zsidók ellen. A Magyar Gárda és az egyéb fasisztának tekintett szerveződések nem kapnak túl nagy teret az izraeli héber és angol nyelvű sajtóban vagy a hivatalos körök gondolkozásában, de természetesen aggasztónak tartják ezeket a jelenségeket. Összességében azt mondanám, hogy jelenleg a Magyarország mellett szóló abszolút és relatív pozitívumok elnyomják az antiszemita jelenségek negatívumait

A második intifáda nyomán meglehetősen sok kelet-európai, köztük magyar ápolónő és munkás dolgozik Izraelben. Mi az ő jogállásuk, és sikerül-e lassan legalizálni a helyzetüket?

Izraelben a második intifáda után nagyon megnőtt külföldi foglalkoztatottak száma, de túlnyomó részben távol-keleti vendégmunkásokról van szó (egy péntek délutáni séta a Tel Aviv-i buszpályaudvar környékén nagyon érzékletes képet ad a jelenségről). Ezzel egy időben nagyon megszigorították az illegális foglalkoztatás ellenőrzését, sok esetben már az országba való belépéskor kiszűrik az ilyen szándékkal érkezőket, és sajnos ez magyarokkal is előfordul. A törvényellenesen foglalkoztatottak helyzetének legalizálása elsősorban a munkáltatók dolga. Természetesen, ha valaki emiatt bajba kerül, a magyar konzuli szolgálat minden segítséget megad a közvetlen problémák elhárítására vagy enyhítésére – még akkor is, ha erről a munkavállaló tehet.

Milyen létszámú diákcsere van a két ország között?

A diákcsere talán nem a megfelelő kifejezés, hiszen több mint ezer izraeli diák tanul a magyar egyetemeken (főleg orvosi, fogorvosi, állatorvosi karokon és a Műegyetem építész karán), ugyanakkor sokkal kevesebb magyar diák tanul az izraeli felsőoktatásban, s céljuk többnyire nem a diplomaszerzés, hanem inkább egy-két féléves „ismerkedés”. Hivatalos diákcsere programok egyetemi téren nincsenek, kis létszámú PhD és posztdoktori csere zajlik csak, megállapodásokon alapuló keretekben.

Mi okozott sikerélményt eddigi munkájában?

Mikor ezt a posztot megpályáztam, egyik legfontosabb szempontom az volt, hogy az izraeli high-tech sikeres állami és privát menedzsmentjének tapasztalataira építve Magyarországon is be tudjunk indítani hasonló folyamatokat. Ennek egyik fontos eszköze az Izraelben központi szerepet játszó „technológiai inkubátor” és kockázati tőke modell átvétele. Pusztán tanulmányokkal, figyelemfelkeltéssel nem lehet ezt megvalósítani, csakis élő, kölcsönös érdekeken alapuló kooperációkkal. Ezért kerestem e téren évtizedes tapasztalatokkal rendelkező befektetőket és menedzsereket, akik fantáziát látnak tudományos és technológiai ötletek izraeli mintára, de Magyarországon történő sikerre vitelében. Ezzel párhuzamosan elindítottuk az otthoni kutatás-fejlesztés támogatási rendszerben a szükséges új típusú pályázatok kialakítását. Az új (természetesen nemcsak izraeli befektetőkre épülő) rendszer beindításáig még sok a tennivaló. Ha azonban az első sikerek megmutatkoznak, az magával húzza majd az egész kutatás-fejlesztési szektort, a siker sikerre ösztönöz, ez az egyik fontos izraeli tapasztalat.Munkám során olyan kapcsolatokra is szert teszek, amire korábban nem is gondoltam. Így jutottam el a kelet-jeruzsálemi székhelyű, palesztin Al-Quds Egyetemhez, amelynek nemzetközi hírű rektora, Sari Nusseibah, nagy erőfeszítéseket tesz a palesztin-izraeli tudományos kapcsolatok építése érdekében. Volt egy olyan terület, a nano-technológia, ahol megtaláltuk a közös tudományos szándékot egy magyar-izraeli-palesztin projekt beindítására. Ebben a projektben a magyar Nemzeti Kutatási és Technológiai Hivatal vállalja a fő finanszírozói szerepet.

***

Korányi László 1954-ben született Budapesten. Villamosmérnöki és közgazdász diplomát szerzett.. Dolgozott kutató-fejlesztő mérnökként a Budapesti Műszaki Egyetemen és a Medicor Művekben. Alapító tagja volt 1988-ban a Tudományos Dolgozók Szabad Szakszervezetének. Több szoftvercég alapításában vett részt. 1999 és 2006 között egy nemzetközi izraeli informatikai cég magyarországi leányvállalatát vezette.

Alapítója és két évig elnöke volt a Magyar Zsidó Kulturális Egyesületnek, szintén alapítója és első elnöke volt a B’nai B’rith magyarországi szervezetének, kurátora volt a Magyarországi Zsidó Örökség Közalapítványnak.

2007 nyara óta tölti be a tudományos és technikai attasé posztját Magyarország Tel Aviv-i Nagykövetségén. Kérdéseinkre írásban válaszolt.